Soha nem keletkezett bizonyíték arra, hogy a sértett lakásban, a ruházatán, vagy a testén találtak volna savval, vagy lúggal azonosítható anyagmaradványt, annak ellenére, hogy mind a mai napig hol ezt, hol azt biztosan állítják. Jó hírnek is lehetne tekinteni, hogy egy molekulát sem találtak a világgá kürtölt savas, vagy később dr.Zacher - alias Robin Hood - által inkább lúgosra "saccolt" szerekből.  Ennek ellenére a független bíróságok nyugodtan szajkózták a mantrát, hogy savval-lúggal volt leöntve az áldozat. Mert szerintük logikailag nem lehet másra következtetni ha valakinek égési sérülése van. Így okoskodva, mire következtetnének bíróink az amazóniai vagy ausztráliai erdőtüzek sebesültjei és halottjai esetében?

Mivel hétköznapi életünktől általában távol esnek az igazságügyi szak-értői területek, magam is meglepődtem, milyen fantasztikus lehetőségek vannak bűnügyi nyomozást szolgáló vegyelemzések területén. Azt lehet mondani, hogy egyes esetekben, ha egy-két molekulát sikerül rögzíteni egy bűnjelen, akkor a laboratórium ki tudja azt mutatni, és meg tudja határozni. Tehát szó sincs arról, hogy az elkövetőnek ott kellett volna hagyni "referenciának" egy üvegcse savat vagy lúgot. Bár a tv kellékesei figyelmesen látványossá tették a fürdő környezetét egy két korábban még ott nem volt mosószeres flakonnal, és kivitték az előszobába a felmosót is, miután fellocsolták a kád melletti kövezetet. Mert ők már jobban tudták mint a helyszínelő rendőr, hogy "csupa víz volt a fürdő".

Ha az elkövető valóban maró szert használta volna, akkor a mai technikai felkészültséggel, ha nem is a 3.ker RK. de talán a BRFK, vagy ha ők sem, akkor az ORFK bűnügyi laboratóriumai képesek lettek volna kimutatni. Ha valóban mély sebeket okozott a maró szer, akkor annak nyoma lett volna a ruházaton, a fürdőben vagy azon az ágyon, amin állítólag a bűncselekményt követő több mint három órán át a Sértett ájultan, mozdulatlanul tartózkodott, és az eljáró szervek víziója szerint csupasz sérült testrészével is érintkezett. Két vegyészszakértői vizsgá-latot is végeztek a sértett aznap használt intim és egyéb ruhadarabjain, de mindkét esetben határozottan állították, hogy maró szer nem mutat-ható ki rajtuk. Csupán festett női hajszálakat, számos kutyaszőrt és a far-mernadrág ágyéki részén kívülről ráragadt sárgás növényi maradványo-kat azonosítottak. Amik bíráink tudása szerint egyértelműen tipikus lúgos marás bizonyítékai.

Krisztián védelme soha nem vonta kétségbe a sértett sérüléseit

Csupán felhívta a figyelmet arra, hogy logikailag nem lehet következ-tetni a helyszínen lefoglalt nyomokból maró vegyszerre. Mivel ay iratok syerint a kezelő intézmény égési sérülést (12930) diagnosztizált, és nem tett utalást a keletkezés okára, nem állítható, hogy a médiában megjelen-tetett egyik vagy másik maró anyag, és nem egy harmadik égési sérülést okozó körülmény játszott döntő szerepet. A védelem egyetemi sebészeti tankönyv és a kórházi dokumentumok ismertetése alapján bemutatta, hogy lehetséges a sérülések keletkezésének egy másik, szakmailag és krininalisztikailag is megalapozott története. Amely viszont nem feltétlenül elkövetői szándékosságú, még ha következménye is az elkábításnak. A kábulatból magához tért, lakásban bolyongó sértett esetleg megfogta a gázon forrásban levő kamillás lábast és közben újra elkábult. Soha nem vizsgálták meg, hogy a lábas nyelén rögzített DNS kitől ered. Lehet, hogy Renner Erikától.

A nyomszakértői és kórházi vélemény is azt mutatja, hogy a sérülés "lecsorgás jellegű", másrészt a lábfején is voltak sebek, amelyek alig ha keletkeztek volna, ha fekvő helyzetben öntöttek volna maró szert intim testrészeire, vagy vallomása szerint valóban a hosszú szárú csizma lett volna rajta. Logikusan következtethető, hogy nem is az ügyészek és bírók szerint biztosnak vízionált fürdőkádban volt a "maratás". Sokkal inkább álló helyzetben érte az égési sebeket okozó hatás. Az öltözetén értelemszerűen nem volt tapasztalható a forró folyadék hatása, míg maró anyag esetében a textília is károsodott volna, vagy legalább is átitatódott volna vele, amit ki lehett volna mutatni. 

A vádban idővel savról lúgra változó cselekmény leírása magában is bi-zonyítja, hogy a bíróságok elfelejtették a tényből tényre való követ-keztetést. Helyette elképzelésről elképzelésre menve adták elő a tör-ténetet, mint ha azokat tényadatok támasztanák alá. Az ügyészség vád-iratában semmit sem bizonyított. Kijelentések puszta halmaza, aminek igazolását a bíróságra hagyta. A bíróságok meg láthatóan megfeled-keztek saját bizonyítási kötelezettségükről. Úgy idézik az ítéletbe a vádakat, mint ha azokat az ügyészség vagy akár ők igazolták volna. 

Sántít, ha nem éppen "lábatlan" a történet

Az elkövető testi fölénye és Renner Erika riadalma elegendő volt a gyors, cselgáncsos stílusú ártalmatlanításhoz. Egy előre megfontolt ismerős elkövető egy árva hangot sem adott volna ki, ha tartott volna attól, hogy netán felismeri a sértett a hangját. Esetleg napszemüveget, vagy színe-zett kontaktlencsét vett volna fel, ne hogy szemének írisze az áldozat tudatalattijából egy ismerős emlékképet hozzon fel. Nem hajolt volna a sértett arcához centiméterekre közel, ahogyan nyilatkozott a Sétettet -. Többször idézett kijelentése szerint volt férjét vagy jelenlegi partnerét viszont bármikor maszkban is felismerné.

Az eljáró szervek gondolkodása tudathasadásra utal. Egyszer az elköve-tőt a legapróbb részletekig megfontolnak és precíznek véli, aki mindent a legnagyobb aprólékossággal kidolgozott. Ugyanakkor tömegével feltéte-lzi róla, hogy az elemi elővigyázatosságok teljes hiányában cselekedett. Nem egyszer, de százszor. Ha valóban olyan "figyelmes" lett volna az elkövető, hogy kábult állapotban ne rázza meg a sértettet az áram, akkor nem néhány dugót  húzott volna ki az aljzatokból, hanem kikapcsolta volna az áramot. De nem foglalkozott ezzel, hiszen az elkábítás, - amire viszont felkészült -, várhatóan elegendő ideig tartott, hogy kellő távol-ságra elhagyja a helyszínt. Ez a "gondosság" is egy olyan elem, amit beépítettek a történetbe, mint a csizmával és kutyapórázzal alápolcolt derékfájdalom "enyhítésének" naív története.

Mindezek azt erősítik, hogy az elkövető olyan személy volt, aki nem volt korábban hosszabb ideig szorosabb testi kontaktusban a Sétettettel -. Akivel kapcsolatban nem lehettek a sértettnek személyes emlékei, amelyek akár a hangja, szóhasználata, vagy ösztönös, de jellemző mozdulatai alapján felfedték volna kilétét. Krisztián többször is kijelentette, hogy értelmes ember ilyen kockázatot nem vállalna fel egy volt szeretővel, aki minden mozdulatát és rezdülését, testszagát és lélgzését jól ismeri.

Kriminalisztikai képtelenségek nem okoztak az ítészeknek fejtörést

Nehezen képzelhető el, hogy a Sétettet - a "lefürdetése" után végig merev ülő helyzetben maradt volna az ágyon. Aléltan aligha tartott volna meg ilyen "elrendezett" pózt. Egyszerűen eldőlt volna. Akkor viszont B.Attila szerető megállapítása sántít, hogy úgy be volt csavarva, hogy még a hóna alatt is át volt tekerve a pokróc. - Ő, aki rémísztés céljából oly gondosan fényképezgette barátnőjének nemi szerveit, elfelejtett képet készíteni a megtalálás pillanatairól. Aligha tudja kába állapotában valaki magát így "becsavarni", vagy ülő helyzetben megmaradni. Nagyon is kérdéses, hogyan maradhatott volna órákon át mozdulatlan ülő pózban? És itt nem hagyhatom szó nélkül B.A. számomra kérdéses vallomását, hogy gyakorlatilag aznap éjféltől délig ismeretlen helyen tartózkodott. Miközben közel három órán át hiába hívta a mentőket. Ez utóbbi érvelése igazán "brávoó!" lenne, de nem rezdítette meg dr.Újvári tanácsvezető bíró szempilláit, ami szintén elismerést érdemel, már ami a szaktudását és önuralmát illeti.

Az is kérdéses, hogy a sértett nem próbált volna felkelni, miután az altató koktél hatása elmúlt. Hiszen 1/2 9 - 12 óra között több mint három óra telt el. Nem kell orvosi egyetemet végezni még egy ügyésznek sem ahhoz, hogy tudná, az altatásból felébredők fel akarnak kelni, majd rövid idő után ismét elkábulnak. Ezt az ismert tényt kórházi körülmények között monitorozzák is. Magára hagyva több minden előfordulhat, amire később nem fog emlékezni. Ezért lett volna nagy jelentősége, hogy kriminológus szakértő is lássa az iratokat, netán beszéljen a sértettel. - De ez nyilván nem erősítette volna a koncepciót. Helyette hozzáértő kutyapszicho-lógussal társalogtak a médiákban.

Továbbá kérdéses az is, hogy az ekábítást követő "filmszakadás" után csak akkor tért volna magához, amikor három órán túl ráta-láltak? Mivel a kutyus "nyüszített B.Sz.Cs. csöngetésére, feltételez-hetően meglátogatta közben eltelt órák során a gazdiját azon az ágyon, ahol számára kutyapokrócot szoktak kiteríteni. Erre viszont nem emlékezett borotvaélesen a sértett.

A rendőrség nem kívánta vizsgálni az árulkodó nyomokat

A tetthely fényképeken és az ország-világ számára közszemlére tett RTL KLUB tv felvételen is jól látni a fürdőkádban hagyott "vizes" törölközőt (vagy akár függönyöket is, mert kétféle taxtília van a kádban) , amelyet viszont ki tudja miért, elfelejtett lefoglalni a rendőrség, hogy esetlegesen némi vegyvizsgálatra küldjék. A rendőrségi és az ügyészségi vízió szerint leginkább ezeknek a tárgyaknak kellett közvetlenül érintkeznie a sebesült testrészekkel. Ebből nyerhettek volna több molekulát is a maró szerből. Tehát mit tettek? - A biztos semmit!

Feltehetően az elkövető cipőben járt a lakásban, ami valami nyomot is hagyhatott volna a vizes padlón, - ha egyáltalán vizes lett volna - Viszont nem említett ilyen körülményt a tetthely jelentés. Az ügyészség víziója szerint az elkövető kiemelte az alélt kába vizes testet a kádból és becipelte a szobába. Ezt szerintük anélkül tudta megtenni, hogy magához szorítsa Renner Erikát. Ami viszont képtelenség! Közben nyilván a saját ruhája is nedves lett volna, aminek foltjait T.Györgyné koronatanú a sötét lépcsőházban biztosan észrevételezte volna kilenc hónap után, - vagy bármikor, ha kérik. 

A történet kriminalisztikai részeit érintő "sav-lúgos" nyomokkal nem találkozott és nem rögzített a helyszínelő. Ugyanakkor több DNS és ujjnyomatot is rögzített, amelyeket viszont soha nem vizsgáltak meg. (Akkor miért rögzítették?)

Minden igyekezet és indoklási kísérlet abba az irányba mutat, hogy a támadás kizárólagos célja-koncepciója dr.Bene Krisztiánnak rablás bűntette elkövetésével történő meggyanúsítása volt. Ezt magyarázza a robotzsaruban a bűncselekmény elkövetésének idejét 8 órával megelő-zően beiktatott feljelentés is. A nyomozó hatóságnak szándékában sem állt több másra utaló nyom alapján sem, hogy a valódi elkö-vetőt megtalálja. 

dr.Zacher Gábor nem pártatlan és nem volt égésplasztikai szakértő

Foglalkozni kell azzal a kérdéssel, hogyan került előtérbe a két éven át hangoztatott savnak a "lúgosítása"? Ezt "megoldotta" Robin Hood, amennyiben az ő véleménye szerint nem voltak a sértett sérülésein hólyagok és az elszíneződések sem égési okra mutattak. Ezzel szemben az OMSZ részéről helyszínre érkező ellátó mentőápoló, a kórházi jelentések és maga a sértett is nyilatkozik a hólyagok meglétéről és az elszíneződésről. De már megszokhattuk, ha voltak ha nem voltak ítéljük el dr.Bene Krisztiánt! Nos, dr.Zacher Gábornak először is figyelmeztetnie kellett volna a bíróságot, hogy égésplasztikai szakértői kompetenciát érintő kijelentései csak általános orvosi magánvéleménye lehet, mivel kívül állnak a számára  engedélyezett igazságügyi szakértői területen. Magyarul nem szakértőként nyilatkozott. Egyébként is 180 fokkal megváltoztatta korábbi véleményét, ami az átlagemberben kétséget vetne fel szakér-telme iránt. Nem így a bíróságban, akinek minden érv ami Krisztiánnal szemben elhangzik igaz és vonzó, mint a szirének bájoló hangja.

Elkerülte az éber szemű bíróságok figyelmét, hogy amikor szakértőnek meghallgatták dr.Zacher Gábot, semmiféle szakértői jogosítvánnyal nem rendelkezett.

a 2017. februárjában lekért nyilvános adatok szerint dr.Zacher Gábornak semmiféle joga nem volt nyilatkozni bármilyen egész-ségügyi, orvoslási kérdésben. Ezzel ellentétben valamennyi bíróság örömmel üdvözölte Krisztiánt elmarasztaló kijelentéseit. - Kérdésem, hogy ha az eljáró bírót a közúton megállító rendőr lejárt jogosítvánnyal találja, esetleg jogszerűen kiszállítathatja a kocsijából és megbüntetheti? 

dr.Zacher Gábornak fel kellett volna hívnia a bíróság figyelmét arra, hogy a nyilatkozatának idején már annak az orvosi részlegnek volt megtervezője, és aztán felelős vezetője, amely a sértettet sürgős-ségi részlegként fogadta és ellátta. A kollégák is részben azonosak voltak. Tehát saját részlegének felelősségével kapcsolatban nem lehetett elfogulatlan. Érdekes véletlen egybeesések:

• a honlapon ez az oldal 2013.03.20-án jelent meg,
• éppen akkor hamisan állította a BRFK Szóvivő ország-világnak, hogy bizonyítást nyert Krisztián elkövetői mivolta
• két nap múlva a Sétettet - akinek "kómája" miatt egy ország aggódott, - hazaengedték háziápolásra
• és mindeközben Békásmegyeren is megszólat az ellopott telefon

Mindezek a bíróság szemében egyértelműen a letartóztatásban ülő dr.Bene Krisztiánra utaló epizódok.

Valóban életveszélyes állapotban engedték haza Renner Erikát?

A kórházi iratok szerint a Sétettet nem volt életveszélyes állapotban, amikor másfél hét után, húsvétra már hazaengedték. Másfél hónappal későbbre, május 9-re rendelték vissza kontrollra. Közben derült ki, hogy elfertőződtek a sebei, és plasztikai műtétekre van szük-ség. Akkor nem lehetett sem a kórház, de még az elkövető felelőssége sem az elfertőződés, amit dr.Gál András végtelenségig hajszolva halált okozó testi sértéssé nagyított fel. Ha viszont a kórház állapította meg hibásan a státuszát akkor feltehetően az ő felelőssége volt. 

dr.Zacher Gábor könnyen átsiklik olyan kérdéseken, amelyek kelle-metlenek számára. Így történtek meg az elmúlt év végén és ez év elején olyan halálos kimenetű ellátatlanságok az osztályán, amire csak azt tudta mondani, hogy nem ér rá, mert sok a dolga. - Igaz, valami miatt, akár karrierépítés okán azért megvált az intézménytől, amely az idézett halálos esetek ellenére is kiállt mellette. 

Akkor ki és honnan vette a savazást?

Erre a legilletékesebb a BRFK Szóvivője lenne, aki már az első héten bejelentette, hogy a "savas" kórházigazgató a tettes. Feltételezem, hogy előzetesen nem egyeztettek dr.Zacher Gáborral, a kiváló katasztrófa szakértővel, hogy egy későbbi esetleges agyi harántimpulzus következ-tében nem a verdiktet nyomja majd, hanem, mint szabad gondolkodású a saját útját járja, és 180 fokkal megváltoztatja szakértői véleményét.

Miközben a sajtóhírek szerint napokon át küzdöttek a Sétettet -életéért, valaki azért ajtót nyitott az azonnal  leszerelt hevederzárú lakásban, hogy még néhány kiegészítő snittet készítsenek az elképesztő savazásról. Ezt játszották Kovács Viktória BRFK Szóvivő riportja alá egy hét múlva, hogy meggyőző képet kapjon a néző a "hitelesen" előadott történetről. - Mert ugye az utcán zacskóból gyorsétkezők sem figyelnek arra, hogy éppen mit nyelnek le.

Ki tudósította "félre" a médiákat? - Vagy inkább a médiák Önt?

Augusztus közepén egy kedvelt magánstrandon késő délután megfulladt a mélyvízben egy középkorú férfi. Mire észlelték már eltűnt a víz alatt. Nem találták meg. A strandot azonnal kiürítették. Alkalmi barátnőjét azonnal a strandon kívülre "kimenekítették". A kárvallott fürdőzők jegyeit visszatérítették. Másnap búvárok segítségével megtalálták a tetemet kilenc méter mélységben. Mi köze ennek a történetnek Krisztián öt évig tartó gyötrelmes sorsához? Annyi, hogy erről a balesetről egyetlen egy médiában sem jelent meg hír. Erről nem kürtöltek semmit, hanem mindenki hallgatott és a mai napig hallgat. Nem keresték meg exluzív interjút kérve a tulajdonos befektetőt, a "Nagyembert". Nem firtatták, hogy a figyelmeztető táblák mindenütt kint voltak-e?

A "savas-" majd "lúgos orvos" esetében sem keresték meg kamerá-ikkal és mikrofonjaikkal soha sem ennek a történetnek a "Nagy-emberét". Emlékeztetek, hogy a bűncselekményt megelőző napon, amikor már megírták Krisztián elleni feljelentést, valaki kora délután feltörte a Facebook fiókját. (Ez esetben sem Renner Erikájét.) Amikor kutakodtunk utána figyelmeztettek, örüljünk hogy biztonságos helyen van, mert a fiókfeltörő olyan befektető körhöz tartozik, akik nem tréfálnak.

Mivel a bíróságok következtetései során öntudatosan léptek át elemi, általános iskolai fizikai fogalmakon és összefüggéseken, nem meglepő számomra, hogy nem volt számukra furcsa, hogy nem  érzett sem Renner Erika, sem pletykás barátnői, vagy akár a rendőrségi dolgokban járatosabb elvált férje és legújabb szeretője, jellemzően savas vagy később lúgossá vált folyadékra emlékeztető szagot. Senki sem említett ilyesmit.

A végén a Kúria mészáros természetű bírónője már lúgosról beszélt, ezek szerint ő már tudta, hogy egy újfajta színtelen, szagtalan, textilt vagy más anyagot nem maró, semleges  kémhatású szerről van szó, amely egyedül, személyre szólóan a sértettet támadta meg. Így maradt a tudatlanság bizonyítványa. No meg az erre hivatkozó, megalapozatlan ítélet.

Marad a gyanúm: az elkövetőn kívül még valaki járt a délelőtt a lakásban.

Első kulcscsomó-mese: A BÍRÓ SZEINT "AZ ELKÖVETŐ EGYBŐL MEGTALÁLTA A ZÁRAT”

A fiam elleni bűnügyben a nyomozók és az ügyészek egyetlen tárgyi bizonyítékot sem tudtak felmutatni arra, hogy az elkövetéskor Krisztián a Sértett lakása közelében járt volna. Ezért közvetett bizonyítékokat keres-tek. Azt állították, hogy az elkövető jó helyismerettel rendelkezett. Ahogy már láttuk, ennek egyik eleme az volt, hogy egyből megtalálta a bejárattal szemben ajtó nélküli, nyitva álló konyhát. Szerintük fontos bizonyítékot a lakáskulcsok jelentették, mert az elkövető tudta, hogy melyik kulcs melyik zárat nyitja.

(részlet a II. fokú ítéletből)

Valamennyi bíróság szerint mellékékes, hogy nem három, hanem négy zár volt az ajtón, és mindegyik zárnak más típusú kulcsnyílása volt. Az ilyen apró részletekre a bíróságok nem adnak, de a fontosabb részletekre sem. Állítólag a Sértett családja csak a hevederzárat használta. Ugyanakkor kicsit bezavar, hogy az ajtókilincs nyelvét kívülről csak egy másik kulcs segítségével lehetett nyitni, mivel kilincs helyett egy merev fogógomb volt az ajtón. De erre meg a sértett sem hívta fel a minden apró részletre és ellentmondásra figyelmes nyomozók, ügyészek és bírók figyelmét, mivel ő úgy emlékezett, hogy kívül kilincs volt az ajtón. (ld. a képet) Vagy arra gondolt, hadd maradjon gyanús a sztori! Még a végén lelepleződik a részletesen felépített hamis kulcstörténet!

Ezért értékelte a bíróság bizonyítékként, hogy a tettes, amikor magukra zárta az ajtót, csak a hevederzárat zárta be. Az a verzió nem jutott a bíróság eszébe, hogy amikor a Sértett indult kutyát sétáltatni, a tettes hallgatózott az ajtó előtt és hallotta a hevederzár nyitásának speciális hangját - a Sértett ezt maga mondta a rendőröknek, és ezt jegyzőkönyvbe vették, ez tehát se nem következtetés, se nem tippelgetés, hanem jegyzőkönyvi tény. Nem kell diplomás betörőnek vagy kulcsszakértőnek lenni, hogy az a kulcs, amelyre a Sértetta rámutatott, és amelyik teljesen elüt a többi kulcstól, az zárja a hevederzárat.

(a Sértett ajtaja rajta a négy zárral - rendőrségi fotó - közvetlenül mögötte van a "nehezen felfedezhető konyha") 

lyen lehetett Renner Erika kulcscsomóján a "3 egyfajta kulcs" a zárak fotója és leírása alapján

Igen, jól látják, a bíróság teljesen hamisan állította, hogy 3 egyfajta kulcs volt a kulcscsomón. Nézzük meg, mit mondott erről a Sértett volt férje a bíróságnak 2016.01.16-án:

a Sértett pedig a következőket mondta:

(részlet a Sértett 2013.03.14-i tanúvallomásából)

 Akkor most hogyan is van?

1.) A Sértett, és a volt férje is egybehangzóan állítja, hogy a heveder-zárnak nagy, speciális kulcsa volt.

2.) Erika maga mutatta meg az elkövetőnek, „melyik kulcs a zár” (amit tört magyarsággal megkérdezett az elkövető). Mivel az elkövető nem azt kérdezte, hogy "melyik záré a kulcs", feltehetően mindkettőjük számára egyértelmű volt, hogy a hevederzárról van szó. (Ha egyáltalán  igaz lett volna a kulcskeresgélés története.)

3.) Ezután a tettes nem próbálgatta végig a ránézésre is eltérő kulcs-lyukakat, hanem abba a zárba tette, amiről éppen beszéltek.

A bíróság ezt a „kétszer kettő egyenlő négy” okfejtést teljesen képtelen-nek tartotta. Talán lehet, hogy el sem olvasta a tanúvallomásokat, hanem lázasan bizonyítékot keresve eszébe ötlött saját verziója? Teljesen egyértelmű, hogy nem utal különös helyismeretre, ha valaki négy különböző kulcsnyílású zár közül, rámutatva az ajtón kívül szerelt "bazi-nagy" hevederzárra, a sértett aktív közreműködésével egyből "megtalál-ja" az egyetlen oda való kulcsot.

Úgy gondolnánk, hogy az „évszázad bűnügyénél” (Erika jogi képviselője így nevezte az ügyet védőbeszédében), ahol nincs közvetlen bizonyíték, a bíróság elolvassa a tanúvallomásokat, és figyel a fontos részletekre, és nem tesz úgynevezett „iratellenes” megállapításokat. Ez azt jelenti, hogy a bíróság úgy állít valamit, hogy egyáltalán nem, vagy éppen annak az ellenkezője szerepel a tanúvallomásokban, az iratokban. Ez történt itt is, a bíróság valótlanságból következtetett arra, hogy az elkövetőnek helyismerete volt, ebből pedig a korábbi briliáns logikával levezette, hogy mivel nincs más, a fiam volt az elkövető.

NEM PRÓBÁLTÁK KI A LEFOGLALT KULCSOKAT - Második mese

Emlékeznek még a NAV-boríték történeténél, hogy amikor a támadás után egy hónappal harmadszor is átvizsgálták Krisztián nyitott kórházi irodáját, furcsa dolgok kerültek elő „véletlenül”. Az irodájának a padlóján feküdt egy kulcscsomó. Ezt a kulcscsomót a kórházi vezetők, akik Krisz-tián letartóztatása után használták az irodát, nyilván minden alkalommal átlépték, amikor értekezletet tartottak itt. Egy hónapig senkinek nem jutott eszébe, hogy felvegye a földről. Így fordulhatott elő, hogy amikor a rendőrök 30 nappal az utolsó házkutatás után beviharzottak ebbe a nyitott, sok ember által használt irodába, elsőként megtalálták a kulcsot a földön. Nem kellett hozzá az FBI segítsége, hiszen ehhez csak ki kellett nyitniuk a szemüket. Fel is vették a bűnlajstromba, aláhúzva a jegyző-könyvben, hogy sikeres volt a házkutatás, két bűnjelet is találtak. 

Ezek után biztos nem lepődnek meg azon, hogy a rendőrség soha nem próbált egyetlen kulcsot sem az ajtó zárjaiba. Pedig feltehetően nem okozott volna komoly technikai nehézséget, kezükben a lefoglalt kulcsokkal átsétálni a Tímár utcából az azt keresztező San Marco utcáig – öt perc gyalog –, és lepróbálni, illenek-e a kulcsok valamelyik zárba. Vagy esetleg a rendőrök pontosan azért nem mentek oda, mert tudták, hogy a kulcsoknak semmi közük a Sértetthez? Aki rendszeresen olvassa ezt a blogot, maga is el tudja dönteni…

Másfél évvel később jutott csak eszébe valakinek, hogy megkérdezze a Sértettet, ismerősek-e a neki tulajdonított kulcsok. Addig a nyomozóhatóság vakon elhitte, hogy az övé. És lám, amikor végre megkérdezték a Sértettet, a következő jelenet játszódott le:

(részlet a Sértett 2014.09.28-i kihallgatási jegyzőkönyvéből)

Hozzá kell tenni ehhez a jelenthez a nyomozónő indulatát, amikor nem igazolta vissza másfél éves feltevésüket a sértett. Azért mondom, hogy indulatát, mert egy ordas hazugságot mondott a Sértettnek, amennyiben mit szól ahhoz, úgy mellesleg, hogy a lakásán azonosították Krisztián DNS-ét. Mivel a sértett nem tudhatta, hogy hazudik a nyomozó, még meg is változtathatta volna a kulcsokról alkotott véleményét. De nem tette. - Elnézést,a "hazudott" szó használatáért, de nem ismerem a nyomozók megfelelő "szakkifejezését", amikor valótlant állítva próbál-ják a sértettet valótlan vallomásra bírni.

Tehát a Sértett azt mondta, hogy a bűnjel jegyzékben neve alatt szereplő kulcsok nem az övék.

El tudják képzelni, hogy ez önökkel történik meg? Mit tehetnének? Ülnek a börtönben, előzetes letartóztatásban, és döbbenten értesülnének arról, hogy a nyitott irodájuk padlóján, egy hónappal a bűneset után találtak egy kulcscsomót, amely a rendőrök szerint a sértetté. A kulcsot azóta sem láttuk, de nem is az a lényeg, hogy kié volt - a lényeg itt a teljes kiszolgáltatottság, és a következmények nélküliség. Önök hogyan tudnák megvédeni magukat a börtönből ezek ellen az egy irányba mutató tévedések, a koncepciós eljárás hazugságai ellen? 

KINÉL IS VOLT KINEK A KULCSA? – Harmadik mese

A harmadik kulcs Krisztián albérletének kulcsa, ami a Sértettnél volt. Igen, a Sértett a szakítás után négy hónappal a retiküljében hordta az állítólagos zaklatójának lakáskulcsát. Hogy ezt miért tette, a bűncse-lekmény szempontjából nem lenne lényegtelen tudni, de ezt firtatva a rendőrök, az ügyészek, és bíróságok is egy alibi-válasszal megeléged-tek. Ami ennyi volt: "mert akkor még találkozgattunk". Ha a Sértett tanúvallomásaiban mindig igazat mondott, akkor ez rémisztővé teszi a történetet. Feljárt rendszeresen az őt zaklató volt szeretőjéhez? Mit keresett napközben a lakásán? És ehhez mit szólt B.A. új szeretője? No, nem is folytatom a kérdéseket. Inkább azt feltételezem, hogy ez esetben a Sértett hazudott. De azt is nehéz elképzelni, hogy éppen aznap akarta ünnepélyesen visszaadni Krisztiánnak a kulcsait. Mert ugye nem a pótkulcsok között volt elzárva a faliszekrényben, hanem "útrakészen" a kézitáskájában, amit kidöntött a szőnyegre az elkövető! - Brávó!

Az igazság kiderítésénél sokkal jobban foglalkoztatta a bíróságot, hogy még ebből is terhelő bizonyítékot kreáljon Krisztián ellen.

(részlet a II. fokú ítéletből)

Azóta is azon gondolkodom, hogy miért lenne ez terhelő bizonyíték – még akkor is, ha ez tényleg így történt volna. Elvileg a bíróságnak meg kellene indokolnia, miért állít ilyesmit. Kötelessége lenne elmagyarázni, miért következtetett abból a tényből, hogy az elkövető kivett a sértett táskájából egy kulcscsomót, amelyen a lakáskulcsokon és a sértett mamájának kulcsán túl történetesen a fiam albérletének a kulcsa is volt  arra, hogy ez csak a fiam lehetett? De ez nem került szóba. - Ha ő lett volna, mit akart volna elérni vele?

• Kilopja a saját kulcsát a táskából, hogy ezzel terelje el a gyanút?
• Vagy azt akarta eltitkolni, hogy ő volt a Sértett szeretője 5 évig?

A hatályos jogszabályok szerint a bíróságot súlyos indoklási kötele-zettség terheli, amikor egy ítéletet hoz, de ez csak elvi elvárás. Helyette mint bebizonyosodott, elég, ha a bíróság azt mondja, hogy a kérdés gyanús, mert ebből következik, hogy ez már nem is gyanú, hanem bizonyosság. Így keletkezett ez a „bizonyíték” is.

Ami legalább ilyen különös a harmadik kulcscsomó ügyében: a bíróság nem vizsgálta azt a tényt sem, hogy az elkövető MINDEN kulcsot magával vitt-e, vagy csak ezt az egyet. Mindez teljesen egyértelműen kiderül az iratokból: (Részlet a Sértett 2013.03.14-i kihallgatási jegyzőkönyvéből)

A bűnjeljegyzékben szereplő listát átnézve semmilyen kulcsot nem találtak Erika lakásában. Ez csak azt jelentheti, hogy a bűnöző a bűntett után rázárta Erikára az ajtót és elvitte az összes kulcsot. Hogy miért tette így, elsősorban nem nekem, hanem a rendőröknek és a bíróságnak kellene vizsgálnia és megmagyaráznia, de ők ezt elfe-lejtették. Ezért a kedves olvasónak be kell érnie az én véleményemmel: szerintem azért cselekedett így a támadó, hogy a Sértett ne tudjon kijutni a lakásból elég hamar, miután magához fog térni. Mert ugye az elkövető nem számolt azzal, hogy délre meg fog halni. Sőt nem volt annyira tisztában az altatószerek hatásmechanizmusával sem, hogy bőségesen rendelkezésére áll idő biztonsággal kereket oldani.) 

Mindezekből mégis milyen következtetést von le a bíróság? Valaki elvitte Bene Krisztián lakáskulcsát is, tehát ő volt a tettes. Az már nem volt érdekes, hogy a Sértett és az elkövető közötti párbeszédben nem került említés "Bene" kulcsáról. Meg arról sem, hogy négy hónappal a szakítás után valaki miért hordja magánál kidobott szeretőjének a lakáskulcsát. Ez felmerült a BRFK nyomozójának a fejében is. Amire a Sértett válasz az volt: "mert akkor még találkozgattunk" (!?)  - Ez nagyon jó és kimerítő válasz. A nyomozó rögtön rátért más témára. Csak nem fog tudakozódni, hogy mit is mondott? - Még találkozgattak azért néha napján?

Ilyen könnyű bizonyítékot kreálni Magyarországon?

Mind a három kulcscsomó fontos bizonyítékként merült fel az ügyben. A másodikat maga a Sértett ejtette ki.

A Sértetta ügyvédje a másodfokú tárgyaláson dicsérte, mert szerinte könnyen azt is mondhatta volna, hogy az ő kulcsait találták meg Krisz-tiánnál. A zárakat azóta lecserélték. Nem lehetett volna ellenőrizni, hogy igazat mond-e, és akkor nem lett volna menekvés.

Itt időzzünk el egy kicsit. Először is, mondjunk hálát a Sértettnek, hogy eskü alatt nem tett hamis tanúvallomást? -Másodszor, gondoljuk végig - a rendőrség nem szerelte le a zárakat, nem vett róluk mintát, és a lefoglalt kulcsokat sem próbálta ki a zárakban. Tehát, ha valaki hamis tanúzással azt állítja, hogy övéi a kulcsok, akkor az ártatlan gyanúsítottnak nincs lehetősége tisztáznia magát.

Ez a mai magyar valóság az „i-gazságszolgáltatásban”.

Összegezve, van néhány "bibi" - KITALÁLT A KULCSTÖRTÉNETEK

Ugyanis ellentmond a Sértett kulcstörténete a 3.ker.Rk Bűnügyi osztályvezető kriminalisztikai előadásának. Nevezetesen Sz.Sz.Il-dikó osztályvezető szerint az elkövető az ajtónál megragadta a sértett torkát és egyenesen betolta a nagyszoba ágyára, ahol megkötözte, és injekciót adott neki. Feltehetően a nyomozófőnök jól átgondolta a történetet mielőtt kitalálta és leírta. Hiszen korábban írta meg Krisztián letartóztatásáról szóló javaslatában, mint meghallgatta volna a sértettet.(!!!)

De a Sértett változataival is gond van.

• Ha egyből leteperte volna az elkövető a földre, akkor lehetetlen az az álló helyzet, amit leír a kulcsválogatásra még az előszobában.
• Ha az a változat volna igaz, hogy az elkövető hátulról összefogva kezeit és szorítva torkát fogta volna a sértettet, akkor melyik kezével mutogatta volna előre a sértettől elvett kulcsot? - Egy harmadikkal?
• Ha az lenne igaz, hogy beljebb menve az előszobában, álló hely-zetben, torkát megragadva, arcukkal közel hajolva, egymással szembe nézve, és hátul összefogott kezekkel közösen találtak rá a kulcsra, akkor lehetetlen egyrészt a póz, másrészt, hogy az elkövető visszament az ajtóhoz (kb. 3m az alaprajz szerint), és közben magára hagyta volna az asszonyt, akinek még nincs összekötözve keze-lába. 
• Ne felejtsük, az elkövető hátizsákjából elővéve a két gyorskötözőt, a sértett fekvő helyzetében, combjaira ülve tette rá csuklóira. Addig saját kezével fogta össze! Nem volt neki egy "harmadik szabad" keze!

Mivel a vádirat megegyezik a nyomozófőnök eredeti meglátásával, nem férnek sehova a Sértett "eredményesen gyanúsító" kulcsválogatási történetei. Akkor az egész kulcstörténet csak egy kitalált "betét", amivel izgalmassá lehetett tenni a történetet. Ami okot adott arra, hogy a sértett saját "pontos" megfigyeléseivel Krisztiánra ráirányítsa a gyanút. Neki nem kellett Krisztián nevét kiejtenie, csak aládolgoznia a számára is ismert rendőrségi gyanúnak. Ezt támasztja alá, hogy csak a harmadik napon hallgatták ki. Közben ráutaló információkat dugtak a fejébe. Nem beszélve szeretőjéről, akinek vallomása szerint is volt némi eredendő féltékenysége Krisztián irányában. 

Egyébként is miért kellett volna bezárnia az elkövetőnek belülről az ajtót, ha kívül nem volt kilincs rajta? Ésszerűen gondolkodva az elkövető mini-malizálni akarhatta a lakásban tartózkodás idejét egy esetleges váratlan látogató megjelenése miatt is. Ha csak nem volt a kapuban egy "bizto-sító" társa, akit a másik ki nem hallgatott, Z.A. szemtanú látott, aki időben figyelmeztette volna, hogy ha szükséges, hagyja el a terepet.

Ha a bíróságok elolvasták volna az iratokat, akkor szembe kerültek volna a kulcstörténet  súlyos logikai ellentmondásaival, amelyek bizonyítják, hogy az valótlan és konstruált. Igaz lehetett B.Attila szerető állítása, hogy még a Sértett tanúvallomása előtt jól átgondolták a történetet. - Hiszen még kába állapotban megtudták a rendőröktől, hogy ki a megalapozott gyanúsított. Tehát az ő fazonjára kell illeszteni a meséket.

JOGÁLLAM-E AZ?

ahol a bűnüldözés és igazságszolgáltatás szervei minden következmény nélkül sérthetik meg a jogszabályokat.; ahol valótlant és iratellenest állíthatnak, hamisan következtethetnek, és ezen az alapon hoznak ítéletet.