Első kulcscsomó-mese: A BÍRÓ SZEINT "AZ ELKÖVETŐ EGYBŐL MEGTALÁLTA A ZÁRAT”

A fiam elleni bűnügyben a nyomozók és az ügyészek egyetlen tárgyi bizonyítékot sem tudtak felmutatni arra, hogy az elkövetéskor Krisztián Erika lakása közelében járt volna. Ezért közvetett bizonyítékokat keres-tek. Azt állították, hogy az elkövető jó helyismerettel rendelkezett. Ahogy már láttuk, ennek egyik eleme az volt, hogy egyből megtalálta a bejárattal szemben ajtó nélküli, nyitva álló konyhát. Szerintük fontos bizonyítékot a lakáskulcsok jelentették, mert az elkövető tudta, hogy melyik kulcs melyik zárat nyitja.

(részlet a II. fokú ítéletből)

Valamennyi bíróság szerint mellékékes, hogy nem három, hanem négy zár volt az ajtón, és mindegyik zárnak más típusú kulcsnyílása volt. Az ilyen apró részletekre a bíróságok nem adnak, de a fontosabb részletekre sem. Állítólag Erika családja csak a hevederzárat használta. Ugyanakkor kicsit bezavar, hogy az ajtókilincs nyelvét kívülről csak egy másik kulcs segítségével lehetett nyitni, mivel kilincs helyett egy merev fogógomb volt az ajtón. De erre meg a sértett sem hívta fel a minden apró részletre és ellentmondásra figyelmes nyomozók, ügyészek és bírók figyelmét, mivel ő úgy emlékezett, hogy kívül kilincs volt az ajtón. (ld. a képet) Vagy arra gondolt, hadd maradjon gyanús a sztori! Még a végén lelepleződik a részletesen felépített hamis kulcstörténet!

Ezért értékelte a bíróság bizonyítékként, hogy a tettes, amikor magukra zárta az ajtót, csak a hevederzárat zárta be. Az a verzió nem jutott a bíróság eszébe, hogy amikor Erika indult kutyát sétáltatni, a tettes hallgatózott az ajtó előtt és hallotta a hevederzár nyitásának speciális hangját - Erika ezt maga mondta a rendőröknek, és ezt jegyzőkönyvbe vették, ez tehát se nem következtetés, se nem tippelgetés, hanem jegyzőkönyvi tény. Nem kell diplomás betörőnek vagy kulcsszakértőnek lenni, hogy az a kulcs, amelyre Erika rámutatott, és amelyik teljesen elüt a többi kulcstól, az zárja a hevederzárat.

(Renner Erika ajtaja rajta a négy zárral - rendőrségi fotó - közvetlenül mögötte van a "nehezen felfedezhető konyha") 

lyen lehetett Renner Erika kulcscsomóján a "3 egyfajta kulcs" a zárak fotója és leírása alapján

Igen, jól látják, a bíróság teljesen hamisan állította, hogy 3 egyfajta kulcs volt a kulcscsomón. Nézzük meg, mit mondott erről Erika volt férje a bíróságnak 2016.01.16-án:

Renner Erika pedig a következőket mondta:

(részlet Renner Erika 2013.03.14-i tanúvallomásából)

 Akkor most hogyan is van?

1.) A sértett, és a volt férje is egybehangzóan állítja, hogy a heveder-zárnak nagy, speciális kulcsa volt.

2.) Erika maga mutatta meg az elkövetőnek, „melyik kulcs a zár” (amit tört magyarsággal megkérdezett az elkövető). Mivel az elkövető nem azt kérdezte, hogy "melyik záré a kulcs", feltehetően mindkettőjük számára egyértelmű volt, hogy a hevederzárról van szó. (Ha egyáltalán  igaz lett volna a kulcskeresgélés története.)

3.) Ezután a tettes nem próbálgatta végig a ránézésre is eltérő kulcs-lyukakat, hanem abba a zárba tette, amiről éppen beszéltek.

A bíróság ezt a „kétszer kettő egyenlő négy” okfejtést teljesen képtelen-nek tartotta. Talán lehet, hogy el sem olvasta a tanúvallomásokat, hanem lázasan bizonyítékot keresve eszébe ötlött saját verziója? Teljesen egyértelmű, hogy nem utal különös helyismeretre, ha valaki négy különböző kulcsnyílású zár közül, rámutatva az ajtón kívül szerelt "bazi-nagy" hevederzárra, a sértett aktív közreműködésével egyből "megtalál-ja" az egyetlen oda való kulcsot.

Úgy gondolnánk, hogy az „évszázad bűnügyénél” (Erika jogi képviselője így nevezte az ügyet védőbeszédében), ahol nincs közvetlen bizonyíték, a bíróság elolvassa a tanúvallomásokat, és figyel a fontos részletekre, és nem tesz úgynevezett „iratellenes” megállapításokat. Ez azt jelenti, hogy a bíróság úgy állít valamit, hogy egyáltalán nem, vagy éppen annak az ellenkezője szerepel a tanúvallomásokban, az iratokban. Ez történt itt is, a bíróság valótlanságból következtetett arra, hogy az elkövetőnek helyismerete volt, ebből pedig a korábbi briliáns logikával levezette, hogy mivel nincs más, a fiam volt az elkövető.

NEM PRÓBÁLTÁK KI A LEFOGLALT KULCSOKAT - Második mese

Emlékeznek még a NAV-boríték történeténél, hogy amikor a támadás után egy hónappal harmadszor is átvizsgálták Krisztián nyitott kórházi irodáját, furcsa dolgok kerültek elő „véletlenül”. Az irodájának a padlóján feküdt egy kulcscsomó. Ezt a kulcscsomót a kórházi vezetők, akik Krisz-tián letartóztatása után használták az irodát, nyilván minden alkalommal átlépték, amikor értekezletet tartottak itt. Egy hónapig senkinek nem jutott eszébe, hogy felvegye a földről. Így fordulhatott elő, hogy amikor a rendőrök 30 nappal az utolsó házkutatás után beviharzottak ebbe a nyitott, sok ember által használt irodába, elsőként megtalálták a kulcsot a földön. Nem kellett hozzá az FBI segítsége, hiszen ehhez csak ki kellett nyitniuk a szemüket. Fel is vették a bűnlajstromba, aláhúzva a jegyző-könyvben, hogy sikeres volt a házkutatás, két bűnjelet is találtak. 

Ezek után biztos nem lepődnek meg azon, hogy a rendőrség soha nem próbált egyetlen kulcsot sem az ajtó zárjaiba. Pedig feltehetően nem okozott volna komoly technikai nehézséget, kezükben a lefoglalt kulcsokkal átsétálni a Tímár utcából az azt keresztező San Marco utcáig – öt perc gyalog –, és lepróbálni, illenek-e a kulcsok valamelyik zárba. Vagy esetleg a rendőrök pontosan azért nem mentek oda, mert tudták, hogy a kulcsoknak semmi közük Renner Erikához? Aki rendszeresen olvassa ezt a blogot, maga is el tudja dönteni…

Másfél évvel később jutott csak eszébe valakinek, hogy megkérdezze Erikát, ismerősek-e a neki tulajdonított kulcsok. Addig a nyomozóhatóság vakon elhitte, hogy az övé. És lám, amikor végre megkérdezték Erikát, a következő jelenet játszódott le:

(részlet Renner Erika 2014.09.28-i kihallgatási jegyzőkönyvéből)

Hozzá kell tenni ehhez a jelenthez a nyomozónő indulatát, amikor nem igazolta vissza másfél éves feltevésüket a sértett. Azért mondom, hogy indulatát, mert egy ordas hazugságot mondott Renner Erikának, amennyiben mit szól ahhoz, úgy mellesleg, hogy a lakásán azonosították Krisztián DNS-ét. Mivel a sértett nem tudhatta, hogy hazudik a nyomozó, még meg is változtathatta volna a kulcsokról alkotott véleményét. De nem tette. - Elnézést,a "hazudott" szó használatáért, de nem ismerem a nyomozók megfelelő "szakkifejezését", amikor valótlant állítva próbál-ják a sértettet valótlan vallomásra bírni.

Tehát Erika azt mondta, hogy a bűnjel jegyzékben neve alatt szereplő kulcsok nem az övék.

El tudják képzelni, hogy ez önökkel történik meg? Mit tehetnének? Ülnek a börtönben, előzetes letartóztatásban, és döbbenten értesülnének arról, hogy a nyitott irodájuk padlóján, egy hónappal a bűneset után találtak egy kulcscsomót, amely a rendőrök szerint a sértetté. A kulcsot azóta sem láttuk, de nem is az a lényeg, hogy kié volt - a lényeg itt a teljes kiszolgáltatottság, és a következmények nélküliség. Önök hogyan tudnák megvédeni magukat a börtönből ezek ellen az egy irányba mutató tévedések, a koncepciós eljárás hazugságai ellen? 

KINÉL IS VOLT KINEK A KULCSA? – Harmadik mese

A harmadik kulcs Krisztián albérletének kulcsa, ami Renner Erikánál volt. Igen, a sértett a szakítás után négy hónappal a retiküljében hordta az állítólagos zaklatójának lakáskulcsát. Hogy ezt miért tette, a bűncse-lekmény szempontjából nem lenne lényegtelen tudni, de ezt firtatva a rendőrök, az ügyészek, és bíróságok is egy alibi-válasszal megeléged-tek. Ami ennyi volt: "mert akkor még találkozgattunk". Ha Renner Erika tanúvallomásaiban mindig igazat mondott, akkor ez rémisztővé teszi a történetet. Feljárt rendszeresen az őt zaklató volt szeretőjéhez? Mit keresett napközben a lakásán? És ehhez mit szólt B.Attila új szeretője? No, nem is folytatom a kérdéseket. Inkább azt feltételezem, hogy ez esetben Renner Erika hazudott. De azt is nehéz elképzelni, hogy éppen aznap akarta ünnepélyesen visszaadni Krisztiánnak a kulcsait. Mert ugye nem a pótkulcsok között volt elzárva a faliszekrényben, hanem "útrakészen" a kézitáskájában, amit kidöntött a szőnyegre az elkövető! - Brávó!

Az igazság kiderítésénél sokkal jobban foglalkoztatta a bíróságot, hogy még ebből is terhelő bizonyítékot kreáljon Krisztián ellen.

(részlet a II. fokú ítéletből)

Azóta is azon gondolkodom, hogy miért lenne ez terhelő bizonyíték – még akkor is, ha ez tényleg így történt volna. Elvileg a bíróságnak meg kellene indokolnia, miért állít ilyesmit. Kötelessége lenne elmagyarázni, miért következtetett abból a tényből, hogy az elkövető kivett a sértett táskájából egy kulcscsomót, amelyen a lakáskulcsokon és a sértett mamájának kulcsán túl történetesen a fiam albérletének a kulcsa is volt  arra, hogy ez csak a fiam lehetett? De ez nem került szóba. - Ha ő lett volna, mit akart volna elérni vele?

• Kilopja a saját kulcsát a táskából, hogy ezzel terelje el a gyanút?
• Vagy azt akarta eltitkolni, hogy ő volt Renner Erika szeretője 5 évig?

A hatályos jogszabályok szerint a bíróságot súlyos indoklási kötele-zettség terheli, amikor egy ítéletet hoz, de ez csak elvi elvárás. Helyette mint bebizonyosodott, elég, ha a bíróság azt mondja, hogy a kérdés gyanús, mert ebből következik, hogy ez már nem is gyanú, hanem bizonyosság. Így keletkezett ez a „bizonyíték” is.

Ami legalább ilyen különös a harmadik kulcscsomó ügyében: a bíróság nem vizsgálta azt a tényt sem, hogy az elkövető MINDEN kulcsot magával vitt-e, vagy csak ezt az egyet. Mindez teljesen egyértelműen kiderül az iratokból: (Részlet Renner Erika 2013.03.14-i kihallgatási jegyzőkönyvéből)

A bűnjeljegyzékben szereplő listát átnézve semmilyen kulcsot nem találtak Erika lakásában. Ez csak azt jelentheti, hogy a bűnöző a bűntett után rázárta Erikára az ajtót és elvitte az összes kulcsot. Hogy miért tette így, elsősorban nem nekem, hanem a rendőröknek és a bíróságnak kellene vizsgálnia és megmagyaráznia, de ők ezt elfe-lejtették. Ezért a kedves olvasónak be kell érnie az én véleményemmel: szerintem azért cselekedett így a támadó, hogy Renner Erika ne tudjon kijutni a lakásból elég hamar, miután magához fog térni. Mert ugye az elkövető nem számolt azzal, hogy délre meg fog halni. Sőt nem volt annyira tisztában az altatószerek hatásmechanizmusával sem, hogy bőségesen rendelkezésére áll idő biztonsággal kereket oldani.) 

Mindezekből mégis milyen következtetést von le a bíróság? Valaki elvitte Bene Krisztián lakáskulcsát is, tehát ő volt a tettes. Az már nem volt érdekes, hogy Renner  Erika és az elkövető közötti párbeszédben nem került említés "Bene" kulcsáról. Meg arról sem, hogy négy hónappal a szakítás után valaki miért hordja magánál kidobott szeretőjének a lakáskulcsát. Ez felmerült a BRFK nyomozójának a fejében is. Amire Renner Erika válasz az volt: "mert akkor még találkozgattunk" (!?)  - Ez nagyon jó és kimerítő válasz. A nyomozó rögtön rátért más témára. Csak nem fog tudakozódni, hogy mit is mondott? - Még találkozgattak azért néha napján?

Ilyen könnyű bizonyítékot kreálni Magyarországon?

Mind a három kulcscsomó fontos bizonyítékként merült fel az ügyben. A másodikat maga Renner Erika ejtette ki.

Erika ügyvédje a másodfokú tárgyaláson dicsérte Erikát, mert szerinte könnyen azt is mondhatta volna, hogy az ő kulcsait találták meg Krisz-tiánnál. A zárakat azóta lecserélték. Nem lehetett volna ellenőrizni, hogy igazat mond-e, és akkor nem lett volna menekvés.

Itt időzzünk el egy kicsit. Először is, mondjunk hálát Renner Erikának, hogy eskü alatt nem tett hamis tanúvallomást? - Másodszor, gondoljuk végig - a rendőrség nem szerelte le a zárakat, nem vett róluk mintát, és a lefoglalt kulcsokat sem próbálta ki a zárakban. Tehát, ha valaki hamis tanúzással azt állítja, hogy övéi a kulcsok, akkor az ártatlan gyanúsítottnak nincs lehetősége tisztáznia magát.

Ez a mai magyar valóság az „i-gazságszolgáltatásban”.

Összegezve, van néhány "bibi" - KITALÁLT A KULCSTÖRTÉNETEK

Ugyanis ellentmond Renner Erika kulcstörténete a 3.ker.Rk Bűnügyi osztályvezető kriminalisztikai előadásának. Nevezetesen Sz.Sz.Il-dikó osztályvezető szerint az elkövető az ajtónál megragadta a sértett torkát és egyenesen betolta a nagyszoba ágyára, ahol megkötözte, és injekciót adott neki. Feltehetően a nyomozófőnök jól átgondolta a történetet mielőtt kitalálta és leírta. Hiszen korábban írta meg Krisztián letartóztatásáról szóló javaslatában, mint meghallgatta volna a sértettet.(!!!)

De Renner Erika változataival is gond van.

• Ha egyből leteperte volna az elkövető a földre, akkor lehetetlen az az álló helyzet, amit leír a kulcsválogatásra még az előszobában.
• Ha az a változat volna igaz, hogy az elkövető hátulról összefogva kezeit és szorítva torkát fogta volna a sértettet, akkor melyik kezével mutogatta volna előre a sértettől elvett kulcsot? - Egy harmadikkal?
• Ha az lenne igaz, hogy beljebb menve az előszobában, álló hely-zetben, torkát megragadva, arcukkal közel hajolva, egymással szembe nézve, és hátul összefogott kezekkel közösen találtak rá a kulcsra, akkor lehetetlen egyrészt a póz, másrészt, hogy az elkövető visszament az ajtóhoz (kb. 3m az alaprajz szerint), és közben magára hagyta volna az asszonyt, akinek még nincs összekötözve keze-lába. 
• Ne felejtsük, az elkövető hátizsákjából elővéve a két gyorskötözőt, a sértett fekvő helyzetében, combjaira ülve tette rá csuklóira. Addig saját kezével fogta össze! Nem volt neki egy "harmadik szabad" keze!

Mivel a vádirat megegyezik a nyomozófőnök eredeti meglátásával, nem férnek sehova Renner Erika "eredményesen gyanúsító" kulcsválogatási történetei. Akkor az egész kulcstörténet csak egy kitalált "betét", amivel izgalmassá lehetett tenni a történetet. Ami okot adott arra, hogy a sértett saját "pontos" megfigyeléseivel Krisztiánra ráirányítsa a gyanút. Neki nem kellett Krisztián nevét kiejtenie, csak aládolgoznia a számára is ismert rendőrségi gyanúnak. Ezt támasztja alá, hogy csak a harmadik napon hallgatták ki. Közben ráutaló információkat dugtak a fejébe. Nem beszélve szeretőjéről, akinek vallomása szerint is volt némi eredendő féltékenysége Krisztián irányában. 

Egyébként is miért kellett volna bezárnia az elkövetőnek belülről az ajtót, ha kívül nem volt kilincs rajta? Ésszerűen gondolkodva az elkövető mini-malizálni akarhatta a lakásban tartózkodás idejét egy esetleges váratlan látogató megjelenése miatt is. Ha csak nem volt a kapuban egy "bizto-sító" társa, akit a másik ki nem hallgatott, Z.Aranka szemtanú látott, aki időben figyelmeztette volna, hogy ha szükséges, hagyja el a terepet.

Ha a bíróságok elolvasták volna az iratokat, akkor szembe kerültek volna a kulcstörténet  súlyos logikai ellentmondásaival, amelyek bizonyítják, hogy az valótlan és konstruált. Igaz lehetett B.Attila szerető állítása, hogy még Renner Erika tanúvallomása előtt jól átgondolták a történetet. - Hiszen még kába állapotban megtudták a rendőröktől, hogy ki a megalapozott gyanúsított. Tehát az ő fazonjára kell illeszteni a meséket.

JOGÁLLAM-E AZ?

ahol a bűnüldözés és igazságszolgáltatás szervei minden következmény nélkül sérthetik meg a jogszabályokat.; ahol valótlant és iratellenest állíthatnak, hamisan következtethetnek, és ezemn az alapon hoznak ítéletet.

Ajánlott bejegyzés: Nyoma sem volt savnak, lúgnak