Soha nem keletkezett bizonyíték arra, hogy a sértett lakásban, a ruházatán, vagy a testén találtak volna savval, vagy lúggal azonosítható anyagmaradványt, annak ellenére, hogy mind a mai napig hol ezt, hol azt biztosan állítják. Jó hírnek is lehetne tekinteni, hogy egy molekulát sem találtak a világgá kürtölt savas, vagy később dr.Zacher - alias Robin Hood - által inkább lúgosra "saccolt" szerekből.  Ennek ellenére a független bíróságok nyugodtan szajkózták a mantrát, hogy savval-lúggal volt leöntve az áldozat. Mert szerintük logikailag nem lehet másra következtetni ha valakinek égési sérülése van. Így okoskodva, mire következtetnének bíróink az amazóniai vagy ausztráliai erdőtüzek sebesültjei és halottjai esetében?

Mivel hétköznapi életünktől általában távol esnek az igazságügyi szak-értői területek, magam is meglepődtem, milyen fantasztikus lehetőségek vannak bűnügyi nyomozást szolgáló vegyelemzések területén. Azt lehet mondani, hogy egyes esetekben, ha egy-két molekulát sikerül rögzíteni egy bűnjelen, akkor a laboratórium ki tudja azt mutatni, és meg tudja határozni. Tehát szó sincs arról, hogy az elkövetőnek ott kellett volna hagyni "referenciának" egy üvegcse savat vagy lúgot. Bár a tv kellékesei figyelmesen látványossá tették a fürdő környezetét egy két korábban még ott nem volt mosószeres flakonnal, és kivitték az előszobába a felmosót is, miután fellocsolták a kád melletti kövezetet. Mert ők már jobban tudták mint a helyszínelő rendőr, hogy "csupa víz volt a fürdő".

Ha az elkövető valóban maró szert használta volna, akkor a mai technikai felkészültséggel, ha nem is a 3.ker RK. de talán a BRFK, vagy ha ők sem, akkor az ORFK bűnügyi laboratóriumai képesek lettek volna kimutatni. Ha valóban mély sebeket okozott a maró szer, akkor annak nyoma lett volna a ruházaton, a fürdőben vagy azon az ágyon, amin állítólag a bűncselekményt követő több mint három órán át a sértett ájultan, mozdulatlanul tartózkodott, és az eljáró szervek víziója szerint csupasz sérült testrészével is érintkezett. Két vegyészszakértői vizsgá-latot is végeztek a sértett aznap használt intim és egyéb ruhadarabjain, de mindkét esetben határozottan állították, hogy maró szer nem mutat-ható ki rajtuk. Csupán festett női hajszálakat, számos kutyaszőrt és a far-mernadrág ágyéki részén kívülről ráragadt sárgás növényi maradványo-kat azonosítottak. Amik bíráink tudása szerint egyértelműen tipikus lúgos marás bizonyítékai.

Krisztián védelme soha nem vonta kétségbe a sértett sérüléseit

Csupán felhívta a figyelmet arra, hogy logikailag nem lehet következ-tetni a helyszínen lefoglalt nyomokból maró vegyszerre. Mivel a kezelő intézmény égési sérülést (12930) diagnosztizált, és nem tett utalást a keletkezés okára, nem állítható, hogy a médiában megjelen-tetett egyik vagy másik maró anyag, és nem egy harmadik égési sérülést okozó körülmény játszott döntő szerepet. A védelem egyetemi sebészeti tankönyv és a kórházi dokumentumok ismertetése alapján bemutatta, hogy lehetséges a sérülések keletkezésének egy másik, szakmailag és krininalisztikailag is megalapozott története. Amely viszont nem feltétlenül elkövetői szándékosságú, még ha következménye is az elkábításnak. A kábulatból magához tért, lakásban bolyongó sértett esetleg megfogta a gázon forrásban levő kamillás lábast és közben újra elkábult. Soha nem vizsgálták meg, hogy a lábas nyelén rögzített DNS kitől ered. Lehet, hogy Renner Erikától.

A nyomszakértői és kórházi vélemény is azt mutatja, hogy a sérülés "lecsorgás jellegű", másrészt a lábfején is voltak sebek, amelyek alig ha keletkeztek volna, ha fekvő helyzetben öntöttek volna maró szert intim testrészeire, vagy vallomása szerint valóban a hosszú szárú csizma lett volna rajta. Logikusan következtethető, hogy nem is az ügyészek és bírók szerint biztosnak vízionált fürdőkádban volt a "maratás". Sokkal inkább álló helyzetben érte az égési sebeket okozó hatás. Az öltözetén értelemszerűen nem volt tapasztalható a forró folyadék hatása, míg maró anyag esetében a textília is károsodott volna, vagy legalább is átitatódott volna vele, amit ki lehett volna mutatni. 

A vádban idővel savról lúgra változó cselekmény leírása magában is bi-zonyítja, hogy a bíróságok elfelejtették a tényből tényre való követ-keztetést. Helyette elképzelésről elképzelésre menve adták elő a tör-ténetet, mint ha azokat tényadatok támasztanák alá. Az ügyészség vád-iratában semmit sem bizonyított. Kijelentések puszta halmaza, aminek igazolását a bíróságra hagyta. A bíróságok meg láthatóan megfeled-keztek saját bizonyítási kötelezettségükről. Úgy idézik az ítéletbe a vádakat, mint ha azokat az ügyészség vagy akár ők igazolták volna. 

Sántít, ha nem éppen "lábatlan" a történet

Az elkövető testi fölénye és Renner Erika riadalma elegendő volt a gyors, cselgáncsos stílusú ártalmatlanításhoz. Egy előre megfontolt ismerős elkövető egy árva hangot sem adott volna ki, ha tartott volna attól, hogy netán felismeri a sértett a hangját. Esetleg napszemüveget, vagy színe-zett kontaktlencsét vett volna fel, ne hogy szemének írisze az áldozat tudatalattijából egy ismerős emlékképet hozzon fel. Nem hajolt volna a sértett arcához centiméterekre közel, ahogyan nyilatkozott Renner Erika. Többször idézett kijelentése szerint volt férjét vagy jelenlegi partnerét viszont bármikor maszkban is felismerné.

Az eljáró szervek gondolkodása tudathasadásra utal. Egyszer az elköve-tőt a legapróbb részletekig megfontolnak és precíznek véli, aki mindent a legnagyobb aprólékossággal kidolgozott. Ugyanakkor tömegével feltéte-lzi róla, hogy az elemi elővigyázatosságok teljes hiányában cselekedett. Nem egyszer, de százszor. Ha valóban olyan "figyelmes" lett volna az elkövető, hogy kábult állapotban ne rázza meg a sértettet az áram, akkor nem néhány dugót  húzott volna ki az aljzatokból, hanem kikapcsolta volna az áramot. De nem foglalkozott ezzel, hiszen az elkábítás, - amire viszont felkészült -, várhatóan elegendő ideig tartott, hogy kellő távol-ságra elhagyja a helyszínt. Ez a "gondosság" is egy olyan elem, amit beépítettek a történetbe, mint a csizmával és kutyapórázzal alápolcolt derékfájdalom "enyhítésének" naív története.

Mindezek azt erősítik, hogy az elkövető olyan személy volt, aki nem volt korábban hosszabb ideig szorosabb testi kontaktusban Renner Erikával. Akivel kapcsolatban nem lehettek a sértettnek személyes emlékei, amelyek akár a hangja, szóhasználata, vagy ösztönös, de jellemző mozdulatai alapján felfedték volna kilétét. Krisztián többször is kijelentette, hogy értelmes ember ilyen kockázatot nem vállalna fel egy volt szeretővel, aki minden mozdulatát és rezdülését, testszagát és lélgzését jól ismeri.

Kriminalisztikai képtelenségek nem okoztak az ítészeknek fejtörést

Nehezen képzelhető el, hogy Renner Erika a "lefürdetése" után végig merev ülő helyzetben maradt volna az ágyon. Aléltan aligha tartott volna meg ilyen "elrendezett" pózt. Egyszerűen eldőlt volna. Akkor viszont B.Attila szerető megállapítása sántít, hogy úgy be volt csavarva, hogy még a hóna alatt is át volt tekerve a pokróc. - Ő, aki rémísztés céljából oly gondosan fényképezgette barátnőjének nemi szerveit, elfelejtett képet készíteni a megtalálás pillanatairól. Aligha tudja kába állapotában valaki magát így "becsavarni", vagy ülő helyzetben megmaradni. Nagyon is kérdéses, hogyan maradhatott volna órákon át mozdulatlan ülő pózban? És itt nem hagyhatom szó nélkül B.Attila számomra kérdéses vallomását, hogy gyakorlatilag aznap éjféltől délig ismeretlen helyen tartózkodott. Miközben közel három órán át hiába hívta a mentőket. Ez utóbbi érvelése igazán "brávoó!" lenne, de nem rezdítette meg dr.Újvári tanácsvezető bíró szempilláit, ami szintén elismerést érdemel, már ami a szaktudását és önuralmát illeti.

Az is kérdéses, hogy a sértett nem próbált volna felkelni, miután az altató koktél hatása elmúlt. Hiszen 1/2 9 - 12 óra között több mint három óra telt el. Nem kell orvosi egyetemet végezni még egy ügyésznek sem ahhoz, hogy tudná, az altatásból felébredők fel akarnak kelni, majd rövid idő után ismét elkábulnak. Ezt az ismert tényt kórházi körülmények között monitorozzák is. Magára hagyva több minden előfordulhat, amire később nem fog emlékezni. Ezért lett volna nagy jelentősége, hogy kriminológus szakértő is lássa az iratokat, netán beszéljen a sértettel. - De ez nyilván nem erősítette volna a koncepciót. Helyette hozzáértő kutyapszicho-lógussal társalogtak a médiákban.

Továbbá kérdéses az is, hogy az ekábítást követő "filmszakadás" után csak akkor tért volna magához, amikor három órán túl ráta-láltak? Mivel a kutyus "nyüszített B.Sz.Csilla csöngetésére, feltételez-hetően meglátogatta közben eltelt órák során a gazdiját azon az ágyon, ahol számára kutyapokrócot szoktak kiteríteni. Erre viszont nem emlékezett borotvaélesen a sértett.

A rendőrség nem kívánta vizsgálni az árulkodó nyomokat

A tetthely fényképeken és az ország-világ számára közszemlére tett RTL KLUB tv felvételen is jól látni a fürdőkádban hagyott "vizes" törölközőt (vagy akár függönyöket is, mert kétféle taxtília van a kádban) , amelyet viszont ki tudja miért, elfelejtett lefoglalni a rendőrség, hogy esetlegesen némi vegyvizsgálatra küldjék. A rendőrségi és az ügyészségi vízió szerint leginkább ezeknek a tárgyaknak kellett közvetlenül érintkeznie a sebesült testrészekkel. Ebből nyerhettek volna több molekulát is a maró szerből. Tehát mit tettek? - A biztos semmit!

Feltehetően az elkövető cipőben járt a lakásban, ami valami nyomot is hagyhatott volna a vizes padlón, - ha egyáltalán vizes lett volna - Viszont nem említett ilyen körülményt a tetthely jelentés. Az ügyészség víziója szerint az elkövető kiemelte az alélt kába vizes testet a kádból és becipelte a szobába. Ezt szerintük anélkül tudta megtenni, hogy magához szorítsa Renner Erikát. Ami viszont képtelenség! Közben nyilván a saját ruhája is nedves lett volna, aminek foltjait T.Györgyné koronatanú a sötét lépcsőházban biztosan észrevételezte volna kilenc hónap után, - vagy bármikor, ha kérik. 

A történet kriminalisztikai részeit érintő "sav-lúgos" nyomokkal nem találkozott és nem rögzített a helyszínelő. Ugyanakkor több DNS és ujjnyomatot is rögzített, amelyeket viszont soha nem vizsgáltak meg. (Akkor miért rögzítették?)

Minden igyekezet és indoklási kísérlet abba az irányba mutat, hogy a támadás kizárólagos célja-koncepciója dr.Bene Krisztiánnak rablás bűntette elkövetésével történő meggyanúsítása volt. Ezt magyarázza a robotzsaruban a bűncselekmény elkövetésének idejét 8 órával megelő-zően beiktatott feljelentés is. A nyomozó hatóságnak szándékában sem állt több másra utaló nyom alapján sem, hogy a valódi elkö-vetőt megtalálja. 

dr.Zacher Gábor nem pártatlan és nem volt égésplasztikai szakértő

Foglalkozni kell azzal a kérdéssel, hogyan került előtérbe a két éven át hangoztatott savnak a "lúgosítása"? Ezt "megoldotta" Robin Hood, amennyiben az ő véleménye szerint nem voltak a sértett sérülésein hólyagok és az elszíneződések sem égési okra mutattak. Ezzel szemben az OMSZ részéről helyszínre érkező ellátó mentőápoló, a kórházi jelentések és maga a sértett is nyilatkozik a hólyagok meglétéről és az elszíneződésről. De már megszokhattuk, ha voltak ha nem voltak ítéljük el dr.Bene Krisztiánt! 

Nos, dr.Zacher Gábornak először is figyelmeztetnie kellett volna a bíróságot, hogy égésplasztikai szakértői kompetenciát érintő kijelentései csak általános orvosi magánvéleménye lehet, mivel kívül állnak a számára  engedélyezett igazságügyi szakértői területen. Magyarul nem szakértőként nyilatkozott. Egyébként is 180 fokkal megváltoztatta korábbi véleményét, ami az átlagemberben kétséget vetne fel szakér-telme iránt. Nem így a bíróságban, akinek minden érv ami Krisztiánnal szemben elhangzik igaz és vonzó, mint a szirének bájoló hangja.

Elkerülte az éber szemű bíróságok figyelmét, hogy amikor szakértőnek meghallgatták dr.Zacher Gábot, semmiféle szakértői jogosítvánnyal nem rendelkezett.

a 2017. februárjában lekért nyilvános adatok szerint dr.Zacher Gábornak semmiféle joga nem volt nyilatkozni bármilyen egész-ségügyi, orvoslási kérdésben. Ezzel ellentétben valamennyi bíróság örömmel üdvözölte Krisztiánt elmarasztaló kijelentéseit. - Kérdésem, hogy ha az eljáró bírót a közúton megállító rendőr lejárt jogosítvánnyal találja, esetleg jogszerűen kiszállítathatja a kocsijából és megbüntetheti? 

dr.Zacher Gábornak fel kellett volna hívnia a bíróság figyelmét arra, hogy a nyilatkozatának idején már annak az orvosi részlegnek volt megtervezője, és aztán felelős vezetője, amely a sértettet sürgős-ségi részlegként fogadta és ellátta. A kollégák is részben azonosak voltak. Tehát saját részlegének felelősségével kapcsolatban nem lehetett elfogulatlan. Érdekes véletlen egybeesések:

• a honlapon ez az oldal 2013.03.20-án jelent meg,
• éppen akkor hamisan állította a BRFK Szóvivő ország-világnak, hogy bizonyítást nyert Krisztián elkövetői mivolta
• két nap múlva Renner Erikát - akinek "kómája" miatt egy ország aggódott, - hazaengedték háziápolásra
• és mindeközben Békásmegyeren is megszólat az ellopott telefon

Mindezek a bíróság szemében egyértelműen a letartóztatásban ülő dr.Bene Krisztiánra utaló epizódok.

Valóban életveszélyes állapotban engedték haza Renner Erikát?

A kórházi iratok szerint Renner Erika nem volt életveszélyes állapotban, amikor másfél hét után, húsvétra már hazaengedték. Másfél hónappal későbbre, május 9-re rendelték vissza kontrollra. Közben derült ki, hogy elfertőződtek a sebei, és plasztikai műtétekre van szük-ség. Akkor nem lehetett sem a kórház, de még az elkövető felelőssége sem az elfertőződés, amit dr.Gál András végtelenségig hajszolva halált okozó testi sértéssé nagyított fel. Ha viszont a kórház állapította meg hibásan a státuszát akkor feltehetően az ő felelőssége volt. 

dr.Zacher Gábor könnyen átsiklik olyan kérdéseken, amelyek kelle-metlenek számára. Így történtek meg az elmúlt év végén és ez év elején olyan halálos kimenetű ellátatlanságok az osztályán, amire csak azt tudta mondani, hogy nem ér rá, mert sok a dolga. - Igaz, valami miatt, akár karrierépítés okán azért megvált az intézménytől, amely az idézett halálos esetek ellenére is kiállt mellette. 

Akkor ki és honnan vette a savazást?

Erre a legilletékesebb a BRFK Szóvivője lenne, aki már az első héten bejelentette, hogy a "savas" kórházigazgató a tettes. Feltételezem, hogy előzetesen nem egyeztettek dr.Zacher Gáborral, a kiváló katasztrófa szakértővel, hogy egy későbbi esetleges agyi harántimpulzus következ-tében nem a verdiktet nyomja majd, hanem, mint szabad gondolkodású a saját útját járja, és 180 fokkal megváltoztatja szakértői véleményét.

Miközben a sajtóhírek szerint napokon át küzdöttek Renner Erika életéért, valaki azért ajtót nyitott az azonnal  leszerelt hevederzárú lakásban, hogy még néhány kiegészítő snittet készítsenek az elképesztő savazásról. Ezt játszották Kovács Viktória BRFK Szóvivő riportja alá egy hét múlva, hogy meggyőző képet kapjon a néző a "hitelesen" előadott történetről. - Mert ugye az utcán zacskóból gyorsétkezők sem figyelnek arra, hogy éppen mit nyelnek le.

Ki tudósította "félre" a médiákat? - Vagy inkább a médiák Önt?

Augusztus közepén egy kedvelt magánstrandon késő délután megfulladt a mélyvízben egy középkorú férfi. Mire észlelték már eltűnt a víz alatt. Nem találták meg. A strandot azonnal kiürítették. Alkalmi barátnőjét azonnal a strandon kívülre "kimenekítették". A kárvallott fürdőzők jegyeit visszatérítették. Másnap búvárok segítségével megtalálták a tetemet kilenc méter mélységben. Mi köze ennek a történetnek Krisztián öt évig tartó gyötrelmes sorsához? Annyi, hogy erről a balesetről egyetlen egy médiában sem jelent meg hír. Erről nem kürtöltek semmit, hanem mindenki hallgatott és a mai napig hallgat. Nem keresték meg exluzív interjút kérve a tulajdonos befektetőt, a "Nagyembert". Nem firtatták, hogy a figyelmeztető táblák mindenütt kint voltak-e?

A "savas-" majd "lúgos orvos" esetében sem keresték meg kamerá-ikkal és mikrofonjaikkal soha sem ennek a történetnek a "Nagy-emberét". Emlékeztetek, hogy a bűncselekményt megelőző napon, amikor már megírták Krisztián elleni feljelentést, valaki kora délután feltörte a Facebook fiókját. (Ez esetben sem Renner Erikájét.) Amikor kutakodtunk utána figyelmeztettek, örüljünk hogy biztonságos helyen van, mert a fiókfeltörő olyan befektető körhöz tartozik, akik nem tréfálnak.

Mivel a bíróságok következtetései során öntudatosan léptek át elemi, általános iskolai fizikai fogalmakon és összefüggéseken, nem meglepő számomra, hogy nem volt számukra furcsa, hogy nem  érzett sem Renner Erika, sem pletykás barátnői, vagy akár a rendőrségi dolgokban járatosabb elvált férje és legújabb szeretője, jellemzően savas vagy később lúgossá vált folyadékra emlékeztető szagot. Senki sem említett ilyesmit.

A végén a Kúria mészáros természetű bírónője már lúgosról beszélt, ezek szerint ő már tudta, hogy egy újfajta színtelen, szagtalan, textilt vagy más anyagot nem maró, semleges  kémhatású szerről van szó, amely egyedül, személyre szólóan a sértettet támadta meg. Így maradt a tudatlanság bizonyítványa. No meg az erre hivatkozó, megalapozatlan ítélet.

Marad a gyanúm: az elkövetőn kívül még valaki járt a délelőtt a lakásban.

Következik: Szakértő hibája börtönéveket hozott