Soha nem keletkezett bizonyíték arra, hogy a sértett lakásban, a ruházatán, vagy a testén találtak volna savval, vagy lúggal azonosítható anyagmaradványt, annak ellenére, hogy mind a mai napig hol ezt, hol azt biztosan állítják. Jó hírnek is lehetne tekinteni, hogy egy molekulát sem találtak a világgá kürtölt savas, vagy később dr.Zacher - alias Robin Hood - által inkább lúgosra "saccolt" szerekből.  Ennek ellenére a független bíróságok nyugodtan szajkózták a mantrát, hogy savval-lúggal volt leöntve az áldozat. Mert szerintük logikailag nem lehet másra következtetni ha valakinek égési sérülése van. Így okoskodva, mire következtetnének bíróink az amazóniai vagy ausztráliai erdőtüzek sebesültjei és halottjai esetében?

Mivel hétköznapi életünktől általában távol esnek az igazságügyi szak-értői területek, magam is meglepődtem, milyen fantasztikus lehetőségek vannak bűnügyi nyomozást szolgáló vegyelemzések területén. Azt lehet mondani, hogy egyes esetekben, ha egy-két molekulát sikerül rögzíteni egy bűnjelen, akkor a laboratórium ki tudja azt mutatni, és meg tudja határozni. Tehát szó sincs arról, hogy az elkövetőnek ott kellett volna hagyni "referenciának" egy üvegcse savat vagy lúgot. Bár a tv kellékesei figyelmesen látványossá tették a fürdő környezetét egy két korábban még ott nem volt mosószeres flakonnal, és kivitték az előszobába a felmosót is, miután fellocsolták a kád melletti kövezetet. Mert ők már jobban tudták mint a helyszínelő rendőr, hogy "csupa víz volt a fürdő".

Ha az elkövető valóban maró szert használta volna, akkor a mai technikai felkészültséggel, ha nem is a 3.ker RK. de talán a BRFK, vagy ha ők sem, akkor az ORFK bűnügyi laboratóriumai képesek lettek volna kimutatni. Ha valóban mély sebeket okozott a maró szer, akkor annak nyoma lett volna a ruházaton, a fürdőben vagy azon az ágyon, amin állítólag a bűncselekményt követő több mint három órán át a Sértett ájultan, mozdulatlanul tartózkodott, és az eljáró szervek víziója szerint csupasz sérült testrészével is érintkezett. Két vegyészszakértői vizsgá-latot is végeztek a sértett aznap használt intim és egyéb ruhadarabjain, de mindkét esetben határozottan állították, hogy maró szer nem mutat-ható ki rajtuk. Csupán festett női hajszálakat, számos kutyaszőrt és a far-mernadrág ágyéki részén kívülről ráragadt sárgás növényi maradványo-kat azonosítottak. Amik bíráink tudása szerint egyértelműen tipikus lúgos marás bizonyítékai.

Krisztián védelme soha nem vonta kétségbe a sértett sérüléseit

Csupán felhívta a figyelmet arra, hogy logikailag nem lehet következ-tetni a helyszínen lefoglalt nyomokból maró vegyszerre. Mivel az iratok szerint a kezelő intézmény égési sérülést (12930) diagnosztizált, és nem tett utalást a keletkezés okára, nem állítható, hogy a médiában megjelen-tetett egyik vagy másik maró anyag, és nem egy harmadik égési sérülést okozó körülmény játszott döntő szerepet. A védelem egyetemi sebészeti tankönyv és a kórházi dokumentumok ismertetése alapján bemutatta, hogy lehetséges a sérülések keletkezésének egy másik, szakmailag és krininalisztikailag is megalapozott története. Amely viszont nem feltétlenül elkövetői szándékosságú, még ha következménye is az elkábításnak. A kábulatból magához tért, lakásban bolyongó sértett esetleg megfogta a gázon forrásban levő kamillás lábast és közben újra elkábult. Soha nem vizsgálták meg, hogy a lábas nyelén rögzített DNS kitől ered. Lehet, hogy Renner Erikától.

A nyomszakértői és kórházi vélemény is azt mutatja, hogy a sérülés "lecsorgás jellegű", másrészt a lábfején is voltak sebek, amelyek alig ha keletkeztek volna, ha fekvő helyzetben öntöttek volna maró szert intim testrészeire, vagy vallomása szerint valóban a hosszú szárú csizma lett volna rajta. Logikusan következtethető, hogy nem is az ügyészek és bírók szerint biztosnak vízionált fürdőkádban volt a "maratás". Sokkal inkább álló helyzetben érte az égési sebeket okozó hatás. Az öltözetén értelemszerűen nem volt tapasztalható a forró folyadék hatása, míg maró anyag esetében a textília is károsodott volna, vagy legalább is átitatódott volna vele, amit ki lehett volna mutatni. 

A vádban idővel savról lúgra változó cselekmény leírása magában is bi-zonyítja, hogy a bíróságok elfelejtették a tényből tényre való követ-keztetést. Helyette elképzelésről elképzelésre menve adták elő a tör-ténetet, mint ha azokat tényadatok támasztanák alá. Az ügyészség vád-iratában semmit sem bizonyított. Kijelentések puszta halmaza, aminek igazolását a bíróságra hagyta. A bíróságok meg láthatóan megfeled-keztek saját bizonyítási kötelezettségükről. Úgy idézik az ítéletbe a vádakat, mint ha azokat az ügyészség vagy akár ők igazolták volna. 

Sántít, ha nem éppen "lábatlan" a történet

Az elkövető testi fölénye és Renner Erika riadalma elegendő volt a gyors, cselgáncsos stílusú ártalmatlanításhoz. Egy előre megfontolt ismerős elkövető egy árva hangot sem adott volna ki, ha tartott volna attól, hogy netán felismeri a sértett a hangját. Esetleg napszemüveget, vagy színe-zett kontaktlencsét vett volna fel, ne hogy szemének írisze az áldozat tudatalattijából egy ismerős emlékképet hozzon fel. Nem hajolt volna a sértett arcához centiméterekre közel, ahogyan nyilatkozott a Sétettet -. Többször idézett kijelentése szerint volt férjét vagy jelenlegi partnerét viszont bármikor maszkban is felismerné.

Az eljáró szervek gondolkodása tudathasadásra utal. Egyszer az elköve-tőt a legapróbb részletekig megfontolnak és precíznek véli, aki mindent a legnagyobb aprólékossággal kidolgozott. Ugyanakkor tömegével feltéte-lzi róla, hogy az elemi elővigyázatosságok teljes hiányában cselekedett. Nem egyszer, de százszor. Ha valóban olyan "figyelmes" lett volna az elkövető, hogy kábult állapotban ne rázza meg a sértettet az áram, akkor nem néhány dugót  húzott volna ki az aljzatokból, hanem kikapcsolta volna az áramot. De nem foglalkozott ezzel, hiszen az elkábítás, - amire viszont felkészült -, várhatóan elegendő ideig tartott, hogy kellő távol-ságra elhagyja a helyszínt. Ez a "gondosság" is egy olyan elem, amit beépítettek a történetbe, mint a csizmával és kutyapórázzal alápolcolt derékfájdalom "enyhítésének" naív története.

Mindezek azt erősítik, hogy az elkövető olyan személy volt, aki nem volt korábban hosszabb ideig szorosabb testi kontaktusban a Sétettettel -. Akivel kapcsolatban nem lehettek a sértettnek személyes emlékei, amelyek akár a hangja, szóhasználata, vagy ösztönös, de jellemző mozdulatai alapján felfedték volna kilétét. Krisztián többször is kijelentette, hogy értelmes ember ilyen kockázatot nem vállalna fel egy volt szeretővel, aki minden mozdulatát és rezdülését, testszagát és lélgzését jól ismeri.

Kriminalisztikai képtelenségek nem okoztak az ítészeknek fejtörést

Nehezen képzelhető el, hogy a Sétettet - a "lefürdetése" után végig merev ülő helyzetben maradt volna az ágyon. Aléltan aligha tartott volna meg ilyen "elrendezett" pózt. Egyszerűen eldőlt volna. Akkor viszont B.Attila szerető megállapítása sántít, hogy úgy be volt csavarva, hogy még a hóna alatt is át volt tekerve a pokróc. - Ő, aki rémísztés céljából oly gondosan fényképezgette barátnőjének nemi szerveit, elfelejtett képet készíteni a megtalálás pillanatairól. Aligha tudja kába állapotában valaki magát így "becsavarni", vagy ülő helyzetben megmaradni. Nagyon is kérdéses, hogyan maradhatott volna órákon át mozdulatlan ülő pózban? És itt nem hagyhatom szó nélkül B.A. számomra kérdéses vallomását, hogy gyakorlatilag aznap éjféltől délig ismeretlen helyen tartózkodott. Miközben közel három órán át hiába hívta a mentőket. Ez utóbbi érvelése igazán "brávoó!" lenne, de nem rezdítette meg dr.Újvári tanácsvezető bíró szempilláit, ami szintén elismerést érdemel, már ami a szaktudását és önuralmát illeti.

Az is kérdéses, hogy a sértett nem próbált volna felkelni, miután az altató koktél hatása elmúlt. Hiszen 1/2 9 - 12 óra között több mint három óra telt el. Nem kell orvosi egyetemet végezni még egy ügyésznek sem ahhoz, hogy tudná, az altatásból felébredők fel akarnak kelni, majd rövid idő után ismét elkábulnak. Ezt az ismert tényt kórházi körülmények között monitorozzák is. Magára hagyva több minden előfordulhat, amire később nem fog emlékezni. Ezért lett volna nagy jelentősége, hogy kriminológus szakértő is lássa az iratokat, netán beszéljen a sértettel. - De ez nyilván nem erősítette volna a koncepciót. Helyette hozzáértő kutyapszicho-lógussal társalogtak a médiákban.

Továbbá kérdéses az is, hogy az ekábítást követő "filmszakadás" után csak akkor tért volna magához, amikor három órán túl ráta-láltak? Mivel a kutyus "nyüszített B.Sz.Cs. csöngetésére, feltételez-hetően meglátogatta közben eltelt órák során a gazdiját azon az ágyon, ahol számára kutyapokrócot szoktak kiteríteni. Erre viszont nem emlékezett borotvaélesen a sértett.

A rendőrség nem kívánta vizsgálni az árulkodó nyomokat

A tetthely fényképeken és az ország-világ számára közszemlére tett RTL KLUB tv felvételen is jól látni a fürdőkádban hagyott "vizes" törölközőt (vagy akár függönyöket is, mert kétféle taxtília van a kádban) , amelyet viszont ki tudja miért, elfelejtett lefoglalni a rendőrség, hogy esetlegesen némi vegyvizsgálatra küldjék. A rendőrségi és az ügyészségi vízió szerint leginkább ezeknek a tárgyaknak kellett közvetlenül érintkeznie a sebesült testrészekkel. Ebből nyerhettek volna több molekulát is a maró szerből. Tehát mit tettek? - A biztos semmit!

Feltehetően az elkövető cipőben járt a lakásban, ami valami nyomot is hagyhatott volna a vizes padlón, - ha egyáltalán vizes lett volna - Viszont nem említett ilyen körülményt a tetthely jelentés. Az ügyészség víziója szerint az elkövető kiemelte az alélt kába vizes testet a kádból és becipelte a szobába. Ezt szerintük anélkül tudta megtenni, hogy magához szorítsa Renner Erikát. Ami viszont képtelenség! Közben nyilván a saját ruhája is nedves lett volna, aminek foltjait T.Györgyné koronatanú a sötét lépcsőházban biztosan észrevételezte volna kilenc hónap után, - vagy bármikor, ha kérik. 

A történet kriminalisztikai részeit érintő "sav-lúgos" nyomokkal nem találkozott és nem rögzített a helyszínelő. Ugyanakkor több DNS és ujjnyomatot is rögzített, amelyeket viszont soha nem vizsgáltak meg. (Akkor miért rögzítették?)

Minden igyekezet és indoklási kísérlet abba az irányba mutat, hogy a támadás kizárólagos célja-koncepciója dr.Bene Krisztiánnak rablás bűntette elkövetésével történő meggyanúsítása volt. Ezt magyarázza a robotzsaruban a bűncselekmény elkövetésének idejét 8 órával megelő-zően beiktatott feljelentés is. A nyomozó hatóságnak szándékában sem állt több másra utaló nyom alapján sem, hogy a valódi elkö-vetőt megtalálja. 

dr.Zacher Gábor nem pártatlan és nem volt égésplasztikai szakértő

Foglalkozni kell azzal a kérdéssel, hogyan került előtérbe a két éven át hangoztatott savnak a "lúgosítása"? Ezt "megoldotta" Robin Hood, amennyiben az ő véleménye szerint nem voltak a sértett sérülésein hólyagok és az elszíneződések sem égési okra mutattak. Ezzel szemben az OMSZ részéről helyszínre érkező ellátó mentőápoló, a kórházi jelentések és maga a sértett is nyilatkozik a hólyagok meglétéről és az elszíneződésről. De már megszokhattuk, ha voltak ha nem voltak ítéljük el dr.Bene Krisztiánt! Nos, dr.Zacher Gábornak először is figyelmeztetnie kellett volna a bíróságot, hogy égésplasztikai szakér-tői kompetenciát érintő kijelentései csak általános orvosi magánvé-leménye lehet, mivel kívül állnak a számára  engedélyezett igazságügyi szakértői területen. Magyarul nem szakértőként nyilatkozott. Egyéb-ként is 180 fokkal megváltoztatta korábbi véleményét, ami az átlagem-berben kétséget vetne fel szakértelme iránt. Nem így a bíróságban, aki-nek minden érv ami Krisztiánnal szemben elhangzik igaz és vonzó, mint a szirének bájoló hangja.

Elkerülte az éber szemű bíróságok figyelmét, hogy amikor szakértőnek meghallgatták dr.Zacher Gábot, semmiféle szakértői jogosítvánnyal nem rendelkezett.

a 2017. februárjában lekért nyilvános adatok szerint dr.Zacher Gábornak semmiféle joga nem volt nyilatkozni bármilyen egész-ségügyi, orvoslási kérdésben. Ezzel ellentétben valamennyi bíróság örömmel üdvözölte Krisztiánt elmarasztaló kijelentéseit. - Kérdésem, hogy ha az eljáró bírót a közúton megállító rendőr lejárt jogosítvánnyal találja, esetleg jogszerűen kiszállítathatja a kocsijából és megbüntetheti? 

dr.Zacher Gábornak fel kellett volna hívnia a bíróság figyelmét arra, hogy a nyilatkozatának idején már annak az orvosi részlegnek volt megtervezője, és aztán felelős vezetője, amely a sértettet sürgős-ségi részlegként fogadta és ellátta. A kollégák is részben azonosak voltak. Tehát saját részlegének felelősségével kapcsolatban nem lehetett elfogulatlan. Érdekes véletlen egybeesések:

• a honlapon ez az oldal 2013.03.20-án jelent meg,
• éppen akkor hamisan állította a BRFK Szóvivő ország-világnak, hogy bizonyítást nyert Krisztián elkövetői mivolta
• két nap múlva a Sétettet - akinek "kómája" miatt egy ország aggódott, - hazaengedték háziápolásra
• és mindeközben Békásmegyeren is megszólat az ellopott telefon

Mindezek a bíróság szemében egyértelműen a letartóztatásban ülő dr.Bene Krisztiánra utaló epizódok.

Valóban életveszélyes állapotban engedték haza Renner Erikát?

A kórházi iratok szerint a Sétettet nem volt életveszélyes állapotban, amikor másfél hét után, húsvétra már hazaengedték. Másfél hónappal későbbre, május 9-re rendelték vissza kontrollra. Közben derült ki, hogy elfertőződtek a sebei, és plasztikai műtétekre van szük-ség. Akkor nem lehetett sem a kórház, de még az elkövető felelőssége sem az elfertőződés, amit dr.Gál András végtelenségig hajszolva halált okozó testi sértéssé nagyított fel. Ha viszont a kórház állapította meg hibásan a státuszát akkor feltehetően az ő felelőssége volt. 

dr.Zacher Gábor könnyen átsiklik olyan kérdéseken, amelyek kelle-metlenek számára. Így történtek meg az elmúlt év végén és ez év elején olyan halálos kimenetű ellátatlanságok az osztályán, amire csak azt tudta mondani, hogy nem ér rá, mert sok a dolga. - Igaz, valami miatt, akár karrierépítés okán azért megvált az intézménytől, amely az idézett halálos esetek ellenére is kiállt mellette. 

Akkor ki és honnan vette a savazást?

Erre a legilletékesebb a BRFK Szóvivője lenne, aki már az első héten bejelentette, hogy a "savas" kórházigazgató a tettes. Feltételezem, hogy előzetesen nem egyeztettek dr.Zacher Gáborral, a kiváló katasztrófa szakértővel, hogy egy későbbi esetleges agyi harántimpulzus következ-tében nem a verdiktet nyomja majd, hanem, mint szabad gondolkodású a saját útját járja, és 180 fokkal megváltoztatja szakértői véleményét.

Miközben a sajtóhírek szerint napokon át küzdöttek a Sétettet -életéért, valaki azért ajtót nyitott az azonnal  leszerelt hevederzárú lakásban, hogy még néhány kiegészítő snittet készítsenek az elképesztő savazásról. Ezt játszották Kovács Viktória BRFK Szóvivő riportja alá egy hét múlva, hogy meggyőző képet kapjon a néző a "hitelesen" előadott történetről. - Mert ugye az utcán zacskóból gyorsétkezők sem figyelnek arra, hogy éppen mit nyelnek le.

Ki tudósította "félre" a médiákat? - Vagy inkább a médiák Önt?

Augusztus közepén egy kedvelt magánstrandon késő délután megfulladt a mélyvízben egy középkorú férfi. Mire észlelték már eltűnt a víz alatt. Nem találták meg. A strandot azonnal kiürítették. Alkalmi barátnőjét azonnal a strandon kívülre "kimenekítették". A kárvallott fürdőzők jegyeit visszatérítették. Másnap búvárok segítségével megtalálták a tetemet kilenc méter mélységben. Mi köze ennek a történetnek Krisztián öt évig tartó gyötrelmes sorsához? Annyi, hogy erről a balesetről egyetlen egy médiában sem jelent meg hír. Erről nem kürtöltek semmit, hanem mindenki hallgatott és a mai napig hallgat. Nem keresték meg exluzív interjút kérve a tulajdonos befektetőt, a "Nagyembert". Nem firtatták, hogy a figyelmeztető táblák mindenütt kint voltak-e?

A "savas-" majd "lúgos orvos" esetében sem keresték meg kamerá-ikkal és mikrofonjaikkal soha sem ennek a történetnek a "Nagy-emberét". Emlékeztetek, hogy a bűncselekményt megelőző napon, amikor már megírták Krisztián elleni feljelentést, valaki kora délután feltörte a Facebook fiókját. (Ez esetben sem Renner Erikájét.) Amikor kutakodtunk utána figyelmeztettek, örüljünk hogy biztonságos helyen van, mert a fiókfeltörő olyan befektető körhöz tartozik, akik nem tréfálnak.

Mivel a bíróságok következtetései során öntudatosan léptek át elemi, általános iskolai fizikai fogalmakon és összefüggéseken, nem meglepő számomra, hogy nem volt számukra furcsa, hogy nem  érzett sem Renner Erika, sem pletykás barátnői, vagy akár a rendőrségi dolgokban járatosabb elvált férje és legújabb szeretője, jellemzően savas vagy később lúgossá vált folyadékra emlékeztető szagot. Senki sem említett ilyesmit.

A végén a Kúria mészáros természetű bírónője már lúgosról beszélt, ezek szerint ő már tudta, hogy egy újfajta színtelen, szagtalan, textilt vagy más anyagot nem maró, semleges  kémhatású szerről van szó, amely egyedül, személyre szólóan a sértettet támadta meg. Így maradt a tudatlanság bizonyítványa. No meg az erre hivatkozó, megalapozatlan ítélet.

Marad a gyanúm: az elkövetőn kívül még valaki járt a délelőtt a lakásban.

Térfigyelő kamerafelvételek ma vannak, holnap már nem "voltak"!

Krisztián elleni eljárás érzékeny pontja, hogy halvány elképzelése sem volt a nyomozó hatóságnak, a vádelőkészítésnek, de később még a bíróságoknak sem arról:

• Hogyan jutott volna az elkövető a kórházból a tetthelyre?
• Hol öltözött volna át menetfelszerelésbe?
• Hogyan jutott volna vissza a kórházba?
• Hol vetkőzött volna  vissza kórházigazgatónak? - és
• Mindez mennyi ideig tartott volna?

Csupa "volna"

Az eljárás és az ítéletek is a "valahogyan" precíz kifejezésen nem jutot-tak túl. De fogalmaztak úgy is, hogy "az nem is lényeges" miként ment oda és tért vissza. - No persze mindenki képzeletére van bízva, hogy bármilyen légi-közlekedési eszköz is szóba jöhetett Krisztián számára a tetthely eléréséhez és elhagyásához.

Jól ismert kifejezés a rendőrség részéről: „a nyomozás érdekében nem árulhatnak el további részleteket”. Igen, de nem szokták folytatni azzal, hogy az „eredményes nyomozás érdekében szelektálnak néha a bizonyítékok között”. - Juj! Ezt még feltételezni is szörnyű! - Valóban szörnyű, ami a fiam ellen folytatott nyomozás során megtörténhetett. Természetesen minden korrekten és a főiskolán-egyetemen tanított, vegytiszta szakmai alapon.

Most nem hívom meg, mint a „Botcsinálta forrónyomon” bejegyzé-semben tettem egy kis magánnyomozásra, mert egészen biztos vagyok, hogy nálamnál még több ötlete is lenne felkutatni egy feltételezett elkövető, oda-vissza, majd 2x1.5 km hosszan megtett mozgásának megfigyelését. Valóban az ember azt gondolná, hogy az „évszázad perében” ahogyan Renner Erika mindig az igazat és csak az igazat mondó jogi képviselője a Grád-Regász iroda ügyvédnője vizionálta, igénybe veszi a nyomozás a 21. század technikai lehetőségeit, és megalapozott  gyanúja esetén megkeresi a Budai Irgalmasrendi Kórház és a tetthely közötti összes elérhető útvonal térfigyelő kamera felvételeit. Bele értve a közúti forgalmat ravaszul kicselező hőlégballonok, helikopterek és óriás-drónok lehetőségeit is.

Az ügyészség és a bíróság állította, hogy Krisztián "roppant agyafúrt" volt. Már jóval korábban megtervezte pontról pontra ezt a bűntényt. A szakítást is ő provokálta ki egy hosszú főorvosi értekezlet alatt, amikor 2012.november 4.-én nem tudott negyedórán belül foglalkozni a San Marco utcában bedöglött mosógép kicserélésével. (Ennek is benne kellett lennie a tervben.) Talán még a Zápor utcai általános iskolát is azért választották szülei, hogy 35 évre előre fel tudjon készülni a szomszédos osztályba járó majdani barátnőjének megtámadására. - Mert mi volt élete egyetlen vágya? - Börtönbe szeretett volna jutni?

A Szervek munkahipotézise szerint reggelente, miután Krisztián bevitt-e Budaörsről az iskolába a gyerekeit, még maradt tíz perce a munkakez-désig. Ahogyan az első forrónyomos rendőri jelentés írta, hónapokon át minden alkalommal átöltözött valahol, tapadós motoros öltözetben, leper-getős anyagú dzsekiben és bukósisakban álcázva magát, stopperrel a kezében mérte az útvonalat.

Még a piros lámpaváltásokat is feljegyezte, hogy jól előkészítse az attakot. Aztán ismét valahol, láthatatlan módon át-, és visszaöltözött. - Mert ezt is be kellett gyakorolnia, hogy flottan menjen. 

Emlékezzünk csak a Teréz-körúti robbantó esetére, amikor több mint száz környékbeli kamerafelvételt elemezett a rendőrség, és ennek kapcsán jutott el egészen Taksonyba. De nem így történt a San Marco-utcai brutális támadás esetében 2013. március 12.-én. Már csak a 2014. májusában került kezünkbe, hogy mit is hordott össze másfél év alatt szánalmas módon a nyomozó hatóság. Szerintük sehol egy kamera a csöndes környezetben, sőt majd az egész kerületben sincs! Nincs mit megnézni a San Marco-utcában, Bécsi úton, a Pacsirtamező úton, - még a 3.ker. Rendőrkapitányság előtt sem -, a Flórián téren, de akár egészen a kerület határáig, a Kolosy térig. Mi lett volna ha március 16.-21.között, eljutnak a nyomozók a békásmegyeri piacra, ahol valaki valakinek eladta Renner Erika kukában "megtalált" telefonját, és egy kicsit körülnéznek az adásvételben érintettek kapcsolatai után? (Olvasva a szakszerű eljárás jelentéseit, megalapozottan feltételezhető, hogy a rendőrség megtalálta volna a tettest!) De vigyázni kellett, ne legyen túl szoros a nyomkövetés! 

Mert ugye alapból nem a 3. kerületben keresték a gyanúsítottat. Hanem abból indultak ki, akinek a feljelentése a bűncselekmény előtt már 8 órája a „robotzsaruban” bent volt, akiről tudni lehetett, hogy a 2.kerületben kórházigazgató. Én a tetthelyből és a tettes nyomaiból indultam volna ki, milyen irányokból közelíthetett és távozhatott a tettes? – De a nyomozás „érdeke” mást írt elő. Logikusnak tűnt volna az is, hogy a 3.ker. Rendőrkapitányság megkeresi az illetékes másik kerületi kapitány-ságot, legyen segítségére a rendőrség által felügyelt térfigyelő kamera-rendszer adatainak megismerésében. Ezen felül kapjon engedélyt, hogy a másik kapitányság illetékességi területén felkeresse és lefoglalja a magánvállalkozások által működtetett kamera-felvételeket.

Krisztián albérletének épülete (az ábrán a piros kiinduló pont) rendel-kezett térfigyelő kamerával. Csak az elég "furcsán" működött. A kérdé-ses időszak felvételeiből összesen 19 perc hiányzott! Közülük pont azok a percek is, amikor Krisztián GPS-telefoninformációja szerint elment. Nem fárasztom a kedves olvasót azokkal az ötletelésekkel, amelyekkel a sasszemű nyomozók próbálkoztak a kamerafelvételeken különböző személyeket összefüggésbe hozni a már régen a munka-helyén dolgozó Krisztiánnal. Minden következmény nélkül mondhatták, a főigazgató hazudik, mert nem látható a videókon. Hozzájuk csatlakozott később Renner Erika igazmondó jogi képviselője dr.Regász Mária is, aki felhívta az ügyészség figyelmét arra, hogy Krisztián azért nem volt látható a felvételeken, mert már régen nem az albérleten, hanem távol, anyukája lakásán lakott. Őt sem kérték számon hazugságáért.

Lényeg: el kell tüntetni ami mentő adat lenne Krisztián számára! 

Szó sem volt arról. hogy a 3.ker. Rendőrkapitányság nyomozói számba vették volna azokat a térfigyelő kamerákat, amelyek az illetékességi területükön gyűjtik össze naponta a sebességkorlátot túllépőket, és számlázzák ki a bírságokat. Nem, ezt mind elfelejtették. Már eljutottak a Kolosy térig, és még sehol egy kamera! Végül valamilyen okból kifolyólag beléptek a szomszéd rendőrség területére, a 2. kerületbe. Mivel már jó előre tudták, hogy az elkövető csak a Budai Irgalmasrendi Kórház-zal lehet kapcsolatban, megálltak az épület előtt. Csodák csodája, mit látnak? - Egy rakás térfigyelő kamerát a kórház környezetében. Na ez nagyon jó! - gondolnánk. 

Naiv buzgalmában a nyomozó rögtön írt is egy jelentést, hogy talált és megtekintett négy kamerát, amelyek a Frankel Leó úton pásztázzák a kórház előtti területet. Sajnos meggondolatlanul bevitte rögtön a robotzsaruba. Így valamit kellett vele tenni. (Mert állítólag onnan nem lehet nyom nélkül törölni.) No mit tettek? - Semmit!

Tiszta sor, - gondolhatnánk. Másnap bemennek hivatalos lefoglalási kirendeléssel, és kimásolják a kérdéses időszak felvételeit. De nem így történt. Nem került sor lefoglalási határozat megszerkesztésére. Sőt, - feltehetően P.Dániel előadó és főnöke Sz.Sz.Ildikó tudomásával és engedélyével -, hivatalosan „elfelejtettek" visszamenni mindörökre a felvételek átvételéért. 

Néhány hónap eltelt. Már "igazi szakértelem" vette át a nyomozást a Teve utcában. Az új stáb első dolga volt a Teve utcából kiindulva "szemrevételezési körutat" tenni a kameraállások megfigyelése céljából. (Nem készítettek intézkedési tervet, vagy nem videózták menet közben magukat, mint amit perdöntően számon kértek Krisztiánon, hogy a reggeli kritikus órákban nem készített előrelátóan a kórházban ilyen jellegű "selfi"-dokumentációt.) Dolguk végezetlen hazatérésük után több mint három hónap múlva már az ügyosztály nagyfőnöke N.Zsolt vette elő a vastag hangját és még egyszer utoljára felszólította a szálloda ügyvezetőjét, hogy egy-két napon belül adja le a kamerafelvételeket. Válaszul azt kapták, hogy azok már régen törlésre kerültek. - Így aztán végül lezárták a keresgélést. Beletörődtek, hogy Budapesten nem lehet közterületen mozgó járművek és állampolgárok mozgását figyelemmel kísérni. - Milyen szép is lenne a sok tolvaj és sebességhatárt túllépő számára is egy ilyen világ!

Azért csak volt térfigyelő kamera felvétel

Nyilván mit sem tudhattam a 3.ker. Rendőrkapitányság hónapokon át tett erőfeszítéseiről, hogy még véletlenül se vegyék át a fentiekben említett hotel kamerafelvételeit. A Rendőrségi Szóvivő bejelentését követő napokban, hogy Krisztián volt a tettes, kezemhez jutott egy CD. Nem hiszem, hogy ugyanaz a kórházbeli jótevőm (a valamikori Barátom) juttatta volna el hozzám a CD-t, aki egy hónappal később berejtette a NAV-borítékot a főigazgató fiókjába. Vagy a Palesz kutya, aki az elsők között volt tetszését nyilvánítani az Origó oldalán családunk vallá-sosságán élcelődő posztot. Elindítva a CD-n található videóklipeket, azonnal feltűnt, hogy a Frankel Leó út Kórház előtti területein mocorgó járművek és személyek elevenedtek meg. Ekkor nem feltételezhettem azt sem, hogy maga a nyomozó hatóság , jogállami keretek között mire képes. - Eltüntet bizonyítékokat. Mert számomra egyre megy, hogy valaki, vagy a Szerv minden fegyelmi következmény nélkül nem veszi át amiről tud, vagy bedobja a szemétkosárba. 

Okostelefon és kamerafelvételek összehangolása

A CD-n található három kameraállás közül egyik felvétele használ-hatatlan volt. De a másik kettő kiváló. Krisztián Google-fiókja jóvoltából hozzáférésem volt kezdettől fogva mobiltelefonjából rögzített összes sms-éhez, telefonhívásához levelezéséhez, geopoziciójához, amelyeket mind a mai napig kezébe se vett a nyomozó, és vádelő-készítő hatóság, nem beszélve a magasról ítélő, a "tényekre" sűrűn hivatkozó bíróságokról. Pontosan láttam lakásától történt eltávozá-sának útvonalát és annak mentén másodperc pontos aktuális tartózko-dási helyét. Milyen szép lett volna ha az igazságszolgáltatás szervei is elmélyedtek volna ezekben a kezükben szunnyadó adatokban, és nem tolták volna fellegekig a koronatanút, aki két órát tévedett az időpontokat illetően, és pontos emlékei alapján egy teljes fejjel rövidítette meg Krisztiánta, továbbá a lépcsőházban sem tudta helyzetét azonosítani.  

Krisztián feleségétől kértem néhány napon belül egy fényképet a megmotozott és papírjait egyelőre elkobzott lezárt gépkocsijukról, hogy beazonosítsam a videókon. 

A nyomozó házkutatási parancs, és tanú nélkül másfél órán át kutatott.

A jobb első sárhányójának horpadása nem a rendőri buzgalom mű-ve, hogy "még mindig nem találta meg az időben valahova ide rej-tett bűnjelet!" Köszönve a horpadásnak felismerhető, és beazono-sítható volt a Frankel Leó úti forgalomban. Ez a kocsi nem a Krisztián nevén volt, mint ahogyan hazudta P.Dániel nyomozó. A Krisztián nevén levő Ford Fiesta kocsi emögött állt a képen látható módon. 

Izgalommal kutattam a kamerafelvételen 5:30óra körül felvillanó fények között, hogy melyik lehet Krisztián kocsija. Nem is kellett sokat válogatni. Jött egy személyautó, amely már a főigazgatói épület elején kezdett jobbra indexelni. Képkockáról képkockára menve végül elhaladt az egyik kamera látótere mellett, majd átváltva a másik kamerára végig lehetett követni, hogy befordul az épület melletti közbe, ahol Krisztián parkolni szokott. - Ezzel rendben is volnánk - gondoltam.

Most jött a fáradságos munka, felismerni, hogy mikor hagyja el (ha) az épületet a Bécsi út irányába. Lehetőség szerint felismerni az állítólagos "menetfelszerelésre" utaló busójáróhoz hasonlító öltözetet. Ez azért is volt nehéz, mivel a telefonadatok szerint Krisztin nem hagyta el a kórház térségét, csak folyamatosan bóklászott az épületek között. Ami azért tartalmazott némi 50-200m bizonytalanságot, ahogyan a fenti ábrán látható kék kör mutatja a tartózkodás valószínűsített helyzetét.

   Láttam megérkeznek 6:35-kor a takarítók Pázmándról jövő busszalLáttam biciklistát 7:11 órakor tekerni a Bécsi út felől a kórház felé, és ugyanazt 9:52-órakor a Bécsi út felé. - ez sem Ő!  Különböző fehér-nadrágos kórházi dolgozókat a szomszédba egy kávéra vagy valami másért beugrani. - Közöttük sem bújhatott meg Ő!

Már 10 óra volt, de csak nem akart Krisztián vagy az autója előtűnni! A videoklipeken képkockáról képkockára menve, sehol egy Krisztián gyalog, biciklin, vagy maszk alatt. Nyilván nem érdekli a kedves olvasót, hogy hány ismeretlen kerékpáros, gyalogos szaladgált azon a reggelen. 

Végül délután 15:40 körül megjelent Krisztián Skoda Fábiája, horpadt sárhányójával. (a nyitó kép) A kiállás után egyre gyorsuló tempóval a Bécsi út felé haladt. Na talán most megy vissza a tetthelyre, gondolhatta volna P.Dániel solymász. A telefonadatok szerint azonban egyenesen meg sem állt az albérletéig.

Kár, hogy a rendőrség kimaradt ebből. Mindezeket látva és jegyzőkönyvezve dr.Regász Mária nem mondhatta volna, hogy Krisztián nem is lakott az albérletében. Akkor esetleg a NAV-levelet sem az irodai fiókjában találták volna meg egy hónap múlva.

Összegezve:

• A nyomozó hatóság tudott a kamerafelvételekről, de nem tett egy lépést sem a lefoglalásuk sem az elemzésük érdekében.
• A kórház és a tetthely között több kamera is működött. A nyomo-zó hatóság nem tett semmilyen  értékelhető lépést ezek felderítése és lefoglalása érdekében.
• Három hónap múlva a  BRFK ügyosztálya részéről végzett "felderítés" amatőr. Országos rendszerek működtek már akkor is a főútvonalak kamerás felügyeletével. Egyiket sem nézték meg, ne hogy "megégesse" a kezüket?
• Soha semmilyen lépést nem tett a nyomozó hatóság Krisztián lefoglalt informatikai eszközeiből és Google fiókjából kinyerhető telefon, email, geopoziíció adatok megismerése és elemzése érdekében.

Csak egy mentő érvre hivatkozhat a hatóság: 8 órával a bűncselek-mény elkövetése előtt már tudták kit jelentettek fel a robotzsaruban. Ehhez kellett tartaniuk magukat. - Az meg már kifejezetten gyanúsítás kategóriájába esne, ha problémát látnék a különböző rendőri jelenté-sek és a későbbi tanúvallomások eltérő kijelentései között. Olyan látszatot keltene mint ha a nyomozók már egy előre elképzelt történet szerint jegyzeteltek volna, mások szájába adtak volna neveket és kijelentéseket, amit később nem igazolt a valóság, de az ítélkezés örömmel elfogadta, és hivatkozott rájuk. Ezeket is csokorba fogom szedni.

Ez Magyarország a 21. században. De mennyivel volna más ez a történet a ma már kivégzett Roza Flores Bolíviájában? Talán megérti a kedves olvasó, miért féltem attól, hogy a Krisztiántól kétszer levett, de nem regisztrált DNS sorsa mi lesz?

Következő: Rendkívüli hír - ismét más ül más helyett a börtönben