Nemrég került napvilágra egy majd másfél évtizedes lezáratlan ügy kap-csán, hogy az ügyészség közel 25000 (igen, huszonötezer!) oldal nyo-mozati anyagot titkolt el a bíróság elöl, amely nem a 14 éve "ideiglenes" előzetes letartóztatásban levő vádlott bűnösségét, hanem éppen az ártatlanságát támasztotta alá.

A "Fenyő" ügy kapcsán is feltűnő fordulat következett be alig a vizes VB lezárását követően. Bár 20 év óta "Valakiről", mint megrendelőről azért súgtak-búgtak a médiákban, végül egy 200 millióért levett lábperec lett az ideiglenes kényszerintézkedés eredménye. No, meg egy főügyész menesztése.

Friss hír Vizoviczkiről, a III. kerületi "éjszaka császáráról", hogy a vádlottak padján együtt ülnek fő- és alrendőrök a Nemzeti Nyomozó Irodából és a ­BRFK-ról. Tehát nem is olyan hihetetlen, hogy maguk a rendőrök dolgoznak be bűnügyekbe. Nekem meg fölöttébb gyanús, hogy ugyanarról a kerületről van szó, ahol annak idején a rendőrség szemhunyása mellett a gengszter nyugodtan grasszálhatott. Minden következmény nélkül tűntek el mellette emberek a vízparton. Arról a III. kerületről, ahol a nyomozók már korábban feljelentették Krisztiánt rablásért, mint másnap reggel valaki megtámadta Renner Erikát. Vizoviczki szemrebbenés nélkül vallotta, hogy hallgatásukért lefizette a rendőröket. 

Tehát nem precedens nélküli, ha valakit megrendelésre tönkre tesznek, sőt akár meggyilkolnak, közben az igazi tettest és a felbujtót a szak-szolgálati szervek "nem találják", vagy legalább is vonakodnak megta-lálni. Itt a piros, ott a piros módjára kevergetnek és elveszítenek DNS -mintákat. Bizonyítékokat kreálnak, vagy eltüntetnek, és az első fánál megállnak, mert nem mernek az erdőbe bemenni. 20 év múlva, mire természetes úton meghalnak főkapitányok és más fontos közszereplők, átrendeződik a politikai paletta. Kiderül, hogy mégis voltak és vannak bizonyítékok, amelyek a megrendelőkre utalnak. Csodák csodája-, az alvilág jóvoltából megtudják a nyomozók, hogy melyik kriptát kell kinyitani a tonnányi bizonyítékért! Mert a rendőrség eddig mit sem tudott ezekről.

Általánosságában megállapítható összefüggés. Minél magasabb közsze-replők körébe tartozhatnak a feltételezhető  megrendelők, annál nagyobb nehézségi erő bénítja a bűnüldözés és a harmadik független hatalmi ág, az igazságszolgáltatás kerekeinek küllőit. A világtörténelem rémtetteiért felelős számos gazembert soha nem nevezték meg, vagy legalább is nem hívták tetemre.

Esetünkben azért nincs szó ilyen volumenű ügyről, "csak" egy ember és családja egzisztenciájának tönkretételéről. Valóban megleckéztetésről és bosszúról van szó, csak nem abban az értelemben ahogyan a bíróságok állítják. Felkészült pszichiáterek és magatartás-kutatók többet hoznának ki a történetből. - És nem 20 év múlva!

KÉT ÁLDOZAT, A TETTES ISMERETLEN

A savas-lúgos nő esetében a fősodrú médiákat teljesen lefoglalta a sér-tett intim testrészei sérüléseinek részletes ecsetelése. Feltehetően ezért nem is foglalkoztak a leglényegesebb kérdéssel, hogy miért és kinek állt érdekében ez az eredetileg nem éppen rémisztőnek tervezett rablás el-követése. Az iratokból kiolvashatóan első naptól kezdve nem volt szá-mukra kérdés, hogy ki a tettes. Hiszen a példa nélküli gyorsasággal dol-gozó rendőrség (ahogyan idézte Kovács Viktória BRFK szóvivő egy hét múlva)  már előre tudta, hogy mi célból ki és mikor fogja megtámadni a nőt, és alkalomról alkalomra milyen "véletlenül" felbukkanó bizonyítékok is fogják ezt alátámasztani.

Jó volt a sztori. Fel sem merült, hogy soha nem bizonyították a tettessé-get, csak állították. De ezt olyan meggyőzően, hogy a bíróság is csak megbűvölten szajkózta a valótlan történetet. Nem foglalkoztak azzal a  nem cáfolt ténnyel, hogy a még el nem tüntetett bizonyítékok és tanúk azt támasztották alá, hogy dr.Bene Krisztián kora reggeli munkahelyére érkezését követően sokak szeme láttára a kórházban tartózkodott. In-kább nem nyitották ki a mobiltelefonját és eltüntettek minden kamerafel-vételt a környéken. Helyette zaklatásokról beszéltek, amihez jó muníciót szolgáltatott a sértett és baráti körének fokozódóan illeszkedő fantáziája.

Most kerítek először sort arra, hogy ismertessek néhány eseményt, ami egészen más megvilágításba hozza a történteket. Amelyek érthetővé teszik, hogy miért vonakodott a nyomozás és az igazságszolgáltatás foglalkozni a törvénysértő eljárási cselekményekkel.

Egy "Admirális" hajótörése és partramentése

2012. október 15.-én olvasni lehetett a Magyar Közlönyben, hogy zátonyra futtatta flottáját az addig megbízhatónak hitt Admirális. Az Afganisztán harcmezején gazdag likvidálási tapasztalatokat szerzett ka-tona, a hadvezér, lékre futtatta valamennyi hajóját. Így kénytelenek voltak nem csak őt, de a flotta összes kapitányát felmenteni. Azt beszélik, hogy kezeik az offshore Ciprus partjait is elérhették, ami nem váltotta ki a szárazföldi haderő-parancsnok tetszését. Lett is azonnal nagy sírás rívás a fősodrú médiákban, hogy ilyen kiváló embereket csak úgy, egyik napról a másikra menesztettek, utcára tettek. Gonosz módon nem engedték őket szabadon kedvükre játszani napsütötte meleg homokozójukban.

Még novemberben beszélt a Munkáltató feleségemmel Krisztiánról, hogy neki nem tetszik mostanában ez a fiú. "Nem azt teszi amit kellene". Kicsit furcsának is tűnt ez a hangvétel azok után, hogy Krisztián egy igen nehéz időszakban (Molnár, Horváth és a "pistikés" Kuncze regnálások idején) ledolgozta a kórháznak hivatali elődjétől megörökölt 800 milliós hiányát. Új fejlesztéseket készített elő és számos nyertes pályázattal javította a kórház infrastruktúráját. Majdnem vitába fordult a beszélgetés, amikor egyszer csak kirukkolt a Munkáltató a lényeggel. Mondja meg a feleségem Krisztiánnak, hogy azonnal rúgja ki az orvosigazgatót. - Aki egyébként több mint harminc éve közös barátunk és keresztkomám.

Feleségem köpni nyelni nem tudott. Természetesen elmesélte ezt a furcsa üzenetet Krisztiánnak. Ekkor viszont ő mondta el a következő történetet. Néhány hete egy hírvivő megkereste, hogy mit szólna, ha a nemrég felmentett Admirális menedéket kapna az irgalmasoknál, amíg el nem ül a vihar. Aki egyben nem kevesebbet vetett fel, mint hogy azonnal orvosigazgató szeretne lenni. (Még jó hogy nem rögtön főigazgató!) Mivel Krisztiánnak és az Admirálisnak nem volt korábban személyes kapcsolatuk, és most is csak közvetítő útján szerzett tudomást a menesztett főigazgató étvágyáról, gyanútlanul megemlítette az esetet a Munkáltatójának azzal, hogy kik mit is nem képzelnek magukról.  Most menesztették, és nálunk akarja folytatni a nem éppen áldásos tevé-kenységét? Naiv fiam nem sejthette, hogy bármilyen bizalmas meleg baráti kapcsolat lehetett az Admirális és a Munkáltatója között. Nem köntörfalazott, hanem megvédte az orvosigazgatóját, akinek munkájával meg volt elégedve, és akivel a Munkáltató is évtizedes barátságban volt. Semmi indokát nem látja a menesztésnek. Egyébként is messze földön híres ortopéd sebész, akire szüksége van a kórháznak. Erre állítólag a Munkáltató azt válaszolta: Jó, ha te így gondolod, de azért fontold meg!

Kapcsolatunk a Munkáltatóval hamarosan megváltozott. Folyton azzal jött elő, hogy "Krisztián nem azt teszi amit kellene". Csak rébuszokban beszélt, hogy mire gondol. Nem is kifogásolhatott semmit. Hiszen a bécsi központból havonta jöttek ellenőrizni a gazdálkodást, és mindig mindent rendben találtak. Neki nem volt a főnöke háta mögött rejtett kétmilliárdos magánszámlája, amiből időnként csodákat finanszírozott volna. Elis-meréssel voltak azért az áldozatvállalásért, amivel Krisztián és a főorvosok lemondtak fizetésük negyedéről a szakápoló személyzet javára, hogy átvészeljék a vizitdíjas és trezoros évek sarát. Végül decemberben váratlanul közölte a Munkáltató, hogy nem ér rá velünk a továbbiakban személyes, lelki ügyeinkkel foglalkozni, mert neki "magasabb dolgokban" kell helytállni. Kérdésemre, hogy mit ért ezalatt nem adott választ. De attól kezdve távolságtartó lett.

Nem hiszem, hogy meglepetést okozok a tisztelt Olvasónak ha kiderül, hogy Krisztián letartóztatását követő napokban már bejelentkezett az Admirális akár főigazgatónak is. És lássunk csodát, Krisztián munkavi-szonyának megszüntetésével együtt a Munkáltató kinevezte orvosigaz-gatónak az Admirálist. Aki hamarosan itt is berendezte homokozóját olyan használaton kívüli helyiségekben, amelyeket korábban a fejlesztési terv szerint más szakmai célra hasznosítottak volna.

Árulkodó nyomok és elszólások

Néha filmek befejezésekor rövid szöveg olvasható arról, hogy ha valaki összefüggést vélne látni a valóság és a film között, az csak a véletlen műve. Nos számomra nem véletlen egybeesés a 2012. novemberében megfogalmazott óhaj, az orvosigazgató elmozdításának szándéka és annak megvalósítása. Különösen, hogy ez "mellékterméke" lett Krisztián rablás bűncselekménnyel történő meggyanúsításának, amelynél többről nem kívánt beszélni három hónapon át az ügyben eljáró 3. ker. Rend-őrkapitányság. Már régen otthon ápolta a sértettet új barátja, de a rend-őrség nem volt hajlandó tudomást venni sérüléseiről. Váltig azt állította az iratokban, hogy "csak" rablást követtek el vele szemben.

Ma már nem teszek fel költői kérdést, hogy honnan tudta öt perc után a helyszíni jelentést író nyomozó, hogy tételesen mit vitt el az elkövető, amikor állításával ellentétest (max. 30 ezer Ft) vallott a sértett gyereke is. E témában más meg sem szólalt. A helyszini szemle és az RTL KLUB tv felvételein is ott tündököltek az ellopottnak mondott tárgyak. A bíróság mégis ennek alapján szabott ki hússzoros kártérítési összeget, amiről most álszent módon siránkozik a sértett. Nem jutott eszébe korrigálni a meggyanúsítást. Ez is a maga nemében hazugság.Honnan vette a helyszínelő nyomozó, hogy a szoba szőnyegén levő kamillás lábas reggel még a konyha kredencén volt, amikor senki sem mondta. Talán egy időközben ott járt "szemtanú" diktálta neki? Vagy az első tanú kihallgatását vezető nyomozó honnan jött rá, hogy a tízmillió magyar állampolgár személyi nyilvántartójából miért éppen dr. Bene Krisztián adatait kell előre lekérnie, még mielőtt bárhol is felmerült volna a neve, hogy alkalmas pillanatban az asztal alól a tanú elé tárja? Vagy miért engedte meg a tanúkihallgatás közben a tanuknak hogy felhívják egymást telefonon egyeztetés, - értsd alatta összebeszélés - végett? Azon sem csodálkozom, hogy a sértett barátja honnan tudta alig egy órával később a bűncselekmény után, már reggel 9 órakor, hogy "nagy baj" van. Öt év után is előjött a költeményével, hogy az elvált férj hivatali telefonszámán fél óra múlva a sértett lánya hívta vissza az iskolából. Vallomása szerint majd három órán át hiába hívta az Országos Mentőszolgálatot, (aminek természetesen nyoma sem volt) miközben nem tudott számot adni, hogy hol tartózkodott az egész délelőtt. Ő maga viszont megcáfolta Renner Erika kutyáról adott megtévesztő jellemzését, amikor a mentősökkel beszélve, nevén szólítva többször is rászólt a lábára, mint az ismerősre ugráló és ugató kutyára. És sorolhatnék vagy másik 25 ilyen leleplező eseményt. Mindezeken valamennyi bíró lazán átlépett.

Nem hozakodom elő azokkal azokkal a közösség médiában megjelent értesüléseimmel, hogy raportra hívták volna a Krisztián mellett tanúskodni kész dolgozókat, majd visszatartották volna az alibit igazoló nyilatkozatokat és információkat, vagy kinek az áldást osztó kezei sejthetők a korábban kétszer is alaposan elvégzett házkutatás után egy hónapra az iroda fiókjában váratlanul fellelt bűnjel elrejtésében. Elég volt végighallgatni dr. Újvári bíró üléseit, amelyek során szinte itta a Koronatanú szárnyaló és önmagával ellentmondó vízióit, míg a liftajtóban 8 óra előtti rövid találkozásról vallomást tett hallássérült liftes nénit majd hogy nem háborodottnak minősítette, mivel nem értette elsőre a bíró suttogását.

Ha kézbe vették volna a mentős tanúvallomását, akkor más krimina-lisztikai verzióval kellett volna előállni. Hiszen abban pontosan arról van szó, hogy nem voltak vérző sebek. Hólyagok voltak, amelyeket viszont nem égésszakértőként tagadott dr.Zacher Gábor, a sértettet ellátó Honvéd Kórház Sürgősségi Betegellátó Osztály vezetője, hogy ezzel a savas vagy majd később inkább lúgos következtetéseit magyarázza. Még a saját kórházának iratai is a hólyagok felnyitásáról beszélnek. Tehát mindenütt hamisításokra és hazugságokra épített a vád és az ítélet.

Alapos oka lehetett a Munkáltatónak, hogy soha meg nem szólalt. Pedig más ügyekben ha akarta, kedvére válogathatott a médiákban, hogy közzé tegye véleményét. Hat év alatt egyetlen egyszer sem érdeklődött volt lelki gyermeke iránt, vagy nem kísérelt meg egy karácsonyi üdvözlő lapot beküldeni a börtönbe, hogy élsz-e még, vagy segíthetek-e sokat emlegetett örökségemből néhány fillérrel magára maradt, és kifosztásra ítélt családodon? Súlyos, régóta takargatott indulatok és ellenérdekek dolgozhattak ebben az emberben, hogy képes volt szemrebbenés nélkül végignézni (ha nem éppen asszisztálni) ezt az emberi tragédiát. Ma már érthető okból nem tudom elolvasni a sajtóban ünnepnapokra szánt, hiteltelen kegyes gondolatait és tanácsait a szeretetről, az együttérzésről és az önzetlen segítségnyújtásról.

Kibertámadás Krisztián ellen a bűncselekmény előtt fél nappal

Korábban részletesen ismertettem, hogy mit meg nem tettek az eljáró hatóságok, hogy ne kelljen szembesülni az informatikai eszközökben tárolt információkkal, amelyek világosan igazolják, hogy a kórház területén tartózkodott a bűncselekmény elkövetésének időszakában. Ezek közül az egyik pregnánsan mutatja, hogy hozzá nem értő módon, önkényesen vádolták meg Krisztiánt azzal, hogy reggel 08.30 órakor távolról irányította az irodájában alvó állapotban levő számítógépét, hogy belépjen a facebook fiókjába. Ez pont arra az időre esett, amikor a szomszéd szobában tartózkodó titkárnője látta is őt. 

Ha nem tartottak volna a hatóságok attól, hogy mentő információkat tartalmaznak a lefoglalt adathordozók, a Krisztián különböző postafiókjai, vagy a környéken megismert térfigyelő kamerák, akkor hozzám hasonlóan belekukkantottak volna azok tartalmába. Valóban elküldték volna a híváslekérő megkereséseket. Egyedül Krisztián mellékelte fél évre visszamenően tételes hívás és sms listáját, amit undorodva tett félre a bíróság, hogy őt ne próbálja győzködni. Persze akkor ki kellett volna húzni minden olyan jelentést és tanúvallomást a gyanúsításból, ami azt erőltette, hogy még néhány napja is mennyire zaklatta a sértettet, és miket írogatott a facebook oldalakra. Én viszont vettem a fáradságot és minden elérhető információt számba vettem, ellenőriztem és összefüg-gést kerestem a történtekkel, ami egészen más következtetésre vezetett.

Hamar felfigyeltem egy emailben érkezett figyelmeztetésre, ami azt jelezte, hogy a bűncselekményt megelőző nap kora délután valaki olyan készülékről lépett be Krisztián facebook fiókjába, ami nem volt korábban regisztrálva a rendszerben. Mivel a készülék típusát és adatforgal-mazóját is tartalmazta a bejegyzés, nem volt nehéz azonosítani, hogy az nem Krisztián mobiltelefonja vagy más számítógépe volt. Persze az is eszembe jutott, hogy az előző nyáron valaki feltörte a kórház mellett parkoló autóját, és abból személyes iratokat meg egy laptopot is eltulajdonított. Így több minden információhoz már korábban is hozzájuthatott. Főleg ha "avatott" kezekbe került a készülék.

Talán nem is kellett volna a TEK irányítása alá helyezni a nyomozást, mint más kiemelt eseményeknél tették. Elegendő lett volna KR NNI szakértelmét igénybe venni, hogy kiderüljön a bűncselekményt megelőző órákban az illegális behatoló személye és célja. Különösen azzal összefüggésben, hogy a rendőrség robotzsaru rendszerében még a bűncselekmény előtt már feljelentették Krisztiánt, hogy másnap rablás bűncselekményét fogja elkövetni.

Gondolom nem okoz meglepetést, hogy bármilyen indítványunkat és erőfeszítésünket nem hallotta meg a nyomozó hatóság és a bíróságok sem, hogy a magasabb képességekkel rendelkező informatika szakszol-gálatok azonosítsák az "engedély nélküli behatoló" személyét. 

KINEK ÁLLHATOTT ÚTJÁBAN A FŐIGAZGATÓ?

Már több bejegyzésben idéztem Pünkösti Árpád oknyomozó újságíró-nak A kereszt gombja - című tanulmány kötetét. 369 oldalon tényekkel alátámasztva ismerteti új pénzügyi, privatizáció érdekeltségű világunk visszásságait, pozícióharcait, amelynek egyik állatorvosi lova az ORFI feldarabolása és a Budai Irgalmasrendi Kórház vagyona feletti befolyás megszerzése volt. Jól felismerhetők a gyors gazdagodásra kész hiénák, de a hosszú távon gondolkodó, multinacionális érdekeltségek körébe tartozó befektetők is, akik szemet vetettek a "felhévizi" forrásokat lefedő épületkomplexumban rejlő lehetőségekre. Olvastam fővárosi és kerületi fejlesztési koncepciókat, amelyek számolnak a jövőben, mint egészség-turisztikai értékkel. Beszéltem kórházigazgatókkal, akik visszaigazolták értesüléseimet. Néha egymásnak adták a befektetők a kilincset, hogy valami értelmes kezdeményezés történjen egy komplex budai egészség-centrum létesítése irányába.

Mivel nem csak Krisztiánnal, hanem a bécsi központú irgalmasrendi tartomány vezetőivel is volt személyes kapcsolatom, tudtam, hogy évek óta foglalkoznak fejlesztési tervekkel, amelyek kihasználnák a természeti gyógyforrások hatalmas lehetőségeit. Készültek orvosszakmai és építé-szeti tervek is, amelyek az ORFI-ról történt leválasztást követően racio-nalizálták a funkciókat és ezekhez illesztették az átalakítás koncepcióit. Ennek részeként egyeztetve ütemezték a bűncselekmény utáni hét első napjára a bécsi igazgatóság gazdasági partnereivel történő bejárást, hogy a már korábban elkészített terveket a helyszínen bemutassák és áttekintsék. Bár az ezekkel kapcsolatos dokumentációk a nyomozó ható-ság kezében voltak évek óta, nem nyitották ki, és nem fogták fel a fej-lesztés méreteit és bonyolultságát. Viszont nagy okosan nevezték a bíróságok hol "gazdasági", hol "stratégiai" bejárásnak. dr.Mikó bíró agyá-ban az ragadhatott meg, hogy a 21 hónappal később történt bizonyítási kísérlet videóján látható módon a "gazdasági bejáraton" kezdték a szemlét. A koronát viszont dr.Újvári bíró tette rá azzal, hogy szerinte az egész egy nagy "kamu" volt.

Tudtam arról is, hogy Krisztián Munkáltatója időnként nem álmatlan éj-szakái során világosodott meg egészségszervezési és gazdasági szak-mai kérdésekben. Voltak neki a háttérben bedolgozó "súgói", akik felvi-lágosították, hogyan lehet feloldani, vagy inkább megkerülni az ISO tanú-sítás folyamatszabályozás kényszerűségeit, az átláthatóságot. Krisztián évek óta bedolgozott országos egészségpolitikai, fejlesztési ügyekkel foglalkozó állami szervezetnek. Két egészségügyi intézményszervező posztgraduális végzettsége okán azért többet tud a szakmai kérdések-ről, mint a Munkáltatója, aki viszont "elégedetlen" volt vele az utóbbi idő-ben. Talán még tartott is attól, hogy rendbe hozza a gyógyvizes épülete-ket. - Helyette ma már egy új épületszárny - egy "szárazkórház" - épül 300 m távolságban, ahol nincs veszélye gyógyforrások feltörésének. Ha készen lesz, akkor akár több mindent át is lehet költöztetni a korábban felújításra tervezett épületekből, és lehet tőkeerős befektetőkkel közösen gondolkodni azok új egészségturisztikai "hasznosításáról". Úgy sejtem, hogy ezen "súgók" egyik lovastengerésze szintén a fedélzetre került. A bűncselekményt követő napon már állította egyik ismerősömnek, ő biztos Krisztián tettességében, mert közeli kapcsolatban áll a hatósággal. Ő volt az, aki teljesítette a Munkáltató régi vágyát, és adminisztratív úton végleg megszabadította a Budai Irgalmasrendi Kórházat volt orvos-igazgatójától, ortopéd sebészétől. Akinek ezzel életpályája is befejező-dött. (Csak megjegyzem, hogy 2019-ben az ortopéd sebészet legran-gosabb Dollinger díját, a már régen "partra vetett" dr.Lakatos Tamás kapta. Szép, hogy a Budai Irgalmasrendi Kórház ortopéd sebészei - nem a Munkáltató és a vezetői - ezt büszkeségnek tartották.)

Sajnos csak így tudok fogalmazni, hogy a "váratlan" bűncselekmény éppen kapóra jött valakiknek ahhoz is, hogy még az utolsó pillanatban megálljon a fejlesztési terv, és - ahogyan később alakult is -, egy teljesen új irányt vegyen, ami kikerüli a gyógyforrások épületeit. Megtartva azo-kat, akár milliárdokat is érő baksist hozó további spekulációk számára.

A bűncselekmény célszemélye dr. Bene Krisztián volt

Mindig hangsúlyozom, hogy nem vitatom a sértettel történtek kellemet-lenségeit. Sőt, külön sajnálatosnak tartom, hogy ezt egyszer majd nem az ő személye elleni támadásnak kell megélnie, hanem más miatt, akivel azért hosszú éveken át jóban volt, és akivel alig két héttel a hajótöré-seket követően váratlan elhatározással megszakította a kapcsolatot.

Két bejegyzésben is ismertettem 25 olyan eseményt és cselekményt, - a több mint ötvenből -, amelyek egyenként és összességükben is leleplezik a főigazgató kompromittálására szervezett bűncselekményt. Ebbe termé-szetesen idővel ki-ki bedolgozott. Amikor már lehetett tudni, hogy nincs következménye a hamis tanúzásnak, a konstruált bűnjelek elrejtésének, akkor szépen még rátettek egy-egy lapáttal.

Sokszor idéztem a pártállami idők koncepciós módszereit, amelyek szűk körben jelölték ki a likvidálandó személyt. Az már az eljáró szervek dolga volt, hogy milyen bűncselekményt gyártanak le hozzá. Talán megkérdő-jelezhető lenne a meglátásom, ha ma egyáltalán nem volnának olyan ügyek, amelyekkel nem tud megbirkózni a rendőrség és az igazság-szolgáltatás. Amelyek hol tisztázódni látszanak, majd ismét a zavarosba hullanak vissza. Közben akár tíz évet is eltölthet valaki előzetesben. Felnőnek a gyerekei, elmennek a szülei. Soha nem mossa le senki róla a ráhordott sarat. 

A bámulatos logikai képességgel rendelkező, és ezt nem szégyen-lő bátorságú dr. Újvári bíró ítéletét követően dr.Bene Krisztián védelme fellebbezéssel élt a több mint 50 jogszabályt sértő eljárási cselekménnyel és hamis ítéleti következtetéssel szemben. Az ügyészség és a Kúria időhúzása azt mutatta, hogy nem figyelmetlenségből, hanem szándé-kosan halasztották a beadvány elolvasását. Ami 2x2=4 alapon odáig vezetett, hogy kicsúsztak a másodfokú ítélet értékeléséből. Ezt erősíti az a háttérinformáció is, hogy a Kúriánál végül nem a korábban kijelölt bírói tanács kapta meg a fellebbezés elbírálását, hanem egy "mészáros" hí-rében álló. Amely viszont pártpolitikai szempontból nem éppen füg-getlennek ismert. Sőt, nem titok, hogy az általa végül felmentettek nem csak kapcsolatban voltak az Admirális hajójával, hanem nyíltan ugyan-azon pártképződményekhez tartoztak, mint Renner Erika korábbi munka-adói, jogi képviselői, és az örökké hallgató, velük szimpatizáló Barát.

JOGÁLLAM-E AZ?

ahol a bűnüldözés és igazságszolgáltatás szervei minden következmény nélkül sérthetik meg a jogszabályokat.; ahol valótlant és iratellenest állíthatnak, hamisan következtethetnek, hogy valakit elítéljenek.

Fricz Tamás idézetével zárom ezt a bejegyzést, amit az Egy követ-kezmények nélküli ország - című könyvében írt 2007-ben: "Meddig teheti meg a politikai elit, hogy a saját kedvére magyarázzon olyan esemé-nyeket, amelyek csak egyféleképpen magyarázhatók. Ma ezt megte-hetik, mert következménye nincsen."  - Láthatóan még ma sincs.

Címképhez: Javaslat új becsületrend-kitün-tetésekre az irgalmatlan irgalmasság és a kíméletlen likvidálás életmű díjakhoz. Cél-szerű párban adományozni. Ajánlatos az el-sőt csak Rómában, a másodikat az Európai Kalifátus brüsszeli no-go zónájában viselni. 

 Kapcsolódó bejegyzés: A néma Barát csak hallgatott