Térfigyelő kamerafelvételek ma vannak, holnap már nem "voltak"!

Krisztián elleni eljárás érzékeny pontja, hogy halvány elképzelése sem volt a nyomozó hatóságnak, a vádelőkészítésnek, de később még a bíróságoknak sem arról:

• Hogyan jutott volna az elkövető a kórházból a tetthelyre?
• Hol öltözött volna át menetfelszerelésbe?
• Hogyan jutott volna vissza a kórházba?
• Hol vetkőzött volna  vissza kórházigazgatónak? - és
• Mindez mennyi ideig tartott volna?

Csupa "volna"

Az eljárás és az ítéletek is a "valahogyan" precíz kifejezésen nem jutot-tak túl. De fogalmaztak úgy is, hogy "az nem is lényeges" miként ment oda és tért vissza. - No persze mindenki képzeletére van bízva, hogy bármilyen légi-közlekedési eszköz is szóba jöhetett Krisztián számára a tetthely eléréséhez és elhagyásához.

Jól ismert kifejezés a rendőrség részéről: „a nyomozás érdekében nem árulhatnak el további részleteket”. Igen, de nem szokták folytatni azzal, hogy az „eredményes nyomozás érdekében szelektálnak néha a bizonyítékok között”. - Juj! Ezt még feltételezni is szörnyű! - Valóban szörnyű, ami a fiam ellen folytatott nyomozás során megtörténhetett. Természetesen minden korrekten és a főiskolán-egyetemen tanított, vegytiszta szakmai alapon.

Most nem hívom meg, mint a „Botcsinálta forrónyomon” bejegyzé-semben tettem egy kis magánnyomozásra, mert egészen biztos vagyok, hogy nálamnál még több ötlete is lenne felkutatni egy feltételezett elkövető, oda-vissza, majd 2x1.5 km hosszan megtett mozgásának megfigyelését. Valóban az ember azt gondolná, hogy az „évszázad perében” ahogyan Renner Erika mindig az igazat és csak az igazat mondó jogi képviselője a Grád-Regász iroda ügyvédnője vizionálta, igénybe veszi a nyomozás a 21. század technikai lehetőségeit, és megalapozott  gyanúja esetén megkeresi a Budai Irgalmasrendi Kórház és a tetthely közötti összes elérhető útvonal térfigyelő kamera felvételeit. Bele értve a közúti forgalmat ravaszul kicselező hőlégballonok, helikopterek és óriás-drónok lehetőségeit is.

Az ügyészség és a bíróság állította, hogy Krisztián "roppant agyafúrt" volt. Már jóval korábban megtervezte pontról pontra ezt a bűntényt. A szakítást is ő provokálta ki egy hosszú főorvosi értekezlet alatt, amikor 2012.november 4.-én nem tudott negyedórán belül foglalkozni a San Marco utcában bedöglött mosógép kicserélésével. (Ennek is benne kellett lennie a tervben.) Talán még a Zápor utcai általános iskolát is azért választották szülei, hogy 35 évre előre fel tudjon készülni a szomszédos osztályba járó majdani barátnőjének megtámadására. - Mert mi volt élete egyetlen vágya? - Börtönbe szeretett volna jutni?

A Szervek munkahipotézise szerint reggelente, miután Krisztián bevitt-e Budaörsről az iskolába a gyerekeit, még maradt tíz perce a munkakez-désig. Ahogyan az első forrónyomos rendőri jelentés írta, hónapokon át minden alkalommal átöltözött valahol, tapadós motoros öltözetben, leper-getős anyagú dzsekiben és bukósisakban álcázva magát, stopperrel a kezében mérte az útvonalat.

Még a piros lámpaváltásokat is feljegyezte, hogy jól előkészítse az attakot. Aztán ismét valahol, láthatatlan módon át-, és visszaöltözött. - Mert ezt is be kellett gyakorolnia, hogy flottan menjen. 

Emlékezzünk csak a Teréz-körúti robbantó esetére, amikor több mint száz környékbeli kamerafelvételt elemezett a rendőrség, és ennek kapcsán jutott el egészen Taksonyba. De nem így történt a San Marco-utcai brutális támadás esetében 2013. március 12.-én. Már csak a 2014. májusában került kezünkbe, hogy mit is hordott össze másfél év alatt szánalmas módon a nyomozó hatóság. Szerintük sehol egy kamera a csöndes környezetben, sőt majd az egész kerületben sincs! Nincs mit megnézni a San Marco-utcában, Bécsi úton, a Pacsirtamező úton, - még a 3.ker. Rendőrkapitányság előtt sem -, a Flórián téren, de akár egészen a kerület határáig, a Kolosy térig. Mi lett volna ha március 16.-21.között, eljutnak a nyomozók a békásmegyeri piacra, ahol valaki valakinek eladta Renner Erika kukában "megtalált" telefonját, és egy kicsit körülnéznek az adásvételben érintettek kapcsolatai után? (Olvasva a szakszerű eljárás jelentéseit, megalapozottan feltételezhető, hogy a rendőrség megtalálta volna a tettest!) De vigyázni kellett, ne legyen túl szoros a nyomkövetés! 

Mert ugye alapból nem a 3. kerületben keresték a gyanúsítottat. Hanem abból indultak ki, akinek a feljelentése a bűncselekmény előtt már 8 órája a „robotzsaruban” bent volt, akiről tudni lehetett, hogy a 2.kerületben kórházigazgató. Én a tetthelyből és a tettes nyomaiból indultam volna ki, milyen irányokból közelíthetett és távozhatott a tettes? – De a nyomozás „érdeke” mást írt elő. Logikusnak tűnt volna az is, hogy a 3.ker. Rendőrkapitányság megkeresi az illetékes másik kerületi kapitány-ságot, legyen segítségére a rendőrség által felügyelt térfigyelő kamera-rendszer adatainak megismerésében. Ezen felül kapjon engedélyt, hogy a másik kapitányság illetékességi területén felkeresse és lefoglalja a magánvállalkozások által működtetett kamera-felvételeket.

Krisztián albérletének épülete (az ábrán a piros kiinduló pont) rendel-kezett térfigyelő kamerával. Csak az elég "furcsán" működött. A kérdé-ses időszak felvételeiből összesen 19 perc hiányzott! Közülük pont azok a percek is, amikor Krisztián GPS-telefoninformációja szerint elment. Nem fárasztom a kedves olvasót azokkal az ötletelésekkel, amelyekkel a sasszemű nyomozók próbálkoztak a kamerafelvételeken különböző személyeket összefüggésbe hozni a már régen a munka-helyén dolgozó Krisztiánnal. Minden következmény nélkül mondhatták, a főigazgató hazudik, mert nem látható a videókon. Hozzájuk csatlakozott később Renner Erika igazmondó jogi képviselője dr.Regász Mária is, aki felhívta az ügyészség figyelmét arra, hogy Krisztián azért nem volt látható a felvételeken, mert már régen nem az albérleten, hanem távol, anyukája lakásán lakott. Őt sem kérték számon hazugságáért.

Lényeg: el kell tüntetni ami mentő adat lenne Krisztián számára! 

Szó sem volt arról. hogy a 3.ker. Rendőrkapitányság nyomozói számba vették volna azokat a térfigyelő kamerákat, amelyek az illetékességi területükön gyűjtik össze naponta a sebességkorlátot túllépőket, és számlázzák ki a bírságokat. Nem, ezt mind elfelejtették. Már eljutottak a Kolosy térig, és még sehol egy kamera! Végül valamilyen okból kifolyólag beléptek a szomszéd rendőrség területére, a 2. kerületbe. Mivel már jó előre tudták, hogy az elkövető csak a Budai Irgalmasrendi Kórház-zal lehet kapcsolatban, megálltak az épület előtt. Csodák csodája, mit látnak? - Egy rakás térfigyelő kamerát a kórház környezetében. Na ez nagyon jó! - gondolnánk. 

Naiv buzgalmában a nyomozó rögtön írt is egy jelentést, hogy talált és megtekintett négy kamerát, amelyek a Frankel Leó úton pásztázzák a kórház előtti területet. Sajnos meggondolatlanul bevitte rögtön a robotzsaruba. Így valamit kellett vele tenni. (Mert állítólag onnan nem lehet nyom nélkül törölni.) No mit tettek? - Semmit!

Tiszta sor, - gondolhatnánk. Másnap bemennek hivatalos lefoglalási kirendeléssel, és kimásolják a kérdéses időszak felvételeit. De nem így történt. Nem került sor lefoglalási határozat megszerkesztésére. Sőt, - feltehetően P.Dániel előadó és főnöke Sz.Sz.Ildikó tudomásával és engedélyével -, hivatalosan „elfelejtettek" visszamenni mindörökre a felvételek átvételéért. 

Néhány hónap eltelt. Már "igazi szakértelem" vette át a nyomozást a Teve utcában. Az új stáb első dolga volt a Teve utcából kiindulva "szemrevételezési körutat" tenni a kameraállások megfigyelése céljából. (Nem készítettek intézkedési tervet, vagy nem videózták menet közben magukat, mint amit perdöntően számon kértek Krisztiánon, hogy a reggeli kritikus órákban nem készített előrelátóan a kórházban ilyen jellegű "selfi"-dokumentációt.) Dolguk végezetlen hazatérésük után több mint három hónap múlva már az ügyosztály nagyfőnöke N.Zsolt vette elő a vastag hangját és még egyszer utoljára felszólította a szálloda ügyvezetőjét, hogy egy-két napon belül adja le a kamerafelvételeket. Válaszul azt kapták, hogy azok már régen törlésre kerültek. - Így aztán végül lezárták a keresgélést. Beletörődtek, hogy Budapesten nem lehet közterületen mozgó járművek és állampolgárok mozgását figyelemmel kísérni. - Milyen szép is lenne a sok tolvaj és sebességhatárt túllépő számára is egy ilyen világ!

Azért csak volt térfigyelő kamera felvétel

Nyilván mit sem tudhattam a 3.ker. Rendőrkapitányság hónapokon át tett erőfeszítéseiről, hogy még véletlenül se vegyék át a fentiekben említett hotel kamerafelvételeit. A Rendőrségi Szóvivő bejelentését követő napokban, hogy Krisztián volt a tettes, kezemhez jutott egy CD. Nem hiszem, hogy ugyanaz a kórházbeli jótevőm (a valamikori Barátom) juttatta volna el hozzám a CD-t, aki egy hónappal később berejtette a NAV-borítékot a főigazgató fiókjába. Vagy a Palesz kutya, aki az elsők között volt tetszését nyilvánítani az Origó oldalán családunk vallá-sosságán élcelődő posztot. Elindítva a CD-n található videóklipeket, azonnal feltűnt, hogy a Frankel Leó út Kórház előtti területein mocorgó járművek és személyek elevenedtek meg. Ekkor nem feltételezhettem azt sem, hogy maga a nyomozó hatóság , jogállami keretek között mire képes. - Eltüntet bizonyítékokat. Mert számomra egyre megy, hogy valaki, vagy a Szerv minden fegyelmi következmény nélkül nem veszi át amiről tud, vagy bedobja a szemétkosárba. 

Okostelefon és kamerafelvételek összehangolása

A CD-n található három kameraállás közül egyik felvétele használ-hatatlan volt. De a másik kettő kiváló. Krisztián Google-fiókja jóvoltából hozzáférésem volt kezdettől fogva mobiltelefonjából rögzített összes sms-éhez, telefonhívásához levelezéséhez, geopoziciójához, amelyeket mind a mai napig kezébe se vett a nyomozó, és vádelő-készítő hatóság, nem beszélve a magasról ítélő, a "tényekre" sűrűn hivatkozó bíróságokról. Pontosan láttam lakásától történt eltávozá-sának útvonalát és annak mentén másodperc pontos aktuális tartózko-dási helyét. Milyen szép lett volna ha az igazságszolgáltatás szervei is elmélyedtek volna ezekben a kezükben szunnyadó adatokban, és nem tolták volna fellegekig a koronatanút, aki két órát tévedett az időpontokat illetően, és pontos emlékei alapján egy teljes fejjel rövidítette meg Krisztiánta, továbbá a lépcsőházban sem tudta helyzetét azonosítani.  

Krisztián feleségétől kértem néhány napon belül egy fényképet a megmotozott és papírjait egyelőre elkobzott lezárt gépkocsijukról, hogy beazonosítsam a videókon. 

A nyomozó házkutatási parancs, és tanú nélkül másfél órán át kutatott.

A jobb első sárhányójának horpadása nem a rendőri buzgalom mű-ve, hogy "még mindig nem találta meg az időben valahova ide rej-tett bűnjelet!" Köszönve a horpadásnak felismerhető, és beazono-sítható volt a Frankel Leó úti forgalomban. Ez a kocsi nem a Krisztián nevén volt, mint ahogyan hazudta P.Dániel nyomozó. A Krisztián nevén levő Ford Fiesta kocsi emögött állt a képen látható módon. 

Izgalommal kutattam a kamerafelvételen 5:30óra körül felvillanó fények között, hogy melyik lehet Krisztián kocsija. Nem is kellett sokat válogatni. Jött egy személyautó, amely már a főigazgatói épület elején kezdett jobbra indexelni. Képkockáról képkockára menve végül elhaladt az egyik kamera látótere mellett, majd átváltva a másik kamerára végig lehetett követni, hogy befordul az épület melletti közbe, ahol Krisztián parkolni szokott. - Ezzel rendben is volnánk - gondoltam.

Most jött a fáradságos munka, felismerni, hogy mikor hagyja el (ha) az épületet a Bécsi út irányába. Lehetőség szerint felismerni az állítólagos "menetfelszerelésre" utaló busójáróhoz hasonlító öltözetet. Ez azért is volt nehéz, mivel a telefonadatok szerint Krisztin nem hagyta el a kórház térségét, csak folyamatosan bóklászott az épületek között. Ami azért tartalmazott némi 50-200m bizonytalanságot, ahogyan a fenti ábrán látható kék kör mutatja a tartózkodás valószínűsített helyzetét.

   Láttam megérkeznek 6:35-kor a takarítók Pázmándról jövő busszalLáttam biciklistát 7:11 órakor tekerni a Bécsi út felől a kórház felé, és ugyanazt 9:52-órakor a Bécsi út felé. - ez sem Ő!  Különböző fehér-nadrágos kórházi dolgozókat a szomszédba egy kávéra vagy valami másért beugrani. - Közöttük sem bújhatott meg Ő!

Már 10 óra volt, de csak nem akart Krisztián vagy az autója előtűnni! A videoklipeken képkockáról képkockára menve, sehol egy Krisztián gyalog, biciklin, vagy maszk alatt. Nyilván nem érdekli a kedves olvasót, hogy hány ismeretlen kerékpáros, gyalogos szaladgált azon a reggelen. 

Végül délután 15:40 körül megjelent Krisztián Skoda Fábiája, horpadt sárhányójával. (a nyitó kép) A kiállás után egyre gyorsuló tempóval a Bécsi út felé haladt. Na talán most megy vissza a tetthelyre, gondolhatta volna P.Dániel solymász. A telefonadatok szerint azonban egyenesen meg sem állt az albérletéig.

Kár, hogy a rendőrség kimaradt ebből. Mindezeket látva és jegyzőkönyvezve dr.Regász Mária nem mondhatta volna, hogy Krisztián nem is lakott az albérletében. Akkor esetleg a NAV-levelet sem az irodai fiókjában találták volna meg egy hónap múlva.

Összegezve:

• A nyomozó hatóság tudott a kamerafelvételekről, de nem tett egy lépést sem a lefoglalásuk sem az elemzésük érdekében.
• A kórház és a tetthely között több kamera is működött. A nyomo-zó hatóság nem tett semmilyen  értékelhető lépést ezek felderítése és lefoglalása érdekében.
• Három hónap múlva a  BRFK ügyosztálya részéről végzett "felderítés" amatőr. Országos rendszerek működtek már akkor is a főútvonalak kamerás felügyeletével. Egyiket sem nézték meg, ne hogy "megégesse" a kezüket?
• Soha semmilyen lépést nem tett a nyomozó hatóság Krisztián lefoglalt informatikai eszközeiből és Google fiókjából kinyerhető telefon, email, geopoziíció adatok megismerése és elemzése érdekében.

Csak egy mentő érvre hivatkozhat a hatóság: 8 órával a bűncselek-mény elkövetése előtt már tudták kit jelentettek fel a robotzsaruban. Ehhez kellett tartaniuk magukat. - Az meg már kifejezetten gyanúsítás kategóriájába esne, ha problémát látnék a különböző rendőri jelenté-sek és a későbbi tanúvallomások eltérő kijelentései között. Olyan látszatot keltene mint ha a nyomozók már egy előre elképzelt történet szerint jegyzeteltek volna, mások szájába adtak volna neveket és kijelentéseket, amit később nem igazolt a valóság, de az ítélkezés örömmel elfogadta, és hivatkozott rájuk. Ezeket is csokorba fogom szedni.

Ez Magyarország a 21. században. De mennyivel volna más ez a történet a ma már kivégzett Roza Flores Bolíviájában? Talán megérti a kedves olvasó, miért féltem attól, hogy a Krisztiántól kétszer levett, de nem regisztrált DNS sorsa mi lesz?

Következő: Rendkívüli hír - ismét más ül más helyett a börtönben