Ezek az istenített gazemberek küldtek halálba ártatlan milliókat

A háború után néhány évvel, egyik nap mamám megfogta a kezemet, és elindult velem gyalog a Ráday utcai lakásunkból az Egyetem térre. Egy nagy épületbe mentünk. Megálltunk egy hatalmas mennyezetig érő barna ajtó előtt. Nagy, üres sötét terem volt belül. Annak a másik végében egy hatalmas barna íróasztal. Mögötte ült egy nagydarab ember. Mamám, kicsit bátortalanul köszönt neki előre: Szervusz Hansi! Ugye megismersz? Ő a kisfiam - mutatott rám. Mamám nagyon halkan, - mint ha valaki hallgatózott volna -, elmondta, hogy néhány jó barátunkat letartóztatták. Elvették a lakásukat, és családjukat kiköltöztették tanyára. Nagyon fél, hogy ránk is sor kerül.. - Ugye tudod Hansi, hogy Lajos világhírű tudós statisztikus. Ő a számokhoz ért. A légynek sem ártott soha. Sőt sok embert menekített. Mégis már menesztették az állásából. Miközben mindketten nagyon halkan beszéltek, gyerekfejjel megfigyeltem ezt az embert. Alig fért az öltönyébe. Folyton mocorgott. Vakargatta a kopasz fejét. Nyikorgott a szék alatta. Tördelte a vastag ujjait. Olyan volt, mint aki nagyon kényelmetlenül érezné magát a bőrében. Legszívesebben már kívül látna bennünket.

Háta mögötti a falon három arckép lógott. Mindegyik szigorúan balfelé nézett. A legelső egy rókaszemű, kopasz kecskeszakállas. Középen acélos életerőt sugárzó bajszos, dús hajú. Jobbra tőlük egy gonosz tekintetű, kerekfejű, kopasz. Néztem Hansi bácsit, és nem tudtam eldönteni, hogy esetleg az ő képe lenne-e a jobboldali? - A beszélgetés végén azt mondta, hogy ő nem ígérhet semmit, mert ez jogi úton megy, a törvények betartásával. 

Amikor hazaértünk, mamám és papám bevonultak a másik szobába és hosszan beszéltek. Végül még aznap este mamám jó sok csomaggal felszállt velem egy vonatra, és elutaztunk nagymamámhoz vidékre, ahol aztán jó néhány évig éltem. Ott kis idő mulva éjfélkor jöttek az ávósok közölve, hogy elvették a vidéki házunkat, és majd ki kell költöznünk. Nagymamám viszont megtanított imádkozni és hinni abban, Aki a világot teremtette.

Egy életre szóló barátság indulása

1968 augusztus 20.-án Balatonszárszón nyaraltattunk gyerekeket menyasszonyommal és a nyomdász Vera barátunknál, Napközben híre ment a csehszlovákiai inváziónak. Megszakadt a nyaralás. 

Még ez év szeptemberében egy egészen más asztal mellett barátságot kötöttem egy fiatalemberrel. Ő állt egy asztal egyik oldalán, én a másik oldalon ültem. Megkedveltük egymást. Hamarosan bemutattam neki a menyasszonyomat. 1969-ben felkértem úgy a polgári mint az egyházi esküvőnk tanújának, amit feleségem fivérével együtt örömmel mindketten elvállaltak.

esküvői felvétel 1969-ből, háttérben Krisztián ügyének két ismert közszereplői

Egy évvel később megtudtuk, hogy az esküvőnk egy államellenes össze-esküvés rendezvénye lehetett. Eskető papunkat másodszor is börtönbe vetették, bűnéül felróva a miénk és hozzánk hasonló rendezvényeket.. A nyomdász Vera barátunkat is bekasztlizták, hasonló okból..Feleségem kihallgatásakor elé szórták a jelenlévő BM-esek által készített kiváló minőségű fényképeket az esküvőnkről, valamint egy korábbi, a cseszneki várban kettesben folytatott túránkról, mint az összeesküvések bizonyítékait, hogy talán ezzel terhelő vallomásra kényszerítik. Mint aho-gyan próbálkoztak Krisztián ügyében P.Enikő liftes nénivel a poligráfos vizsgálat kilátásba helyezésekor. Mivel sem feleségem, sem a néninek nem volt oka hazudni, mindketten elutasították a rendőrség ajánlatát. 

Anyósomat is elővették a Gyorskocsi utcában, mivel néhány oldalt fordí-tott a világhírű tréfás bestseller Don Camillo kisvilága könyvből, amit bűn-jelként eléje tettek. (Később Terence Hill főszereplésével készítettek be-lőle világraszóló filmet.) Ezzel is emelték a megvádolt pap bűnlajstromát, mint államellenes izga-tás tényállásának bizonyítékát, hasonlóan Krisztiánhoz, akinek Renner Erika a nyakába varratta az állítólag eltulajdonított elektronikus fizetési eszközöket is. (A kristálytiszta dr. Ujvári bírói logika szerint – ha nem is igazolható hogy bármi is eltűnt – a tettes Krisztián volt.)

Aki hallgatással elárulja a barátját, önmagát is leleplezi

44 év telt el az éjszakáig (2013.márc.13.!) amikor keresztkomám felhí-vott, hogy letartóztatták Krisztiánt. Akkor megkérdeztem tőle, hol van a Barátom? Mire válaszolta, fent van a lakásában, de nem ment ki a folyo-sóra mondván, "hadd végezzék nyugodtan a nyomozók a munkájukat"!

Végül délután sikerült Baráttal találkozni. Feleségemmel hárman ültünk egy asztal két oldalán. Ö szemben velünk. Eszembe jutottak Hansi bácsival kapcsolatos emlékeim. Barátom ájtatosan imára összekulcsolt kezében úgy belső szorongása következtében úgy összeragadtak vastag ujjai, hogy nem tudta kihúzni egymásból azokat. Ő is folyton feszengett a széken. Ő is nagyon de nagyon lassan és halkan beszélt, mint ha lehallgatnák. Kerek arca felidézte a régi falon lógó jobboldali embert. Fel is néztem hirtelen a mögötte levő falra. De nem lógtak ott a gazemberek arcképei. Helyükben csak egy megvert arcú, hosszú hajú, szakállas emberé, akit kétezer éve ítéltek el és végeztek ki koncepciós perben a főpapok és a nép (értsd=tömegigény) követelésének eleget téve.

Húsvéthoz közeledtünk. Barát beszámolt arról, hogy most mennyi dolga van. Ki kell utaznia Olaszországba ajándékokat hozni az ünnepekre, mert neki a rászorultak a legfontosabbak. Beszélt "nagy-sándorokról", az ő befolyásos barátairól, médiákról, amelyeknek ütőerén tartja a kezét. Nem is kétlettem sok szereplése után, hogy van befolyása. Próbáltam narcisztikus előadását lehozni a földre, és átváltani a Krisztiánnal tör-téntekre. Megemlítettem neki az elmúlt hónapok során folytatott beszél-getéseinket, amikor kölcsönösen tudomást szereztünk a "nem kívánt kapcsolat megszakadásáról". Amikor az ő szóhasználatával élve a "Vörös Nő" látogatásai megszűntek a kórházban. A főigazgatói iroda a Barát "remetelaka" mellett volt, aminek az ajtajából neki és az előtérben figyelő PALESZ kutyájának teljes rálátása volt a látogatók mozgására. PÁLESZnek kíváló memóriája van rendszámok és időpontok megjegyzése terén. Sőt még a facebookon is tud "lájkolni", ha Krisztiánt ócsároló bejegyzésről van szó. Esetleg, egy kulcsmásolata is volt a főigazgatói irodához, hogy munkaidőn túl bejusson elrendezni a "legszükségesebbeket".

Közben ismét feljöttek emlékeimben Hansi bácsi szabadkozó - elhárító szavai, hogy "mindennek jogszerűen, a törvények betartásával kell mennie". - De majd meglátja, hogy mit tehet - mondta Barát is.

Okoskodtam, próbáltam bölcs tanácsot adni Barátnak:

• csak látta valaki Krisztiánt reggel a titkárságon vagy a kórházban;
• mindig a telefonján lógott, nézzék meg benne, hogy merre járt;
• bekapcsolhatta a számítógépét, nyilván követhetők az oldalak amikkel foglalkozott;
• talán voltak térfigyelő kamerák, amelyek pásztázták a kórház mellől ki-és bevezető utakat,
• esetleg a sekrestyés "Teri"-néni is találkozott vele, aki reggelente hozza Barátnak a bulvárokat és a Népsportot

Amikor ezekről beszéltünk, még nem tudtam - mert lapított -, hogy Barát már túl volt egy délelőtti újabb házkutatás szemléjén. (A papírokat ő maga írta alá. Ő nyilatkozott Krisztián nevében, hogy nem kíván panasszal élni a házkutatás ellen.) Próbálkoztam, hogy tegyen meg mindent Krisztián tisztázásáért.

Az egész eljárás álszent, konstruált voltát mutatja, hogy Krisztián neve áll a nyilatkozat alján, amit helyette a Munkáltató írt alá. A rendőrség fogdájában volt akkor Krisztián. Az "utókornak" írták úgy, mint ha ő vette volna tudomásul a távollétében lefolytatott házkutatásokat?

Másnap, március 14.-én napközben kaptam egy értesítést, hogy az egyik titkársági alkalmazott írásbeli nyilatkozatot tett arról, hogy látta Krisztiánt a szobájában a kérdéses reggeli órákban. Délután tudomást szereztem arról, hogy napközben több dolgozó is igazolta Krisztiánnak a kórházban való tartózkodását. Hívtam is többször "Barátomat", végül elértem 17 óra 9 perckor, hogy eljuttatták-e a rendőrségre az információkat? "Már munkaidőn túl vannak" (!!!!). "Ez nem úgy megy" - volt a válasz. Hasonló kifogások közepette 4 percnyi győzködés után elértem, hogy másnap reggel a kezembe adja az egyik írásbeli nyilatkozatot. - Mivel addig az az ő kezében volt, ezért eleve tudott róla! Meg arról a kimutatásról is, hogy a reggeli szolgálatban levő technikai dolgozók milyen vezetőket észleltek közelükben. - Nem értettem, hogy akinek "nagy-sándorok" a barátai, és saját dicsekvése szerint a főrendőr asztaláról hívják fel neki a kerületi kapitányt beszámolni, az ne tudna kapcsolatba lépni a nyomozóval, akinek tegnap írta alá a házkutatási papírjait?

Végül másnap reggel, 2013. március 15.-én, 8 óra előtt 5 perccel hívtam, hogy a kapuja előtt állok az utcán. 

309324428  2013.03.15.  7:54:48 óra  0:00:21 (részlet a hívásinfómból)

Mivel semmi eredménye nem volt a tanúk jelentkezésének, és az írásos alibit igazoló nyilatkozatoknak felfogtam, hogy itt a vég. Ebben "Barátomnak" is sbenne van a keze! A kórházi melósokat sem hallgatták ki, mint ahogyan még vártak kilenc hónapig az első szemtanúval is, akit közben természetesen senki sem befolyásolt élesedő emlékeiben. Elvégre már egy hét múlva bejelentette a BRFK Szóvivő, hogy Krisztián az elkövető.  - Mi szükség van még tanúkra? - Akkor még nem is tudtam, hogy a rendőrség (2013.márc.12.-én 00:00 órakor!) 8 órával korábban jelentette fel Krisztiánt rablásért, mint hogy a bűncselekményt valaki elkövette.

A kapu elött , az utcán át is adta kezembe a karbantartó munkás nyilat-kozatát, hogy 1/2 9 és 9 óra között egy másik kolléganő jelenlétében találkozott a Hild udvar épületének liftje előtt Krisztiánnal. Sajnos hiába hívtam és küldtem át a jogi képviseletet ellátó Bánáti iroda fiatal ügyvédjeinek, már nem reagáltak, mert talán folyt a tárgyalás.)

Ettől kezdve Barátom megmarad számomra naiv ifjúságom nem tagadott szép emlékének, aki  1998 óta, - saját kérésére -, otthagyta a korábban "váratlanul" ölébe ejtett plébániát és valamilyen (de számomra ismert) kényszerítő okból nincstelen szerzetesnek ment. Nem fordult volt alma materéjához a bencésekhez, vagy a Kistestvérek rendjéhez. Helyettük megtalált még három élő szerzetest, akiknek egyből vezetője lett. Erről többet Pünkösti Árpád oknyomozó írt A kereszt gombja könyvében.

Utoljára 2013. március 17.én találkoztam vele, amikor elköszöntem az asztaltársaságától. Elengedtem a kezét, mint aki meghalt. Soha nem kér-tem, hogy imádkozzon Krisztiánért, vagy a sokat emlegetett evangéliumi idézet szerint látogassa meg őt a börtönben. Kiírta magát a barátaim kö-zül. Ugyanakkor naponta imáimba foglaltam, bízva abban, hogy egyszer csak ő is megtér, és rátalál maga is arra az útra, amit másoknak oly szívesen prédikál. 

Soha nem kértem rajta számon, hogy Krisztián, mint orvos mentette meg az életét a biztos haláltól; vagy rendbe tette a Budai Irgalmasren-di Kórház 800 millió forintos tartozását; és személyesen százmilliókat járt ki a Török fürdő rekonstrukciójához, amiből jutott PALESZ kutyájának. - De arra sem célozgattam, hogy ki tehette be egy hónap után éjszaka az emeletén levő, Krisztián íróasztalfiókjába Renner Eriká-nak címzett januári keltezésű NAV adópapírokat tartalmazó borítékot. Amiről a tehetséges dr. Újvári bíró úgy nyilatkozott, hogy az elmúlt három hónap során bármikor kivehette Krisztián a levelesládából. - Mert ugye, Erika hónapokig nem szokta kinyitani a levélszekrényét. - Azt már nem feltételezte, hogy "bilokációs" csoda folytán ő maga tette volna a fiókjába, miközben börtönben volt. Kár, hogy nem vizsgálták meg a házkutatás során készített fotókat. Úgy tudom, hogy a szakszerű nyomrögzítésbe az is tartozik, hogy "in situ" lefényképezik a lefoglalt tárgyakat, és a hátrahagyott helyszint.

Volt Barátom fantom hangja 

Már eltelt néhány hét, amikor éppen felhívott keresztkomám. "Barát űl velem szemben és kihangosítom a telefonomat" - kezdte mondanivalóját és szinkron tolmácsolta a telefonba egyébként is hallható szavait. Ennek lényege az volt, hogy Barát, aki egyben Krisztián Munkáltatója is, nem tud több napot fizetni, mint amíg Krisztián szabadlábon volt. Mert ő "betartja" a törvényt, (mint ahogyan az életében mindig is tette.) Valamit kezdtem példálódzni Hunvald Györgyről és más éppen letartóztatott delikvensekről. De ő csak hajtogatta a magáét az asztal másik oldaláról visszhang-szerűen közvetítve, óvta a "szegények pénzét". Mivel tudtam néhány milliárdos ügyletéről, nekem is elég volt a kétszínűségéből, lezár-tam a beszélgetést, - keresse meg okosságával a Bánáti irodát.

Krisztián nem fogadta meg Barát aljas, sunyi ajánlatát

Ki ne ismerné a jóságos V.I.Lenin történeteit, vagy a bevonuló szovjet "felszabadítók" csokoládé osztásait. Ezeket a kommunikációért felelős szakemberek költik és terjesztik, hogy a gazember jóságosnak tűnjön a nép szemében. Kádár János meggyőzte a vallatóban Rajk Lászlót, jobb lesz, ha elismeri az amerikaiakkal való kémkedését, ezzel szolgálatot tesz a pártnak. Talán biztatta is, hogy majd elülnek a dolgok. Tudjuk, ez utóbbiból nem lett semmi. Viszont a fogház bitófáján végezte.

Április vége felé volt, amikor "Barát" beszélgetett néhány rokonunkkal. Mert azért ő nem szakította meg másokkal a kapcsolatát. Mivel direktben nem beszélt, ezért üzent Krisztiánnak. Ez röviden és velősen arról szólt, "ha Krisztián magára vállalja a bűncselekményt, vagy legalább elis-merné, hogy a környéken járt, akkor szélesre tárulnak a védekezés lehetőségei", és esetleg ő is tud segíteni. Mivel felvétel is készült erről a beszélgetésről, sokszor meghallgattam. Ez igen! Erről kellene példázni az irgalmasság majdani bronzszobrát. Ismerek olyant is, aki név szerint meg tudná mondani, kinek a módszere ez a fajta üzengetés. Ebből is látható, hogy egészen magas szinten nem vették félvállról Krisztián sorsát.

Itt elmondom, hogy a bűncselekményt követő héten, miután bejelentette a BRFK szóvivő, hogy Krisztián az elkövető, nagypénteken "Barát" 3 órakor feleségemnek telefonban azt mondta, "már szorul a hurok Krisz-tián körül", ami a fenti üzenetével erősítve azt jelentette, hogy "Barát" egy csapatban van Krisztián rosszakaróival. Ugyanakkor ez a "gesz-tusa" meg arról szól, hogy ő csak egy "kispostás", aki kézbesíti a távira-tot, amit mások írnak.

Hazugság erejéig "Barát" azért néha megszólalt

Krisztián keresetet nyújtott be a kórházzal szemben, hogy állapítsák meg a szolgálati munkaviszonyát, és ennek megfelelően kapja meg a végkielégítését, mivel a Munkáltató a hat év főigazgatói munkaviszony helyett csak másfél évet ismert el. Ennek során egyszer csak megjelent a Munkáltató a bíróság előtt, és teátrális szomorúan pislogó szemekkel azt állította, hogy ő már csak akkor szerzett tudomást Krisztián "nem kívánt kapcsolatáról", amikor letartóztatták. Ez szép hazugság attól, aki koráb-ban, a "love story" éveiben még Vörös Nőnek nevezte az áldozatot. És feltételezésem szerint volt köztük némi kapcsolat, hogy az a bizonyos NAV boríék egy éjszaka Krisztián volt fiókjában landolt, miközben ő szigorú felügyelet alatt letartóztatásban volr. - Édes Istenem, mi minden igaz csalódásomat tudnám felhozni az ő életéből! Mindig is tudta, hogy nem teszem. Ezért merte, és tette, amit megtett.

Már évek óta a börtönben ült Krisztián, amikor egy mocskos száju celeb megkerste Barátot. Ő kérés nélkül előadta, hogy a kezdet kezdetén mi-lyen fárasztó lépéseket tett (volna) Krisztián helyzetének javítása érde-kében. Át is adott egy levelet, amit állítása szerint nekem küldött (volna). Ebben elmeséli, hogy hányszor próbált sándorainál kedvezményt kicsi-karni. Ahogyan az Olvasó nem kapta meg ezt a levelet, én sem. Soha nem került ilyesmi a kezembe. Bár kb. 400 méterre laktunk egymástól, soha nem vette a fáradságot, hogy felkeressen, és legalább bocsánatot kérjen aljas viselkedéséért. Bizonyára ebben az esetben is csak hamis látványt akart, hogy ő milyen jó és gondoskodó.

"Jószolgálat" jutalma

Medgyessy Péter egy időben azt bizonygatta, hogy szt tisztként belülről próbálta bomlasztani, megdönteni a kommunizmust. Barátnak is volt ilyen hajlama. Miklós Imre 1956 óta tejhatalommal rendelkezett az egyházi személyek megbüntetésében, és ugyanígy a jó szolgálatért kedvezmények osztogatásában is. Nem úgy ment akkor egy budapesti plébánia kiosztása, hogy két jóbarát pap megbeszéli egymással, hogy az év bármelyik szakában – mondjuk éppen 1976. decemberében – átadja az egyik a helyét a másiknak. Egyrészt mindig augusztusban dőlt el, és ma is így van, hogy a plébániák hogyan cserélnek gazdát. (Ha csak nem halt meg a plébános) Másrészt nem volt olyan előterjesztés, ami ne került volna előzetesen Miklós Imre aszta-lára. Volt ebben szerepe dr.Horváth Richárd békepapi főnöknek is, akit 1956 után Róma eltiltotta a nyilvános papi működéstől. 1958-tól országgyűlési képviselő. 1963-tól az Elnöki Tanácsa tagja. Hajléka pedig 8 éven át egy folyosón 6 méterre volt a Barátométól. 

Játszottak is ezekkel a kinevezésekkel. Elvárták, hogy a kedvezménye-zett idővel letesz "valamit" az asztalra. De a kinevezés után minden-képpen teljesíteni kellett. Szóba sem jöhetett, hogy "valaki túljár" az államvédelem eszén. Vagy a hátát "roppant módon" tartja, hogy mögötte mások titokban nyugodtan dolgozzanak. Voltak, akiket beszerveztek, voltak, akik önként működtek együtt, és voltak olyanok is, akikkel nem kellett aláíratni "6-os kartont". Őket hívja a szakirodalom "megnyer-teknek", akiket nyugodtan ki lehetett engedni külföldre, akik biztosan nem kotyogtak, és nem járatták le a rendszert. (Pl. nemzetközileg hitelesített segélyszervezetek fedése alatt látták el a megbízatásukat.) Ahogyan minden hatalom alkalmaz udvari bohócokat, a diktatúrának is kellettek mutogatható sztárpapok. 

Lénárd Ödön atya 18 évet töltött börtönben Miklós elvtárs és a koncep-ciós pereket végrehajtó nyomozók, vallatók, ügyészek és bírók "jogköve-tő" erőfeszítéseinek eredményeként. Még azt is letagadták, hogy a bör-tönben "felejtették". Ítéletében őt is a társadalomra igen veszélyesnek minősítették, mint Krisztiánt a Kúria bírónője, aki egy életre kívánta kivonni a társadalomból. Végül 1977-ben a "konszolidáció" időszakában maga VI.Pál pápa figyelmeztette erre Kádárt római látogatása során. - Ekkor már "csak" fél év volt hátra büntetésből, amiért az ifjúsággal foglal-kozott. - Hazaérve Kádár kegyesen "elengedte a maradékot".- 

Mi jár(na) hamis tanúzásért és mentő körülmények eltitkolásáért?

Kérem kattintson a hatályos BTK oldalára, és nézze meg, hogy a vonatkozó 271.§ és 272.§ összesen hány év börtönbüntetést helyez kilátásba annak, akinek ilyen cselekménye (szándékos mulasztása) a vádlottat érintő büntetőjogi következményeket eredményez. - Nekem ez első körben 7 évre jön ki! Ha figyelembe venném a közreműködés koholt bizonyítékok, vagy tanúk befolyásolása lehetséges eseteit, akkor bizto-san már csak a másvilágon szabadulna ki a börtönből. Természetesen ezek a bűncselekmények más érintettek esetében is felvetődnek. Ez a jogbiztonság és jogkövetés mai állapota Magyarországon.

Milyen kíméletes is volt a nyomozás és a bírósági eljárás Baráttal, hogy nem kérdezte meg soha az egyetlen  beosztottjával kapcsolatban! Így nem lett tanúvallomás, szembesítés. Ez a hallgatás ára. Nem 7 év, hanem 11 év, de nem neki, a volt Barátnak, hanem Krisztiánnak. Így legalább tiszta maradt Barát emléke. 

JOGÁLLAM-E AZ?

ahol a bűnüldözés és igazságszolgáltatás szervei minden következmény nélkül sérthetik meg a jogszabályokat; ahol valótlant és iratellenest állíthatnak, hamisan következtethetnek, hogy valakit elítéljenek.

"Így múlik el a világ dicsősége"

Nem célom a blogban részletesen ismertetni, hogy Krisztián rosszakarói-nak mi lett a további sorsa. Azért tanulságos megemlíteni "Barátról", hogy 2023-ban kiderült, a kórházfelújítás során folytatta azt a pénzszerző tevékenységét, amiért 1988-ban el kellett hagynia a pályáját, és szerze-tes lett. A többmilliárd elszámolási hiányosságok miatt a rend tartományi vezetése azonnali hatállyal felmentette, és kitiltotta valamennyi magyar-országi közösségeiből. Ezt érthető módon nem tudta feldolgozni becsvá-gya. Egy másik szervezethez csatlakozott, ahol rövid ídőn belül ismét nem tudott ellenállni a kísértésnek. Ott már időben lefogták a kezét. Ez olyan idegi megpróbáltatást jelentett számára, hogy munka- és közlés-képtelenné vált.

Blogzárta után érkezett: A Munkáltató volt kegyeltjének, meleg barátjának kórházi osztályán adta át napokban életét Teremtőjének.