A bíróság szerint „Az elkövető helyismerettel rendelkezett”

Mindkét bíróság szerint az elkövető csak ismerős lehetett, hiszen megállapítható volt, hogy helyismerettel rendelkezett a lakásban. Hétköz-napi nyelven ez azt jelenti, hogy ismerte, mi hol van a lakásban. A II. fokú bíróság komoly ábrázattal a következőket írta le az ítéletben:
(Részlet a II. bíróság ítéletéből 2017. 03. 10-i ítéletéből)

Egy újabb hamis logikai láncszem a bizonyításban

El tudják képzelni, hogy egy értékek felkutatására és eltulajdonításra szakosodott betörő fehér bottal és remegő kézzel keresgéli a konyhát, ha az áldozat azt mondja neki, hogy ott van a tárcája? El tudják képzelni, hogy ha nem találja meg a konyhát, akkor nem is rabol el semmit? Ez olyan lenne, mint a híres Woody Allen-féle bankrablási jelenet a Fogd a pénzt és fuss c. filmben, amikor a színész nem tudja rendesen felolvasni a fenyegetését. - De itt még ennél is nevetségesebb dologról van szó.

A bíróság nem nézte meg az alaprajzot és a tetthely fényképeket.

A bíróság háromféleképpen ellenőrizhette volna, vajon mennyi helyis-meret és idő kell bárkinek Renner Erika lakásában ahhoz, hogy "egyből" megtalálja a konyhát.

Az első egy helyszíni szemle, ahol a hatósági tanúk szépen megnézik, hogy közvetlenül a bejárattal szemben, ajtó nélkül nyílik a konyha. Jó, rendben, ez drága és hosszadalmas művelet.

A második, ha elkérik a lakás alaprajzát a tulajdonostól, Renner Erikától. Ez mindenképpen gyorsabb és olcsóbb megoldás, mint az első. Ha megnézte volna a bíróság a lakás alaprajzát, látta volna, hogy közvetlenül a bejárati ajtóval szemben, attól 1,5 méterre nyílik a konyha. A tettes a lakásba belépve azonnal a konyhával szemben találta magát. Láthatta, hogy nincs is az ajtókeretben ajtószárny! - Kiakasztották. Ez a lakás nem a Buckingham-palota, ahol több száz méterre van egymástól a keleti és a nyugati szárny. Ez egy tipikus 60-as évekbeli másfél szobás lakás, ahol az előszobából nyílik a konyha.

De ha a bíróság egyiket sem választja, akkor harmadik lehetőségként még mindig megtehette volna, hogy elolvassa a nyomozók összefog-lalóját és megnézni a fotókat, amelyeket a rendőrök készítettek. Ugyanis a rendőrségi jegyzőkönyv szerint:(Részlet a nyomozóhatóság 2013. 03. 12-i helyszíni szemléjének jegyzőkönyvéből)

Az alábbi fényképen jól látható, hogy a konyhának eredetileg befelé nyílt az ajtaja. Mivel az sok helyet foglalt el a konyha teréből, ezért kiakasztották, és nem is volt ajtószárny a konyhaajtó tokban. Tehát a bejárati ajtóból a konyhaablakon át egyenesen az utcára lehetett látni. Ezt a bíróság magától is megállapíthatta volna az iratokból - ha veszi a méregdrága fáradságát. Nem kellett volna egy valótlan helyzetet tény-ként állítani és azzal érvelnie.

Az évtizedes fotón már akkor sem volt ajtó a keretben. Szemben 1.5 méterre a bejárat függőleges hevederzárja látható.

Vajon a bíróság véletlenül nem vette a fáradságot, hogy megnézze a lakás alaprajzát, elolvassa a nyomozó leírását a helyszíni szemléről, vagy akár helyszíni szemlét szervezzen és meggyőződjön arról, hogy a saját állítása mennyiben reális? Elképzelhető, hogy az Ítélőtábla nem képes a valós helyzetet azonosítani? Ha szándékosan nem tette, az pedig még rémisztőbb! 

Akármelyik is igaz, magabiztos helyismerettel is indokolta, hogy 9 évre küldött börtönbe egy embert, a fiamat, mert az elkövető szerinte évti-zedes tapasztalattal a bejárati ajtóval szemben nyitva tátongó konyhát felismerve később oda betért.

Tehát a "zárt logikai lánc" - későbbiekben az ügyészek már "mozaik"-nak nevezték -, a tettes "rögtön megtalálta a konyhát", mivel az ott volt kéz-nél. - Ebből a magyar bírói logika szerint egyértelműen következik, hogy az elkövető helyismerettel rendelkezett. Aki viszont ilyen helyismerettel rendelkezik, az ismerős. És elérkeztek a csúcspontra:  lehetett-e más ismerős, mint Krisztián? - Dehogy lehetett. Nem járt ott soha az elvált férj, vagy az egy héttel "háztűznézőben" járt B.Attia újdonsült szerető. Vagy az a néhány 25 év körüli fiatalember, akikkel a szomszéd N.Sanyi bácsi szerint a közeli hetekben Renner Erika "összejött". (Lásd a forró-nyomos jelentést!)

Ijesztő, hogy ez bárkivel megtörténhet, ahogyan nap, mint nap meg is történik, hogy ártatlan embereket ítélnek el. Ha nagy ritkán, véletlenül kiderül az igazság, a mi adónkból fizetik a kártérítést.  Az igazságtalan, szakmaiatlan, szánalmas ítélet megalkotói, a bírók megvonják vállukat, este átfordulnak másik oldalukra, és az ítéletnek aládolgozó amatőr nyo-mozás elkövetői. Élik a világukat a rendőrök és az ügyészek. Felveszik a prémiumot a magas váderedményesség után.  A rendszer összezárt. Mindenki érdeke, hogy az érintettek sose borítsák ki a bilit.

Úgy látszik, magyar igazságszolgáltatás nem létezik. Legalább is nem az, amit papíron felvázolnak. Ez nem csak az ártatlanul meghurcolt emberek számára végzetes, hanem az áldozatok számára is, mert gyakran sosem derül ki a valódi elkövető kiléte.

Ajánlott bejegyzés: Kulcskérdések zárak nélkül