A SZABAD ÖNBÍRÁSKODÁS IGÉZETE

Eredetileg asszír-perzsa kivégzési mód volt a keresztre feszítés. Később átvették a rómaiak. Köztereken, cirkuszokban köznyugalmat hozó látvá-nyosság, amolyan hétvégi ingyen szórakoztató „közszolgáltatás” lett. Megérdemelte a gazember, - mondták a nézők. - Elég volt egy besúgó, és vitték is már a kiszemelt áldozatot a tömlöcbe! Kellett a folyamatos utánpótlás a cirkuszi látványossághoz.

Számos bejegyzésben részletesen ismertettem, mennyi hazugsággal is próbálták bizonygatni a Krisztián ellen felhozott gyanúsításokat. Mindhi-ába az erőfeszítéseknek, nem sikerült. Maradt az egyetlen meggyőző érv: azért bűnös, mert annak gondoljuk. Annél nyomósabb szakmai állítás nem lehet, mint amikor a megmondó emberek saját magukra hivatkoznak.

Ma a szárnyaló gondolat- és véleményszabadság illúziója hatja át Euró-pát. Valóban, ahhoz elég szabadon kell gondolkodni, hogy a józan ésszel ellentétest tartsa valaki valóságnak. De bőséggel vannak, akik ezt min-den következmény nélkül merik és teszik. Ezzel bátorítva egymást és a kevésbé tájékozottakat, hogy itt az ideje utcára menni! Bár az Öszödi Beszélő direktívája szerint van akinek szabad, sőt kell, másnak meg gumilövedék jár érte a szemébe.

Jó lenne szembesülni csupán ebben a blogban ismertetett tényekkel azoknak is, akik felbuzdulnak az „elfogadhatatlannak” minősített lépésen, - már hogy valaki él törtvény adta jogával, és megkísérli a magyar jog-rendszeren belül sérelmét orvosolni. Lehet, nyomást akartak gyakorolni az Alkotmánybíróságra az időzített „flash-mobbal”, hogy ők is megértsék az egyetlen verdiktjüket: Akit a média évek óta tettesnek kikiáltott, az nem részesülhet tisztességes eljárásban.

Emlékeztetek, a Kúria 2017-ben fércmunkának minősítette az előző bírósági eljárásokat ahhoz, hogy valakit azok alapján jogerősen elítél-jenek. A megismételt másodfokú eljárás sem jutott tovább. A bíróság nyomós érvnek tartotta, hogy a koronatanú több rendőrben is felfedezni vélte a tettest. Informatikai rendszerhibának minősítette, hogy már koráb-ban feljelentették a rendőrség robotzsaru rendszerében Krisztiánt, mint valaki elkövette másnap a bűntényt. Gondos alapossággal eltekintett minden bizonyítéktól, amely a mentességet tényszerűen igazolta. Ugyan-akkor nem vizsgálta a hamis tanúvallomásokat és konstruált bizonyíté-kokat. Egyáltalán nem tartotta furcsának, hogy a sértett új barátjának tanúvallomása szerint, a bűncselekmény befejezését követően három órán keresztül hiába hívta a mentősöket, akik nem vették fel a telefonját. Végül a bíróság arra a konklúzióra jutott, elég a tapasztalatára és mérlegelésére hivatkoznia, hiszen nem tévedhet a csak lefelé húzó félkarú mérlegével.

Az arénákba szórakozni mentek a római polgárok. Vért akartak látni. Igaz vérvágy hajtotta őket. Senkit sem érdekelte, igaz volt-e, vagy rágalom, amivel a porondra hajtották a kivégzendőket. Elég volt hallani az indokot: keresztények. Akkor csak gazemberek lehetnek, hisz Néró, az aktuális őket szórakoztató isten szerint, ők gyújtották fel Rómát. Olvasva a rólunk szóló mocskolódó bejegyzéseket, ma sem különb az ingyen cirkusz szurkoló közönsége. Felkorbácsolt adrenalin szintjük kielégülni látszik, ha a „köznyugalom” érdekében sikerülne befolyásolni a jogszolgál-tatókat. Vagy legalább is rájuk ijeszteni.

„Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon” Örkény vallomása idézhető ma is. Évtizedeken át milliós tömegek vonul-tak a terekre. Öklüket lelkesen rázva skandálták „..vasököl, oda sújt, ahova köl!”. Munkahelyeken aláírást gyűjtöttek koncepciós perbe vontak példás megbüntetéséért. Követelték, hogy ezeket a személyeket zárják ki a társadalomból. Amit néhány ezer halálos ítélet követett is.

Lenin főideológusa Anatolij Lunacsarszkij szerint "Marx a menetelő proletárcsapatok elé a Sátánt állította." A fiatal komszomolistáknak azt üzente: "A mi vallásunk a gyűlölet vallása". - Mentek is vakon milliók utána. Megteltek a jeltelen lágerek és tömegsírok az áldozatok millióival.

Ma is vonulnak sokan, önként és szabadon. Hajtja őket az ősi ösztön, a vérvágy. A lincselés szaga, a következmény nélküli felelőtlen önbírásko-dás kollektív élményének vonzása. Felvonulásuk, már-már magát a rög-tönítélő bíróság ülését vizionálja. Nem rózsákról szól az, hanem a szín-tiszta gyűlölködésről, amire a médiák gyorsétkezdéiben gondolkodás nél-kül azonnal harapnak is az ösztönlény fogyasztók.

Az Alkotmánybíróság honlapján több mint egy éve fent volt Krisz-tián beadványa. Bárki számára elérhető volt. Még akár az emiatt panaszkodó sértett vagy jogi képviselője is olvashatta. Ezért a most utcára vonulók igen csak „lassú reagálású csapat”. Csak most jutott el az információ lényege a tudatukig, hogy van még esély a tisztességes eljárásra. Mit sem gondoltak arra, kiknek a játékszereként trappolva masíroznak, lengetik karjukat, és egyáltalán kinek az érdekét szolgálta ez a történet. - Persze más lenne a helyzet, ha a rendőrség még aznap utána ment volna a valódi elkövetőnek, a megrendelőnek, és a valós tények mentén haladt volna az eljárás. De nem jutottak a botcsinálta forrónyomon túl, mivel más volt a verdikt.

Régi-új igaz történet

Miután a főpapok hiába fenyegetőztek és győzködték Pilátust, hogy ítélje el Jézust, felizgatták és behívták a népet a törvényhozás udvarára, akik ott meggyőző hangerővel ordibálták: keresztre vele! Meg is hozta a ha-tását a visszhang. Jézust keresztre feszítették. Pilátus nevét megalkuvá-sáért jegyzi is a Credo. Viszont a borgőzös vérvágyó nép gyermekeinek egyikét sem. Árulásuk végeztével nyugodtan ehettek-ihattak és alhattak. Szerintük a kezük tiszta maradt. Nem követtek el semmit, csak kicsit "kajabáltak". Ez az igazi névtelen demokrácia diadala.