Érthető Renner Erika meg nem szűnő félelme

Megismerve több, az alábbiakhoz hasonló alakot és történetet, számom-ra kezdettől fogva érthető volt Renner Erika folyamatos félelme. Mint azt a médiákban közhírré tette, az független volt attól, hogy Krisztiánt éppen vasrácsos ketrecben őrzik. Neki tudnia kellett mindig is, hogy pont a naiv Krisztiántól nem kell tartania. Akiről azt állította egyébként, hogy egy-két alkalomtól eltekintve nem találkozgattak sem a lakásán, sem Kriszti-án albérletén. Tehát olyan sűrű és nyomós közös élmények sem kelet-kezhettek életükben, amelyek megszakadása ilyen nagy indulatokat váltottak volna ki négy hónap kényszerű "megtartóztatás" távlatában. Krisztián még a lakáskulcsát sem kérte vissza Renner Erikától, mert már hónapok óta feldolgozta és lezárta ezt a kalandot.

Mivel mindig akkor lehetett olvasni és hallani Renner Erika félelmeiről, amikor Krisztián éppen a börtönben volt, ezért lélektani  szempontból alapvetően szorongása kellett, hogy legyen. Ez viszont jellemzően nem tárgyi természetű lelki jelenség. A lelkiismeret hangja szólal meg, ami nem egy kívülálló számonkérése, hanem a személyiség legmélyén működő saját hang. Az igazi én jelzése egy lehetséges életről, amit jobb lenne elérni, mint ahogyan ma él.

"A börtön rácsain túlnyúló kezek" jól hangzó bulvár téma, aminek viszont nincs semmi alapja, mint számos más rettegésnek sem. Be is vallotta egyszer Renner Erika, hogy ezek kizárólagosan kommunikációs fogások voltak, amit szerencséjükre a médiák hatásosan közvetítettek. Ugyanakkor ismertek voltak Óbudán azok a körök, amelyek adott esetben takarítói munkát adtak mulatóikban az éppen börtönben ülő többszörösen elítélt bűnözők feleségeinek, vagy másoknak megbízást piszkos feladatok elvégzésére. Én sem érezném magam biztonságban ilyen társaságban. - Alig hiszem, hogy Renner Erika soha nem sejtette volna, hogy ő csak egy eszköz volt Krisztián félreállításában.

Vizoviczki hat évet kapott egész életművéért. Krisztián 11 évet, amit viszont nem ő, hanem más követett el. Még azért is büntették, ami meg sem történt. Ez alkotmányos jogállamunk igazi bizonyítványa!

Történetek az elrabolt majd megkerült mobilról

Más bejegyzéseimből ismerheti, hogy a bűncselekmény utáni héten már megszólalt Renner Erika ellopott egyik telefonja. Ezt követően, alig hat hónapra már, 2013.09.06.-án, a rendőrség halaszthatatlan gyors intézkedésének köszönhetően visszaadta azt D.Krisztina piaci zöldsé-ges. Jó, - lehet hogy az orgazdának és az eladónak semmi köze sem volt az elkövetőhöz, és nem tőle, hanem csak egy a piacra beugró kukatúró, „izmos fiatalember" (akár idézhetnék a Koronatanú vallomásából is) ke-zéből vette meg bagóért. De miért jelent ez  problémát? Hiszen Krisztián már régen a börtönben volt! A minden részletet alaposan megvizs-gáló és mérlegelő bíróság jogerősen elítélte.

Első verzió

D. Krisztína tapasztalt zöldségkereskedő, aki nem bízta a véletlenre a vételt. Odajött hozzá egy soha nem látott gyanús alak, és mélyen ár alatt el akart adni egy mobilt. Óvatos volt. Mi van, ha nem működik a kukából frissen előkerült készülék? Tanúvallomása szerint ezért betette egy saját „régi SIM-kártyáját”, és kipróbálta a készüléket. - Mert ugye az embernek a pénztárcájában mindig ott vannak az egész előéletét végig kísérő korábbi, regisztrált és érvényes SIM-kártyái, hátha valaki éppen vételre ajánl egy készüléket. Hogy addig mivel telefonált, az már üzleti titok. Hiszen teljesen elfo-gadható állítás, hogy évek óta úgy vezet valaki egy zöldséges standot, hogy napközben mobilon elérhetetlen. - És láss csodát, a PIN-kód bepötyögése után D.Krisztína szerint azonnal működött is a mobil. Kinek a SIM-kártyájával? - A sajátjával!

A nyomozók, ügyészek és a bírók sem kérdezték meg tőle, pontosabban hogyan győződött meg róla? Talán felhívta a mellette álló ismerősét? Nem, elhitték. "Hiszen ő mondta." - Tudjuk a bírónak ennyi mindig elég volt  az emlékeit folyamatosan váltogató Koronatanú eseté-ben. - Hurrá! - Az már fel sem merült, hogy Renner Erika megtámadása után egy héttel kit hívtak fel  először a készülékkel?  Korábban milyen "nem létező" készülékben használta ezt a SIM-kártyát? Esetleg voltak olyan hívásai, amelyek összefüggésbe hozhatták volna az eladóval? Arról meg ne is beszéljünk, hogy pontosan mikor is tűnt el a telefon-szolgáltató „látóteréből” a készülék? Talán nem is a sértett lakásán vette ki belőle az elkövető az állványozó kesztyűjével a SIM-kártyát? -  Mivel a készülék már az "okos telefon" kategóriájába tartozik, benne még helyadatok is maradhattak. Az akku benne maradt az elbeszélések alapján. Így elvileg még lehetőség lett volna valamilyen utóéletet is követni. – Természetesen csak akkor, ha a nyomozók ezt akarták volna.

Részemről kukacoskodásnak tűnhet, de nekem furcsa, hogy fel sem me-rült a képernyőzár feloldásának problémája. Az orgazda sem tett említést, és a nyomozónő is okosan elkerülte a kérdést. "Csak semmi akadékoskodás! Zárjuk le már a tanúvallomást!" - gondolhatta. Láthatjuk, hogy a készülék származása iránt D.Krisztína korrekten érdeklődött. Válaszként azt kapta, hogy egy kukából került elő. Az ismeretlen eladó nyugodtan mondhatta volna, hogy az övé volt, hiszen állította, hogy korábban használta. Ha használta, akkor a saját SIM-kártyájával, amire viszont adatot talált volna a telefonszolgáltató. Feltehetően sokkal jobb készüléke volt a kukatúró eladónak, hogy ettől szabadulni akart. Akkor viszont minek keverte fölöslegesen a történetbe a kukát?! Nem lehe-tett volna ellenőrizni, bármit is mondott. Főleg, ha azonnal elpárolgott a piacról. Talán a ruházata sem volt kirívóan hajléktalanságra utaló, mert akkor D. Krisztína ezt megjegyezte volna. - Csupa freudi elszólás!

Két nappal a BRFK Szóvivő valótlan bejelentése után volt már. Az egész ország-világ megtudta „hiteles”, hivatalos közléséből, hogy Krisz-tián az elkövető. Nem feltételezhető, hogy egy vadidegen kukatúró felismert volna összefüggést az óbudai bűncselekmény és a kukából kihalászott mobil között. Inkább arra lehet következtetni, hogy az eladó tudta, ennek már nem fognak utánamenni. Főleg, ha ő is be volt avatva abba a történetbe, amiről a börtönügynök regélt. Nem is beszélve arról, ha ő elvállalta és elvégezte azt, amit a volt nyomozó azért nem akart megtenni.

Azt azért nehezen képzelem el, amit a tanúvallomást vezető nyomozónő viszont nem kétlett, hogy D. Krisztína zöldségesnek ne lett volna műkö-dő mobilja. Különben hogyan tudott volna 2013.-ban naponta odaszólni az árúfeltöltőjének: "Gyere már, és pakold le a kocsit!" Abban az év-ben 11 millió mobil előfizetés volt már Magyarországon!

Tehát D.Krisztína állítása szerint az adásvételnél csak ketten voltak jelen. Ő és az ismeretlen eladó. A készüléket ő maga próbálta ki. - Nyitott kérdés maradt viszont, hogy kit hívott fel elsőnek? Esetleg magát az ismeretlen eladót, a testvérét, akinek nem kellett a készülék, vagy Törpét, az árufeltöltőjét?

Második verzió

Kiderült, hogy az orgazda tanúvallomása alatt a BRFK kezében volt már a telefonszolgáltató jelentése, amely szerint nem D.Krisztina SIM kártyájával próbálták ki a készüléket, hanem a hölgy Békásmegyeren lakó egyik barátjának, piaci „anyagmozgatójának” kártyájával. Erről nem tett említést, és neki sem említették. A gyanútlan olvasó feltételez-heti, azért nem szólt a nyomozónő, ne hogy összebeszéljen a "mégis ott volt" barátjával. Vagy, miért nem hallgatták ki egyszerre mindkettőjüket, mint a 30 kórházi dolgozót? Miért adtak mégis esélyt ezzel az összebe-szélésre? Esetleg a nyomozónőnek még az is eszébe juthatott volna, hogy a baráttól vette meg az orgazda.

Másnap ki is hallgatták P.Tibort, becenevén „Törpét”, akinek elbeszélése szerint D. Krisztína megkérte, vegye már ki a saját készülékéből a SIM-kártyáját, és próbálja ki, működik-e? Nincs ebben semmi különös, gondolhatnánk. Törpe beteszi a kártyáját a lopott készülékbe. Felhív egy számot, és ha becseng, akkor működik. "Itt van Cicám,  megveheted!" - mondhatta volna. Ilyen egyszerű az egész! – Vagy mégsem?

Normálisan gondolkodó először felhívná Krisztínát. Ha nála kicseng és látja, hogy a barátja hívja, vagy a telefonszolgáltató jelzi Törpének, hogy Krisztinának a pénztárcában lapuló SIM kártya átmenetileg nem műkö-dik, akkor is rendben lenne. Legfeljebb volt egy nemfogadott hívás. Később D.Krisztína hivatkozhatott volna barátjára is, semmi közelebbit nem tudnak a titokzatos eladóról. – De nem így történt.

Törpe tanúvallomásában még külön hangsúlyozta értetlenségét, hogy miért vele próbáltatták(!) ki a mobilt? Feltehetően a saját SIM-kártyáját tette be, különben Krisztina pötyögte volna be a saját elfekvő SIM-kártyájának a PIN-kódját. Ha viszont D.Krisztina tudta volna, hogy P.Tibor már kipróbálta a telefont, akkor ezzel a második történettel állt volna elő, és nem hazudott volna. De lehet az is, hogy tudta, csak nem akarta képbe hozni Törpét, akinek a füle mögött azért már lehettek ügyek.

Kicsit zavaros a történet D.Krisztína szempontjából. Neki nem az lett volna az érdeke, hogy meggyőződjön a vétel elött, hogy az ő pénztár-cájában magánál hordott SIM-kártyájával működik-e a készülék? Esetleg előre tudták, hogy kártyafüggetlen a mobil, vagy "fejből" egyeztették, hogy ugyanahhoz a mobilszolgáltatóhoz tartoznak? Erre egyik fél sem tett utalást. - Szóval több sebből vérzik ez a történet. 

Törpe sem látott harmadik személyt. Kifejezetten tagadta, hogy más is ott lett volna. - Bár többesszámban beszél arról, hogy "vele próbáltatták ki". - Így aztán a nyomozó sem tett fel neki keresztkérdést, hiszen nem feladata ellenőrizni minden olyan állítást, ami nem Krisztiánra terhelő. Sőt, ami a végén még eltérítené a nyomozást az eredeti, már jól beolajo-zott koncepciótól. Mi lett volna, ha Törpe kiejti azt, hogy (egy másik, "D.") Krisztián is ott volt az ügyletnél? No, ezt aztán végképp el akarta kerülni a magyar rendőrség, ügyészség és bíróság! - Sikerült is.

Ugye érdekes? Az egész ügylet a piacon hallótávolságon belül, kartávol-ságnyira zajlott. Hiszen ide-oda adták egymásnak a készüléket és a SIM-kártyát, és beszéltek róla. A tanúvallomások egy olyan nyomozó jelen-létében történtek, aki a cél érdekében nem riadt vissza valótlan állítással befolyásolni Renner Erikát, hogy terhelő vallomást tegyen Krisztiánra. Nem nehéz tehát felismerni és tetten érni a nyomozás törekvését, hogy minél kevesebb információ keletkezzen egy másik elkövető verziójához. Még véletlenül sem kérdezték meg, hogy milyen számot hívott. És nem szembesítettek D.Krisztínát és P. Tibor Csabát.

Tehát P.Tibor állítása szerint a kipróbálásnál csak ketten voltak jelen. Ő és a vevő D. Krisztína. A készüléket ő próbálta ki.  - Mivel a telefonszolgáltató kimutatása szerint valakit hívott, ezért nyitott kérdés maradt, hogy ki volt az? Esetleg a "mobil nélküli" D.Krisztínát?

Harmadik verzió

Ha a nyomozó hatóság azonnal és jobban kikérdezi a telefont megvá-sárló orgazdát, miután a rablás után először megszólalt a készülék, akkor közelebbi információhoz jutott volna az eladóról. Még a nyomára is juthattak volna az elkövetőnek, ha nem éppen maga az eladó volt az(!) Nem is beszélve arról, ha a 3.ker. Rk. hamis iratai szerint azonnal elküldik a telefonszolgáltatónak a megkeresést, még húsvét előtt beko-pogtathattak volna P.Tibor és D.Krisztina lakására, hiszen nagycsü-törtökön már az ő kezükben működött a készülék! Ezt viszont szándéko-san elmulasztották, mint számos más lepapírozott, „betervezett” de el nem végzett nyomozati cselekményt. Amiért fejmosás helyett dicséretet kaphattak.

A fennálló és feloldatlan ellentmondások gyanússá teszik, hogy a segítőkész „anyagmozgató” barát maga volt az eladó. – Ha egyálta-lán eladásról volt szó, és nem húsvéti ajándékról. Abba már végképp nem érdemes elmélyedni, hogy egy jól menő zöldségesnek miért volt szüksége egy kukából kihalászott „leharcolt” mobilra váltani a sajátját. Mivel P.Tibor nem tudott arról, hogy D. Krisztina pénzt fizetett volna a készülékért lehetséges, hogy ő adta ajándékba. Előtte kipróbálta, hogy viszi-e a "30"-as SIM-kártyát.

Megkockáztatom, hogy ha valaki talál egy kukában egy készüléket, akkor először teszteli, működik-e, és nem ajánlja fel rögtön vételre. Nem kívánok nagyon elmélyedni a kukában, mint ahogyan a kukatúró sem az aljáról vehette ki. Legfeljebb könyékig belemerülve. Viszont hetente legalább egyszer ürítik a kukákat. Így alig hihető, hogy több mint egy hétig dekkolt volna egy "megtalálóra" várva. Ha csak nem várta ki a megtaláló, hogy kockázat nélkül hasznosíthassa. Ezért is nagyon inog a "kukás" történet.

Tehát a harmadik verzió szerint is csak ketten folytatták le az ügyletet. A vevő D. Krisztína és az eladó, aki nem más mint a készüléket kipróbáló P.Tibor.  - Nyitott kérdés maradt viszont, hogy kit hívott fel elsőnek? Esetleg magát a vevőt?

Negyedik verzíó

Ezt csak azét említem, mert a tanúvallomásokban felmerült és a háttérben levő személyek között van még egy, aki még jobban hasonlít Renner Erika és a Koronatanú által első alkalommal adott személy-leírásra. Ő is jelen volt, amikor megjelent a titokzatos eladó, aki szem és fültanúja lehetett a biznisznek. De taktikai okok miatt nem fogom őt bemutatni. Mint ahogyan 2014-ben sem neveztem meg tanúvallomásom során az én megalapozott verziómat. Természetesen az illető szerepe fel sem merült a szervek számára, akik láthatóan kihagyták egyetemi tanulmányaikból a verzióelméletet. 

Máig nyitott kérdés maradt, hogy ki volt az első két hívott személy? Esetl-eg mégis volt egy harmadik személy, aki mindkettőjüknek felajánlotta, de mivel a készülék talán "túl nőies" volt, végül Törpének nem kellett, és így került D. Krisztína kezébe. Így előfordulhatott, hogy mindketten kipróbál-ták. - Egy biztos, bármelyik verzió is valós, mindketten hazudtak. Rutin-ból jól átverték az eljáró szerveket. Túljártak minden rendőr és jogász eszén! - Kár volt azoknak iskolába járniuk, ha egy piaci zöldséges a standján többre képes..

D. Krisztina emlékezete olykor jó, máskor szelektív

Azt mondta, hogy a telefon tulajdonába kerülése idején "tél volt". Ez egy ösztönös, ugyanakkor lélektanilag önleleplező válasz volt. Igazolja, hogy pontosan tudta az eseményeket, csak nem akart mindenről igazat mondani. Valóban 2013.03.15-21. között a napi minimum hőmérséklet hirtelen  -17C alá is süllyedt, szemben a bűncselekmény napján Budapesten mért +16C-kal. A Belügyminiszter még katasztrófa állapotot is hirdetett az utak lefagyása miatt. 

országos minimumhőmérséklet 2013.03.17.-én

Erre az időszakra esett a telefon "vétele", vagy "birtokba adása". Hiszen korábban nem történhetett. Amit viszont a helyi 3. kerület térfigyelői kamerái - beleértve a piacot is - messze elkerültek. De még az orgazda kihallgatásakor sem mentek utána korábbi piaci felvételeknek! Bár tudták, hogy melyik nap, hány óra és hány perckor szólalt meg ott a telefon. Ha akkor lekérik az utolsó egy hét cellainformációit, hogy hol kapcsolhatták ki a készüléket, hol szólalt meg valójában a készülék először, milyen ujjlenyomatok vannak benne, stb. akkor még az elkövető nyomára is juthattak volna. Kicsit megpiszkálják, hogy ki is ez a P.Tibor, a Törpe, akkor esetleg más személy is a látótérbe került volna, amire talán a "Robotzsaru" rendszerben is lett volna adat. (Az elkövető állványozó kesztyűjével aligha vette volna ki a SIM-kártyát a tetthelyen.)

További négy hónap után, 2013. decemberében, a Koronatanú első kihallgatásakor mutathattak volna neki felvételeket, hogy nem ismer-e fel más arcot is, az agyába előre és frissen is feltöltött Krisztiánon kívül? De mindez "volna", hiszen akkor már nem kellett más elkövető után nyomozni, mivel hivatalos álláspont szerint csak dr. Bene Krisztián követhette el a bűncselekményt!

A másik "tesztelő"!

D.Krisztína néhány szavas személyleírása az eladóról legalább annyira stimmel másra is, mint az elkövető testmagasságáról és világos színű szeméről szerzett információ, ami alapján felismerni vélték és letartóz-tatták helyette Krisztiánt. Az esettel összefüggésbe hozható más szemé-lyekkel egyezően P. Tibor Csaba (Törpe) barna, világos szemöldökű, sportos alkatú. Magassága 175cm is pontosan megfelel a Koronatanú első "saccának".

Számomra nem meglepő módon P.Tibor Csaba ugyancsak a III.ker. Rk. és bíróság számára kutatott személy, aki ellen az alábbi körözés volt nemrég olvasható a neten. Csak a kívülálló számára tűnhet a képzelet véletlen események társításának, hogy a ládák alkalmi emelése mellett kábítószerekkel is foglalkozik. 

Talán nem meglepő, hogy P.Tibor Csabát már majd egy évtizede meg-találjuk az Öszödi Beszélő háttércsapatát képező egyik szabad kezde-ményezésű politikai formáció bejegyzett tagjaként. Onnan kapott Renner Erika is jogi képviselőt dr.Buzás Anna, - annak idején mint a DK “arca” -, és médiatámogatást kommunikációs "Agytrösztjének" személyében. Az sem mellékes, hogy az utolsó mészáros kezű bíró is köztudottan kötődik ehhez a körhöz. "Similis simile gaudet"

Eredményes csapatmunka az év végi koccintás feltétele

Valamennyi eljáró szerv feltehetően kizárólag szakmai alapon egybe-hangzóan nem észlelte, hogy a tanúk hazudtak. Felfogták, hogy a tét nagy, ha egy héten belül már kiderült, hogy a végig szabadlábon futká-rozó elkövető adta el a készüléket. Mit tegyenek akkor Krisztiánnal? Inkább hallgattak, mint volt barátom praktikusan tette. Abba nem lehet belekötni. Akkor még nem vetődött fel az a lehetőség, hogy néhány héttel később éjszaka bedugja valaki a magára hagyott főigazgatói irodaasztal fiókjába a NAV levéllel együtt a másik mobilt is. Ennek a kettős csapás lehetőségét meggondolatlanul megakadályozta a “jóakaró” sietsége. Így maradt "csak a NAV boríték és a földön kiszórt kulcscsomó.

Még jó hogy szolgálnak és így védenek! Ez alapozza meg a szervek év végi váderedményességre történő koccintást.

Kapcsolódó bejegyzések: Eltüntetett kamerafelvételek

A Kúria szerint nem érdekes, hol volt a főigazgató a bűncselekmény idejében