Ismét a fősodrú médiák írják elő nagy betükkel és nagy hangon, hogy az átlagember miről mit gondoljon és mi legyen a véleménye. Mert ők job-ban tudják, mint maguk, akikről szó van. Pontosan úgy járnak el, aho-gyan a fizetett reklámok jó részét szerkesztik. Kéretlenül tölcsérrel töltik egyenesen a fogyasztók gyomrába az ehetetlent, ne hogy rágás közben rájőve a csalásra, még időben kiköpjék.

Sajnálattal nézem Renner Erikát, egy önmagába zárt tükörszoba fog-lyát. Aki már azt is elhitte, hogy a saját tükörképében is Krisztián fenye-gető arca néz vissza rá. Megnyilatkozásaiból kiolvasható, hogy ez nem igazi poszttraumás stressz szindróma, hanem a lelkiismeret gyötrése, önmarcangolása. Szorongás attól, amit nem tud megragadni, lelkének mélyében rejlő felismeréstől, hogy más, és szabad életet élhetne. Szo-rong mert nem tudja visszacsinálni, amibe belehajtották. Szorong, - és ebből nem is fog kigyógyulni -, mert jól tudja: a tettes mindig is sza-badlábon volt. Nem véletlenül mondta az elején jogi képviselője a tettesről "Ő csak a munkáját végezi, amivel megbízták."

Nem fogok lelkében turkálni és felsorolni számos helyzetet, amikor igazat mondhatott volna. Számomra sejthető, hogy kiknek a hatására, és milyen előnyök reményében nem tette. Mert akkor is félt. Csak nem Krisztiántól, hanem mástól. Akiről tudja, hogy bármikor és bárhol váratlan megjele-nésével felidézheti a valóban rémisztő emlékképet.

Csupán egy emléket hozok fel a múltból. Renner Erika megtámadását követő héten, egy nagyon közeli rokona beszélt feleségem unokahúgával egy kisvárosi óvodában. Akkor fennen állította: Dehogy a Bene! - ekkora butaságot még nem hordott a föld, hogy Krisztián tett volna ilyet. Őt jól ismeri. Olyan embernek, aki kórházigazgatói állása mellet képes éjszakai ügyeletet vállalni, hogy beteg gyerekek százait meggyógyítsa és számos szülőnek visszaadja az életre veszni látszott gyermeküket. Lehet, hogy az átlagnál naivabb, de nincsenek indulatok benne. - volt a véleménye.

Renner Erikának láthatóan legalább van lelkiismerete. Mert nem hagyja nyugodtan. De nincs a megrendelőnek, volt Barátomnak, a végrehaj-tóknak és az eljárás során társtettesekké váltaknak. Így nincs is mire hivatkozni. Ilyen ország vagyunk. Nem a jogszabályokkal van alapvető probléma, hanem a jogszolgáltatókkal.

Friss hír Vizoviczkiről, a III. kerületi "éjszaka császárjáról". A vádlottak padján együtt ülnek feladott fő- és alrendőrök a Nemzeti Nyomozó Iro-dából és a ­BRFK-ból. Tehát nem hihetetlen, olykor maguk a rendőrök dolgoznak be bűnügyekbe. Számomra fölöttébb gyanús, mert ugyanarról a kerületről van szó, ahol a rendőrség szemhunyása mellett grasszálha-tott éveken át Vizoviczki, ahol felderítetlenül tűntek el emberek a vízpart-ról. Arról a kerületről, ahol az ő idejében a kerületi nyomozók már koráb-ban feljelentették Krisztiánt rablásért, mint hogy másnap reggel valaki rá-támadt Renner Erikára. Megtudhattuk, meggyőző vallomásáért cserébe, az eddigi 6-nál még kevesebb évet remélhet. Kik lehetnek még a zsebé-ben, hogy "beáldozták" most a megvádoltakat, a kisembereket? Portik kriptáját sem véletlenül nyitották ki.