Talán első olvasatra megdöbbentő a cím, mert a több mint öt éven át folyó eljárásról szóló hírek egyike sem vette címlapra, hogy számos kérdésben és szereplőt érintően folyamatos felmentések történtek.

Ajánlott idézetek a koncepciós perek felismeréséhez:

• Olyan jogellenes, törvénysértő eljárás, ahol előre kigondolt hamis vádak, bizonyítékok, kikényszerített vallomások alapján hoznak előre elkészített ítéletet. (idegen-szavak.hu)
• A kirakatperek alapja egy olyan valós esemény, személy, akár konstruált bűncselekmény, amelyre fel lehet fűzni személyeket és történeteket, amelyeket már nem a valóság, hanem az emberi képzelet teremtett.
• A koncepciós per lebonyolításához szükség van nyomozó hatóságra, ügyészségre, amelyek "előállítják" a vádat, amit a bíróság megkérdőjelezés nélkül bizonyítani fog. A per számára tudatosan építik fel az események láncolatát. Már a bírósági ítélet előtt ítéletet mondanak felette: bűnös az, akit annak neveznek. Ehhez igénybe veszik a médiák közvélekedést befolyásoló szerepét. Amolyan társadalmi elvárássá teszik az ítéletet, anélkül, hogy annak bizonyítása megfelelne a logikai következtetés szabályainak.
• Az Európai Parlament (EP) úgynevezett Sargentini-jelentésének vitájában koncepciós eljárással állunk szemben, amelyben a tények és a tartalmi elemek kevés szerepet játszanak - jelentette ki Kovács Zoltán  Brüsszelben. (idézet a kormany.hu oldalról) Vajon miért fáj a Kormánynak, ha vele szemben alkalmazzák Krisztián ellen jól bevált módszert?

A bírák unottan firkálgattak Krisztián védői perbeszéde alatt. Hiszen már készen volt az ítélet.

Nem annyira meghökkentő hírről lehetett olvasni a bírósagok oldalán. 18 rendőrt tartóztattak le egyszerre, akik a feltételezés szerint bűnszervezetben követtek el rendszeresen visszaéléseket. Tehát előfordul, hogy egy csapat rendőr összedolgozik valamilyen bűncselekmény okán. Nem példa nélküli ilyenkor a sorok szoros zárása, az egymást leplező "bajtársi" együttműködés. Nem részletezem, de hasonló eljárásokra lehet nem egy példát találni hivatali pozíciójukkal visszaélő ügyészek és bírák történeteiben is.

Az RTL KLUB Tv - mint ha a III.ker. Rendőrkapitányságtól súgást kapott volna - a bűncselekményt követően azonnal bejutott a sértett lakásába. Miután gyorsan látványra rendezte a helyszínt, szabadon forgathatott. Senkit nem sértett, hogy az utcáról beazonosítható másfélszobás lakás apró intim részleteit közzé teszik a világnak. A bulvár másnap tele volt a rémisztőbbnél rémisztőbb valótlan történetekkel. Kezdettől fogva teljes névvel, fedetlen arccal és munkahelyének megnevezésével szerepeltették Krisztiánt. Képzelt riportok számoltak be családtagok véleményéről. Ezt betetőzte a BRFK Szóvivőjének egy héten belül szintén az RTL-ben tett nyilatkozata, ami szerint a rendőrség hatékony munkájának köszönhetően bizonyítást nyert, hogy az elkövető a letartóztatott "savas kórházigazgató".

Ezt követően el kellett telnie több mint négy évnek, amikor a Kúria kijelentette, hogy amit az igazságszolgáltatás addig végzet nem alapozhatja meg egy ember elítélését. A feltételezések és iratellenes következtetések helyett a bíróság vagy bizonyít, vagy fel kell menteni a vádlottat. Nem tett le az asztalra semmi újat a megismételt másodfokú eljárás. Sőt kiderült több kérdésben is, hogy a tanúk csak "vélték" a korábban nyilatkozott állításaikat, hogy nem a vádlott, hanem Renner Erika írta a zaklatónak beállított sms-t. Nem törte fel senki sem Renner Erika email fiókját, hanem Ő maga adta meg jelszavát egy konkrét céllal, kéréssel. Befolyásoltságát ez is mutatja, hogy később ezt az ellenkezőjére fogalmazta. Olyan dolgok derültek ki, amelyeknek alapjaiban meg kellett volna fordítaniuk az egész eljárást, hogy megtalálják az igazi elkövetőt. Ezzel szemben viszont már bátran felvállalta dr.Újvári bíró az ítélet szabálytalanságait annak biztos tudatában, hogy azt már nem fogja a Kúria vizsgálni. Mert majd akkor jogszabályi változásokra hivatkozva kiadják a "Lugula! - Döfd le!" parancsot.

Viszont a médiákban semmi sem hangzott el arról, hogy az "eredmény érdekében" már az első nap hatályba léptetett felmentések milyen hatékonnyá tették a nyomozást. Nem beszélve a vádhatóság és később a bíróságok tevékenységét is mennyire megkönnyítették ezek az intézkedések. A törvényszegésekért járó felelősségre vonás elmaradásának biztos tudata. Örömmel vették aki hazudott, vagy "csak" tévedett Krisztián kárára. Tudjuk, hogy a közgondolkodást kialakító fősodrú média körök mindent és mindenkit tolerálnak, elfogadnak egészen addig, amíg az illető véleménye az ő véleményükkel megegyezik. Amint viszont más, tőlük eltérő nézettel találkoznak, azonnal a földbe döngölik, vagy elhallgattatják. Mint tették ezt Krisztián esetében is. Aki védeni próbálta, vagy mentő adatokat akart szolgáltatni, annak "omertát" (hallgatást) írtak elő.

Aki figyelmesen beleolvas a rendőrségről és a büntető eljárásokról szóló törvénybe, az furcsa bekezdésekkel találkozhat. A "cél érdekében" a bűnüldözés szervei létrehozhatnak titkos (értsd fedett) vállalkozásokat, szervezeteket, akciókat, sőt beépülhetnek a bűnszervezetekbe, hogy időben leleplezzék azok tevékenységét. (Még bűncselekményt is elkövethetnek, - kivéve gyilkosságot -, aminek felelőssége alól viszont a törvényre hivatkozva felmentést kapnak.) Nos, valami ilyesmi jutott az eszembe, amikor  néhány, itt csak példának kiragadott cselekménnyel találkoztam:

• Krisztiánt majd egy fél nappal korábban feljelentette az ügyben eljáró kerületi rendőrkapitányság a bűncselekmény elkövetésével, mielőtt az megtörtént;
• az ügy "gazdája" az eljáró nyomozó már előre  lekérte a személyi nyilvántartóból Krisztián adatait és fényképét, mielőtt bárhol felmerült volna a neve, vagy bármelyik tanút kihallgatták volna;
• konstruált bűnjeleket rejtettek a kocsijába és egy hónappal később az íróasztal fiókjába;
• hagyták elveszni az alibit bizonyító elektronikus adatokat és térfigyelő kamerafelvételeket;
• nem kérték le a szóba kerülő személyek, vagy a tetthely környékén tartózkodók telefonhívásait és cellainformációit (akár az elkövetőjét is);
• szándékosan hosszú hónapokon át nem hallgatták ki a szemtanukat és a kórházi dolgozókat;
• szándékosan nem vizsgálták meg az elektronikai eszközökből kinyerhető helymeghatározásokat és a sértettel való kapcsolatra utaló információkat;
• nem hallgatták ki Krisztián munkáltatóját, aki helyzetéből adódóan kezdettől fogva, éjjel-nappal figyelemmel kísérhette emeleti lakása mellett a főigazgató iroda működését;
• azonnal találtak egy hamis tanút, akinek a rágalmait feltételezhetően "jogszerűen" nem vizsgálták;
• tényekkel alá nem támasztott hamis jelentésekre hivatkozva irányították az eljárást.

Mivel a bejegyzéseimből következtethetően kizárt, hogy Krisztiánról egy "beépített" feladattal megbízott jelentett volna előre, akinek gyanútlanul "elkotyogta" volna, hogy szándékában áll másnap megölni a sértettet, marad számomra az egyetlen lehetőség, hogy az elkövető eleve nem volt ismeretlen a nyomozó hatóság számára. Sőt az én olvasatomban az ő "fedése" volt az egyik alapvető oka az elmulasztott nyomozati és hibás, jogsértő eljárási cselekményeknek. Emlékeztetek, nem példa nélküli, ha kiderül, hogy titkos szolgálatok kapcsolatban álltak az elkövetőkkel. Sőt tudhattak is a tervezett bűncselekményről.

Felmentést kapott a nyomozó hatóság, hogy bárki más lehetséges elkövető személyben gondolkodjon, mint a már korábban feljelentett, és adatait előre lekért főigazgatóban. Ha nem így lett volna, akkor megvizsgálják, és végére járnak a lakásban felvett ujjlenyomatoknak, DNS-nyomoknak (pl. a kamillás lábos nyeléről levett DNS), vagy a vizionált fürdő-jelenttel kapcsolatban keletkezett cipőtalp-nyomoknak. Nem "veszítik" el a Krisztiántól felvett DNS mintákat (amelyek további felhasználásának sorsa és célja nagyon is kérdéses. Ki tudja, hogy milyen ugrálókötélről derült volna ki később, hogy azon Krisztián DNS-e van?) Hitelt érdemlően megállapítják, hogy kik tartózkodtak a kérdéses délelőtt a tetthely környezetében. Kivétel nélkül meghatározzák, hogy ki mikor és kivel telefonált és akkor hol tartózkodott? (Mivel a mobil-szolgáltatóknál kb. két hétig megvannak a hívásoktól független finom kommunikációs - traffic control - adatok is, követhető egy készülék mozgása is anélkül, hogy hívást forgalmazott volna.) Az eltulajdonított telefonok hol működtek utoljára? Kiknek a sim kártyáját használták az ellopott készülékben, és kikkel lehettek kapcsolatban az elmúlt két hét során? stb. Feloldják a tanuk egymással ellentmondó állításait és felállítanak egy tényekkel alátámasztott kriminalisztikai történetet. Kipróbálják a lefoglalt kulcsokat, és találkoztatják a kutyust Krisztiánnal, hogy megfigyeljék a viselkedését.

Nyilván felmentést kapott a nyomozó hatóság, hogy belátható időn belül kihallgassa a szemtanukat és az alibit igazolni jelentkező kórházi dolgozókat. Mindezért még cinikusan dicséretet is kapott a bíróságoktól, hogy "időarányosan" elvégzi a szükséges nyomozati cselekményeket. Amelyekről viszont végül kiderült, hogy csak "le voltak papírozva", de érdemi intézkedés nem volt mögöttük. Végül nem küldték el a bűnjeleket vegyészeti vizsgálatra, - helyette elveszítették; nem küldték el a híváslekéréseket a telefonszolgáltatóknak; nem foglalták le a megismert térfigyelő kamerafelvételeket, stb.

Jogállamunkban a hatóságnak nem kell elszámolnia a téves és hamis feljegyzésekkel és okiratok meghamisításával. A lehetséges elkövető irányába történő nyomozás elkerülésének felelősségével. A tankönyvi mintapéldának beillő hamis tanú futni engedésével. Hamis, rágalmazó feljelentésekkel. Vagy hatósági személy részéről történt tanú befolyásolási kísérletével. És még számos, már korábban bemutatott szabálytalan eljárási lépéssel sem.

Vélhetően felmentést kapott a hatóság, hogy a több mint egy éven át kezében levő alaprajzokat értelmezze és összehasonlítsa az épületbejárás videójával és a kórház fejlesztésével kapcsolatos dokumentációkkal. Helyette sokalta a lépcsőházakat és lifteket és a szemlével eltöltött drága idejét. Kifogásolta az épületek bonyolult szerkezetét, a Rózsadomb lankájából eredő szinteltolásokat, és hogy nem lehet bárhol átjárni a falakon a szomszédos épületekbe. Ezeket mind szintén Krisztián hibájának rótta fel, mint ahogyan az ítélőtábla bírónője, hogy másfél méterre szemben a bejárattal a konyhán egy évtizede már kiemelték az ajtószárnyat, és ezért a vak is oda ment volna be először.

Felmentették a bíróságokat a bizonyítási kényszer alól. Ez legjobban a tárgyalási jegyzőkönyvekből és az ítéletekből követhető. Ha nem így lett volna, akkor lapszám és szó szerint idéztek volna az iratokból, nem pedig emlékezetből, csúsztatásokkal, illetve nem szórták volna tele a műveiket valótlan állításokkal. Mi sem igazolja ennek ténybeliségét jobban, hogy a fellebbezésekkel azért, ha kényszeredetten is, de foglalkozniuk kellett, és a kifogásolt pontokat nem tudták megcáfolni. Vonatkozik ez a legutolsó eljárásra is, amelyről tudjuk, hogy már érdemben nem foglalkoztak annak megkifogásolt törvénysértő hibával. Ezért aztán az ebből a szempontból maximumot ért el. (Több mint 50 súlyos hibát kifogásolt meg Krisztián)

Úgy gondolom, hogy az ítélkezések történetének szégyene, ami a logikai következtetések szintjén az iratokból kiolvasható. Nem a tények megállapítása után azokból tényekre történő hiánytalan következtetési lánc felállítása a gondolatmenet, hanem ahogyan az utolsó ítélet során fogalmazott az ügyész, ők "mozaik" darabkákat rakosgattak. Amolyan kézműves "patchwork" lett a művük. Nos, aki rakott már össze puzzlet tudja, hogy lehet nagyon hasonló két elem, de ha nem illenek össze és nem kapcsolhatók a környezetükben levőkhöz, akkor marad a "csak azt hittem, hogy oda való". Erre utalt a Kúria is 2017-ben, amikor megsemmisítette az ítélőtábla ítéletét. Nem lehet ítéletet valószínűsítésre alapozni.

Valamennyi bíróság felmentés alatt állt, amikor azt állította, hogy az 1.sz.Tanú a felismertetés során a szerintük azonos öltözetben és azonos anatómiai jellemzőkkel rendelkező rendőrök közül felismerte Krisztiánt, akivel egyébként 10 perccel korábban már - rendőri felügyelet mellett - megismertették a váró helyiségben. 

Ha a Koronatanú megfigyelte a váróban Krisztián nadrágját és cipőjét, akkor a három rendőr eleve kiesett, mint lehetőség. Akik közül a kettő alacsony termetű atlétatrikóst a decemberi fagyok alatt éppen a BRFK épületében működő edzőteremből hívhatták be. Ha viszont nem emlékezett a 10 perccel korábbiakra, akkor hogyan tudta azonosítani a 9 hónappal korábban más típusú maszkban megjelenő elkövetőt? Nem is beszélve arról, hogy a legmagasabb és legkisebb rendőr több mint egy fejjel különböztek. Arra most nem is térek ki, ha esetleg mégis kinyitotta az állítólag mindig lesütött szemét, amikor a médiákban fedetlen arccal volt látható Krisztián, és valami mégis csak megmaradt ebből az emlékezetében.

Mi lett volna, ha négy egyforma biciklis sisakot is a fejükre kötöttek volna? És mindegyik bemutatott személy hasonló dzsekit viselt volna? Vagy uram bocsá', de váratlanul megkérik, hogy csatolják le a sisakokat. Vajon akkor hány másodperc telt volna el, és képesek lettek volna azt egy kézzel levenni? Mert ugye a Tanú szerint a maszkot is lehúzta egy másik kezével, miközben a hátizsákját is felvette egy további másik kezével, és mindezeket megtetézve egy újabb két kezével a zipzárját is felhúzta az aljától a tetejéig. Ez utóbbi felettébb érdekes. Talán nekivetkőzött korábban az elkövető?.

Ha a Tanú vallomása szerint az elkövetőnek szeme, orra és szája látható volt a maszkból, akkor Renner Erika emlékezetével kell hogy valami nagy baj legyen! És akkor ő nem tekinthető "érzéki" tanúnak, hiszen a minimálisan látható arcrészletről nem tudta eldönteni, hogy az milyen maszkon keresztül volt látható. Nem tudta eldönteni, hogy látta-e az orrot vagy a szájat is. Hiszen a Tanú egyik vallomásában határozottan állította, hogy a Renner Erika által rajzoltatott maszk nem felel meg a valóságnak. Nyilván ehhez próbált igazodni a BRFK a felismertetési kísérlet során. Az óriás rendőrre feltették a sértett által leírt maszkot, a másik három személyre meg "három-lyukasat", amelyekből azért nem kandikált ki az orr. Mivel - remélem - a törvény- és szabályszegés nem tartozik hivatalosan a bírói mérlegelés eszköztárába, ebből következően biztos, hogy felmentés alatt állt a bíróság, hiszen ellenkező esetben tisztázta volna a nyilvánvaló ellentmondást és a felismertetés szabályszegését. De, ugye ez nem segítette volna a koncepciót?

Felmentették az eljáró ügyészi szerveket a megfogalmazott vádpontok hivatkozása és bizonyítása alól. Elegánsan ráhagyták a bizonyítást a bíróságokra, amelyek viszont inkább tekintették tényeknek a valójában levegőben úszó elképzeléseket, mint hogy azokkal érdemben foglalkoztak volna. Ezt a prekoncepciót jól mutatja az a pillanatnyi "rövidzárlat", amikor a Fővárosi Főügyészség alapos indoklással 2014-ben megszüntette a nyomozást. Renner Erika és jogi képviselője azonnal előkerített egy hamis, de védett tanút, akire hivatkozva újra folytathatták a nyomozást. A tanút és a rá hivatkozó állításokat nem vizsgálták meg. Kényes kérdést később sem tettek fel neki. Nem idézték bírósági eljárásba. Nem kellett számot adnia azokról a hazugságokról, amelyekre hivatkozott a Legfőbb Ügyészség. Természetesen a sértettnek is lényeges szerepe kellett, hogy legyen ebben, hiszen a tanúnak Krisztián családjával kapcsolatos kijelentései és információi az ő közreműködése nélkül aligha fogalmazódtak volna meg. Különösen egy olyan ember szájából, aki később azt állította, hogy soha nem volt köze a családhoz(?!) Ő "csak" börtönbe szerette volna juttatni Krisztiánt. Igazságszolgáltatási rendszerünk számára egy ilyen óhaj ezek szerint meggyőző érv. Sőt parancs!

Felmentették Renner Erikát is az igazmondás kötelezettsége alól. Ő, aki állítása szerint álmából felkeltve is felismerné maszk mögött levő volt férjét és szeretőjét, nem érzett ismerős testszagot az arcához néhány centiméterre hajoló elkövetőnél. Ő, aki négyzetmilliméter pontosan tudta megfigyelni letakart fejjel az elkövető ruházatát, miért nem tudta azonosítani a tárgyalásokon a kisiskolás kora óta ismert Krisztián arcának legjellegzetesebb részleteit, a szeme környékén látható lencse nagyságú anyajegyeket? (Persze ugyanilyen felmentést kaphattak a nyomozók, ügyészek és bírók is, akik  szerkesztették és olvasták az eljárások dokumentumait, és találkoztak  személyesen is Krisztiánnal és megállapították a bőrképletek létét.) Nem zavart senkit sem, hogy a Renner Erika megfigyelése alapján készített fantomarc híján van minden anyajeggyel kapcsolatos jellemzőnek. Igaz arányai is messze eltérnek Krisztián koponyájától. Ez esetben emlékezetkiesése nem lehet a folytonos "halálfélelmének" következménye. Sőt még tetézte azzal, hogy nem tud Krisztián ilyen jellegzetességéről. Mit érnek "alapos" észlelései egyéb vonatkozásban, ha az egyetlen féltenyérnyi arcrészletből sem lát meg legalább három számára ismert anyajegyet? Nem beszélve arról, hogy Krisztián szőrzetszínét is kissé "alásaccolta", amikor világos színűnek idézte az elkövetőről megmaradt emlékképei alapján.- Kivéve persze, ha "felmentése" volt az igazmondás alól.

Meglepő módon, Renner Erika nem azonosította Krisztián hangjával az elkövető emlékét, ellentétben a Koronatanúval, aki kétszer is egy-egy rendőrben ismerte fel az elkövető hangját. Nem kívánok viccelődni az ügyészek által felállított bombabiztos következtetési láncon, de nehezen feltételezhető, hogy Krisztián már előre tudta volna, hogy melyik két rendőr hangját kell "utánoznia", hogy a későbbiekben elterelje magáról a gyanút. - Mert ugye az ügyészség folyton azt feltételezi, hogy "agyafúrt" volt, aki majd fél évvel korábban előre elterelő buktatókat épített be. 

Amilyen arányban nőttek a hatóságok szabály- és törvényszegései, úgy nőtt meg Renner Erika "bátorsága" beszélni arról, hogy ki más lehetett volna az elkövető, mint Krisztián.

Ha tényszerűen felmerül, hogy valakinek a vallomásában valószerűtlen vagy ellentmondó részek vannak, akkor azokat tisztázni kell. Minden bizonnyal felmentést kapott Renner Erika, hogy tisztázzák állításaiban rejlő ellentmondásokat. Nem lehet mellőzni ezt azzal, hogy az "áldozathibáztatás" lenne, és ezért nem lehet megkérdőjelezni a sértett vallomásait.

Tény, hogy nem lett feltárva a bűncselekmény kriminalisztikai története. Már bemutattam, hogy a kezdet kezdetén felmerültek olyan állítások, amelyek nem felelhetnek meg a valóságnak. Ugyanakkor továbbvitelük alkalmas volt ahhoz, hogy a gyanút tereljék. Nem kell elolvasni, vagy szószerint idézni Renner Erika pszichológiai szakvéleményét ahhoz, hogy tetten érhető legyen egyfajta megfelelési törekvése, aminek fővonalát a nyomózó hatóság ráutaló cselekményeiben lehet követni. Emberileg persze érthető, hogy valaki egy ilyen megrázó élmény után legteljesebben igyekszik együttműködni, és együtt gondolkodni azokkal, akik az elkövető nyomára akarnak jutni. De ez még nem menti fel a felelősség alól.

Felmentést kapott a Koronatanú ellentmondásainak tisztázása alól.  

Einstein megirigyelhette volna a Koronatanú "relativitáselméletét", - amit egyébként teljesen rendjén valónak ítélt meg a bíróság. Nevezetesen, hogy ha voltak is ellentmondások az idők során tett vallomásai között, az állításai érvényesek maradnak, "mert akkor az volt szerinte az igaz". Így aztán "percre pontosan" 7:45-9:30 óra között bármikor futólag találkozhatott az elkövetővel. A szerinte "nulla" láthatóságtól eljutott a 3 másodpercet meg nem haladó elrohanás során az apró arcrészletek beazonosításáig. Szerinte az elkövető kettesével véve lefelé a lépcsőket, közben mint egy százkarú Shiva isten egyik kezével leszíjazta és tartotta a biciklisisakot, hogy egy másik kezével felfelé lehúzza a maszkot, miközben egy további harmadik, vagy negyedik kezével vállára vette és igazgatta a hátizsákja szíját. És ezeken felül további kezeivel láthatóan felhúzta aljától a nyakáig kabátjának zipzárját. Még volt ideje ezalatt a három másodperc alatt megtévesztő idegen nyelvűnek tűnő napszakhoz nem illő köszönésre is. Mindezt szakmai alapon, szó nélkül "benyalták" az eljáró szervek.

Az már végképp nem okozott problémát, hogy a kivilágítatlan lépcsőházban a hátulról jövő szórt fény miatt, a lefelé futó személy arca teljes árnyékban volt. Mégis a tanú majd egy év után megvilágosodott. Határozottan emlékezett, hogy látta "világítani" a szemeket és a feltűnő, Belmondora emlékeztető húsos rózsás vastag ajkakat. Ez utóbbiak a fenti arcképek alapján nem éppen Krisztiánt megkülönböztető jellemzők. Inkább a mindig világító fehér felső fogsora lett volna emlékezetes. - Ha látta volna!

Megjegyzem, ha valaki általános iskolai fizika ismeretekkel rendelkezik, akkor nem nehéz kiszámítania, hogy egy 3m hosszú lépcsősort lefelé futva alig másfél másodperc alatt lehet megtenni (t=s/v). Ehhez nem kell szakértőhöz fordulni, csak az általános iskolát befejezni. Tehát fizikailag képtelenségek a tanú állításai. Más kérdés, hogy dr. Újvári bíró mérlege, mint egy építőanyag telep mázsálója viszont minden ökörséget kibírt.

Felmentést kapott Seri, a néma kutya is, mivel eszük ágában sem volt az eljáró szerveknek találkoztatni Krisztiánnal. Még a végén csaholva, lábára ugrálva üdvözölte volna, mint B.Attila szeretővel, újdonsült kutyasétáltató ismerősével tette, ahogyan olvasható a mentősökkel folytatott  telefonbeszélgetés  legyezéséből. Akkor megdőlt volna a nagy "leleplezés", hogy a kutya nem ugatta meg a támadót, tehát ismerős kellett, hogy legyen. Láthatóan ez is egy olyan betét-történet volt, ami Krisztiánra kívánta terelni a gyanút. Kizárólag azok számára volt meggyőző, akik nem ismerték a kutya természetét, akik nem olvasták el az iratokat, hanem a cél érdekében vakon, ellenőrzés nélkül elhitték és idézték a sületlenségeket.

JOGÁLLAM-E AZ?

ahol a bűnüldözés és igazságszolgáltatás szervei minden következmény nélkül sérthetik meg a jogszabályokat.; ahol valótlant és iratellenest állíthatnak, hamisan következtethetnek, hogy valakit elítéljenek.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Képtelen kulcstörténetek
• DNS-trükkök
• A néma barát csak hallgatott