Renner Erika megtámadásának egyik igazi média szenzációja a maró szer alkalmazását követő „lemosdatása” és „szőnyegbe tekerése” volt. Egy luxemburgi adóelkerülő média, a gyanúsítások, vádiratok, és ítéletek részletesen számolnak be, hogy az elkövető, miután savval (egy nem égésszakértő szerint később már inkább lúggal) lelocsolta az áldozat intim testrészeit, „lemosdatta” a fürdőkádban. Majd különleges gondos-sággal felültette a még órákig alélt, kába áldozatát. Pokrócba, - vagy ahogyan írták -, durva „szőnyegbe tekerte”. Így maradt az eljáró szervek elképzelése szerint mereven ülve, amíg rá nem találtak.

Ebből jutottak arra a bombabiztos következtetésre, hogy az elkövető erős érzelmi szálakkal kötődhetett az áldozathoz, hiszen tudta, ha hosszú órákra magára hagyja, akkor életveszélyes, maradandó sérüléseket okozhat a maró szer, amellyel kapcsolatban feltételezésük szerint „szak-mai” ismeretekkel is rendelkezett. (Ennek persze ellentmondani látszik dr.Gál András jogi képviselő víziója, ami szerint eleve gyilkossági szán-dékkal támadta meg.) - Szintén paranoia kategóriájába tartozik, hogy az elkövető „megsajnálta” az áldozatát. A vádlók és ítészek kristálytiszta logikája szerint már ez a feltételezés önmagában is igazolja a rendőrség bűncselekményt megelőző napon megfogalmazott állítását, hogy a tettes majd nem lesz más, mint a négy hónappal korábban, minden előzmény nélkül kidobott volt partner. (A klasszikus koncepciós perek tanulsága szerint nem az egymásba láncolt következtetések a döntőek, hanem a periratokban sorakozó állítások, amelyeket nem lehetett megkérdője-lezni, hiszen az ügyészség és a bíróság mondta ki. - Milyen nyugodt világ is volt az a verőlegények, vér-ügyészek és vérbírák számára! Ha nem írt alá mindent a vádlott, "kicsit" visszavitték cellájába gondolkodni.)

Mit is találtak a helyszínelő nyomozók?

Csak annyi olvasható a 7 oldalas lakásszemléjükben (betű szerint idéz-ve): „A fürdőben szemben a mosdókagyló mellett közvetlenül jobbra a mosógép és a szennyeskosár áll. A jobb oldali közelebbi sarokban van a kád. A kád és a szennyeskosár közé a padlóra egy fekete színű hosszúnadrág van ledobva (övvel)”. - Kész. Ezzel be is fejezik a fürdő-szoba bűnügyi helyszínleírását. Bár a felvételeken több ruhanemű is hever szerte széjjel, és a kádban is látni némi nedvesnek tűnő textíliát, de valamiért azokat nem tartották említésre érdemesnek.

Renner Erika elvált férje volt a helyszínelés hatósági tanúja, aki nem észrevételezte a jegyzőkönyv gondos átolvasása és aláírása előtt, hogy nem tettek említést a „vizes történetről”. Vagy nem foglalták le biztonság kedvéért bűnjelként a textíliákat, amelyek ha azt a célt szolgálták, amit később állítottak róluk, akkor feltételezhetően kimutatható mértékű maró szert is tartalmazhattak volna. De ez a lehetőség nem foglalkoztatta a nyomozókat, ügyészeket, bírákat, és az egyáltalán nem független celeb álszakértőt. (Hiszen a nyomozók, már a bűncselekmény elkövetés előtt tudták, ki lesz a tettes.)

Mit mondott az elvált férj?

Mivel sem Renner Erika sem B.Attila barátja nem volt a rendőrségi hely-színelés során a lakásban, ők érdemi információt nem adhattak a látható dolgokat illetően. H.Gábor elvált férj és kollégája K.Attila maradtak ott. Ez utóbbiról azért annyit érdemes tudni, hogy H.Gáborral együtt harcos-társai a 3.ker. Rk. nyomozókal a „Szépvölgy SE” judó-klubban, aki még magasabb rendőrségi személyekkel is rokoni kapcsolatban lehet.

H. Gábor szerint „A helyszínen annyit tapasztaltam, amikor bementem a lakásba, hogy a fürdőszobában állt a víz és törölközők voltak bedobálva a kádba”. – Ennyit és nem többet említ az alig negyedóra alatt össze-hozott féloldalas jegyzőkönyvében. A rendőrök sem kérdeztek részle-tekről. Még annyit tartott lényegesnek megemlíteni, hogy „a lakásban iga-zán dúlásnyomokat nem láttam.” Ez biztosan megnyugtatta a nyomozó-kat, hiszen barátjuk szaknyelven fejezte ki magát. Ellentétben más tanúkkal, akik nagy felfordulásról nyilatkoztak. De ugye egy laikus nem tudhatja, hogy a rendőrség mit tart említésre méltónak, mitől dúlás egy normál hétköznapi felfordulás?

H.Gábor szerinti "nem dúlás" nyomok szerte a lakásban

Mi következik ezekből? Mi a probléma ezekkel?

A fotók alapján nem annyira törölközőknek, mint inkább nagyobb méretű függönyöknek, lepedőknek tűnnek a kádban látható anyagok. - Kérdés persze, hogy ezek hogyan és mikor kerültek a kádba? Ha ugyan is az elkövető valóban lemosdatni akarta volna a magatehetetlen áldozatot, akkor minek „bélelte” volna ki a kádat törölközőkkel? A folyó vízzel történő lezuhanyozás sokkal hatékonyabb, mint ha valamivel a bőrbe dörzsöli. Ehhez nem kell orvosi végzettség, hogy ezt valaki tudja. Megkockáztatom, az elkövető először nem a fürdőbe cipelte volna az áldozatát, ahol az igen szűk hely miatt aligha ott vetkőztette volna le, hogy aztán a kádban "lesavazza". Hanem még a szoba ágyán tette volna - ha valóban ő tette volna, és nem a bódulatból először magához tért sértett sajnálatos balesete volt a gyereke sebének kezelésére a gázon hagyott kamillás lábossal. De akkor még is hogyan került a nadrág a fürdőbe? Ha az ügyészséget és a bíróságokat nem is zavarta ez a kérdés, de azért egy laikus számára is hihető történettel kellett volna kiállniuk, és az ítéletekben hivatkozniuk. Nem is beszélve az egyéb alsóneműkről, meg a csizmákról, amelyek fellelési helyéről nem szól a fáma. Nem a rendőrség mentségére, csak mosakodására szolgál, hogy a helyszínelés jegyzőkönyvében azért "előrelátóan" rögzítették: még valaki előttük már járhatott a lakásban. (Hm!)

Az elfogulatlan olvasónak talán szintén feltűnik, ami az eljáró szerveknek soha: mitől nem estek le a kád négy sarkán álló flakonok? Esetleg az elkövető olyan ügyesen hurcolta áldozatát ide-oda, hogy még véletlenül se döntse le a tubusokat? Vagy utólag precízen elrendezte volna a terepet, mint ha ott sem jártak volna? Ez sokkal problémásabb, mint hogy a Koronatanú éppen hallotta a kutyát "nem ugatni". Talán ezt is egy "takarító" még a délelőtt elrendezte, hogy a végére egy Krisztiánra terhelő történet álljon össze? - Hiszen a mindig igazmondó Erika szerint Krisztián pedáns ember volt, aki meghökkentő módon az uzsonnás szendvicsét is rendszeresen nejlon zacskóba csomagolta, nem csak úgy natúr "betöfködte" a tárgyalási iratok közé az aktatáskájába. Ugyanez a flakonokat mutató videó jelent meg azonnal a közkedvelt RTL Klub tv-ben is. Csak számomra különös, hogy akkorra már a bejárati ajtóról is valaki leszerelte a küszöbtől mennyezetig tartó hevederzár szerkezetet. Amiből csak arra lehet következtetni, hogy az elkövetőn kívül valaki csak "dolgozott" a lakáson, hogy mindezeket elrendezze. (Tudom sok az idézőjel, de "hozott anyagból" dolgozom.)

A H.Gábor által emlegetett „csupa-víz” fürdőszoba állapota viszont azt jelentené, hogy az elkövető magához ölelve a lemosdatott, alélt áldo-zatot nem jöhetett volna ki onnan „száraz lábbal”, mint Mózes a Vörös tengeren át. Mivel terhével együtt megnövekedett súllyal lépdelt volna a padlón, jelentős, maszatos talpnyomoknak is kellett volna maradniuk, nem csak a fürdőben, de a lakás többi helyiségében is. Sőt, az emeleti folyosón is, amit az éles szemű nyomozók nyilván észrevételeztek volna.

Ha viszont még a szobában, fekvő helyzetben locsolta volna le maró szerrel, akkor annak környékén eloszolva kimutatható maradványok lettek volna találhatók. De ilyenek nem voltak, mert akkor a rögzített DNS nyomokkal együtt ezeket is észlelték volna! A sérülések elhelyezke-déséből következtethetően az alélt testet alig ha lehetett volna álló helyzetben lelocsolni. Nem is szólva arról, hogy Renner Erika farmer nadrágján kívülről találtak "növényi maradványokat", amelyeket nem elemeztek. Ez teljes összhangban áll azzal a feltételezéssel, hogy a szoba földjén talált kamillás lábosból került a nadrágra, pont a sérü-léseket takaró részekre. Ez utóbbiról annyit jegyzett fel a helyszínelő: "Az asztal alatt egy fém tejforraló nyeles lábas fekszik. (Ez reggel a konyhaszekrényen volt.)"  Nyilván a kedves olvasó sem fejti meg, hogy honnan tudta a nyomozó, hogy a lábas reggel hol volt. - Esetleg valaki "hatósági tanúként" megerősítette, aki délelőtt mégis csak járt a lakásban? Arról meg nem is merek szólni, hogy a helyszínelő járt volna lakásban, mint ahogyan a Koronatanú határozottan kétszer is két különböző rendőrben ismerte fel az elkövető hangját (!). Már pedig neki minden nyilatkozatát kétség nélkül elfogadta a tehetséges dr.Újvári bíró.

Mivel Renner Erika állítása szerint a kábító injekció után elveszítette a tudatát, ezért nem emlékezhetett arra, hogy az elkövető levágta volna a karjáról a korábban aprólékosan leírt "dupla" gyorskötözőt, és lábáról a széles ezüst színű ragasztó szalagot. Arra meg végképp nem emlékez-hetett, hogy valaki levetkőztette és az arcát megverte volna, mint aho-gyan a jegyzőkönyvbe felvették. Tehát nincs valós alapja annak, hogy az elkövető áldozatát meztelenre levetkőztette, és a fürdőben lelocsolta, majd lemosdatta volna. - Mindez nem más, mint az ügyészség alaptalan képzeletszüleménye.

Ugyancsak érdekes, hogy a 7 hónappal később (!) először meghallgatott, az elsősegélyt nyújtó mentőtiszt szerint a sértett „nem meztelen volt”. Szerinte "pizsamakabát, hálóing szerű öltözet volt rajta". Mivel az őt megtalálók egyike sem tett említést, hogy ráadtak volna bármilyen ruhát, ebből arra lehet következtetni, hogy a „lemosdatás” után és a megtalálása között valaki részben „átöltöztette”. Az sem kizárt, hogy még nem volt teljesen felöltözve, amikor reggel valaki becsengetett, és gyanútlanul kinyitotta neki az ajtót, abban a hiszemben, hogy a szomszéd lépcsőházban lakó M.Katalin barátnőjének fia U.Márk. Hiszen néhány perce a fia sms-ben jelezte, hogy a szomszédban lakó barátja be fog ugrani az otthon felejtett edzés cuccaiért. Ez még jobban illik azokhoz a részletekhez, hogy akkor a csizmája sem volt még rajta, hanem az előszobában a cipős polcnál párban álltak, amit a helyszínelés képfelvételei igazolnak. - Ha csak valaki közben nem rendezte el gondosan azokat a történt érdekében.

Számomra teljesen egyértelmű, hogy ezeket a részleteket "miért nem vették észre" az eljárás során. Kiderült volna, hogy a valótlan kutyakomédiához hasonlóan, a gyógyászati segédeszközként vizionált csizma-, és kutyapóráz-történet is csak egy "sztori"! (Olyan mint Bangóné és Varjú képviselők TV-szék-házban előadott tragikomédiája. Talán nem véletlen, hogy mindkét történet mögött ugyanazon "kommunikációs menedzser" feltételezhető. )

A kutya állítólagos viselkedése is érthetőbb lenne, aminek a pórázról lekerülése egyébként sem magyarázható az előadott történtekkel. A sértett szerint a kutya - ellentétben B.Attilával -, se nem ugatta, se nem üdvözölte a belépő elkövetőt, hanem valahogyan eltűnt az egész akció során. Mégis karakteresnek, bizonyító erejűnek tartották viselkedését a róla szóló mesék alapján. Nem logikus, hogy a „jelző” kutya a lépcső-házban rendszeresen közlekedő koronatanút most az egyszer rendkívüli módon nem ugatta meg, viszont az ajtó előtt váró ismerős barátnőt nyüszítve üdvözölte.  Vajon hogyan viselkedett volna egy bizonyítási kísérlet során, ha Krisztián állt volna az ajtó előtt? Vagy belépve, szagolta volna ismerős lábát?

Ágytakaró helyett jobban hangzik a szőnyegbe csavarásRenner Erikát az ágyon ülve találták meg, magára húzva az ágytakarót, amin napközbe a kutya szokott feküdni. Ezt nagyították odáig, hogy dur-va szőnyegbe volt csavarva. A lakásban egyébként minden szőnyeg a maga helyén volt. Nem akarok viccelni, de akkor ez „hozott kellék” volt. Ha a bíróság vette volna a fáradságot megnézni a tetthely képeit, akkor nem állított volna ilyen butaságot. Ez is mutatja, hogy a média koreo-grafálta a történetet, amit az eljáró hatóságok szolgaian magukévá tettek.

Kábulat helyett "stabil" merev ülés?

Ha valaki logikusan gondolkodik, akkor felmerül benne a kérdés, hogy miként ülhetett majd négy órán át az ágyon a sértett elkábított álla-potban? – Szerintem sehogy! Közben magához kellett térnie annyira, hogy képes volt felülni és a takarót magára húzni. Már egészen elké-pesztő amit B.Attila barátja nyilatkozott, hogy a hóna alatt is gondosan be volt tekerve a pokróc. (Ha így lett volna, akkor felvetődne egy sor fizikai képtelenség. Továbbá,  akkor valaki az előző négy óra során még járt a lakásban és elrendezte ezeket a dolgokat. A sértett semmi esetre sem tekerhette a hóna alá a takarót, majd "kábultan", vagy a média szóhasználatával "életveszélyes, halálos kómában", mereven vigyázban felült volna néhány órára?)

A fentiek miatt nyilván nem igazak azok a vallomások és rendőrségi jelentések sem, hogy „csak a kórházban tért magához”. És ettől kezdve teljesen nyitott a történet. Nincs magyarázat arra, hogy miért nem találtak egy csepp maró szert is a lakásban? Nincs magyarázat arra, hogy mitől lettek a lábfejen hólyagok, és a sérülések hogyan lettek „lecsorgás” jellegűek, ahogyan leírták a kórházban?

Nem akarom részletesen előadni a számomra sokkal valószínűbb krimi-nalisztikai történetet, amely teljes összhangban van Renner Erika pszichológusi szakvéleményével. Más is rájöhet, hogy egy altatás nem hat négy órán keresztül változatlan módon. Nem marad az ember mély-alvásban. Főleg nem stabilan, merev ülésben. A sértett szervezetében talált három kábító szer nem izomgörcsöt, hanem kizárólag lazulást ered-ményezhetett. Négy óra alatt ébredés is bekövetkezik, amikor is bizo-nyos mozgásokat próbál tenni az eszmélethez térő. Megjósolhatatlan, hogy mibe kezd. Bolyongásnak írják le ezt az állapotot. 

Nem nehéz arra sem rájönni, hogy több időt igényel egy 60 kg tömegű alélt áldozat kötelékeinek leoldása, levetkőztetése, a vele való cipekedés és "lemosdatása", leszárítása (mert ennek is meg kellett történnie, hiszen nem volt vizes az ágy), a szoba ágyára történő visszahelyezése, majd a terep gondos "elrendezése". Mindezek alig ha fejeződtek volna be negyedóra alatt, még 8 óra előtt, mint amit a forrónyomos rendőr a koronatanú szájába adott. (Neki akkor a fejében egy egészen más "verzió" működött, a "csak rablás, semmi más", aminek feljelentése  már 12 órája bent volt a nyilvántartó rendszerükben.) Az elkövető még messze nem végzett ezekkel, nem zárta be az ajtót, amikor néhány perccel 8 óra elött Krisztián a kórházában találkozott a liftes nénivel, majd a karbantartó munkással és digitális adatokkal alátámasz-tottan éppen fellépett a Facebookra az iróasztalánál.

Természetesen semmi sem zárja ki, hogy más személy napközben belé-pett a lakásba korábban másolt, vagy átvett kulcsokkal, és utólag minde-zeket elvégezte. - Emlékeztetnék a börtönügynök egyik történetére, amelyben  mint megbízott elkövetőnek le kellett volna adnia B.A. kezébe az elrabolt tárgyakat és az összeszedett kulcsokat. - Sőt, az sem kizárt, hogy a megszerzett kulccsal "átugrott" Krisztián közelben levő albérlet-ébe, és áthozott némi "terhelő bizonyítékot". Mint például egy azonosítat-lan égitestként, (ufóként)  odakerült ugráló kötél darabot. - Különben miért "tünt" el később, mint a kámfor, két felvett DNS minta, ha nem bütykölt velük valaki?

Volt forró folyadék, csak nem sav vagy lúg

Tény, hogy a sértett ruháján kívülről növényi maradványokat azonosí-tottak laboratóriumban, amelyek elhelyezkedése magyarázná a forrázási sérülések helyét és ami keletkezésük valódi okát adná. Azt hogy forrá-zásról volt szó. Nadrágban volt, de nem volt rajta csizma. 

A sértett megtalálási helyétől alig egy méterre találták meg a kamillás lábast, amiben még kamillavirágok is maradtak. (Ezt nevezte B.Sz.Csilla tanú „borsófőzeléknek”.) A lábas nyeléről DNS mintát is levettek, amit viszont nem azonosítottak, mert nyilván más kriminalisztikai verziót jelen-tett volna. Ugyanakkor a helyszínelő nyomozó úgy vette jegyzőkönyvbe, hogy a lábas reggel még a konyhakredencen volt. (Nem a tűzhelyen, hanem a konyhakredencen (!) Honnan tudta? - nem lehet tudni. De ő biztosan tudta! - Hiszen a rendőrség már sok mindent előre tudott. Ezért voltak olyan páratlan hatékonyak.)

A kivétel erősíti a szabályt

Ismert mondás a kivétel erősíti a szabályt. Csak nem az az értelme, mint ahogyan használják. Ugyanis arra utal, hogy ha egy adatsorból kihagyjuk azokat a „kivételeket” amelyek elrontják a szabályosságot, akkor ezzel a módszerrel a megmaradtak igazolják az állítást. Ez érhető tetten minden lépésben a Krisztiánnal kapcsolatos eljárás során, ahol olyan kérdések merülnek fel, amelyek nem illenek az eredeti koncepcióba. Egészen lehetetlen és az iratokkal ellentétes állításokat is tényeknek, érveknek használnak. Gondoljunk csak az "elrabolt" tárgyak listájára! A tetthely fényképen rajta vannak, de többszázezres kártérítést fizettetnek ki utá-nuk. Vagy Krisztiántól lefoglalt saját lakás- és hivatali kulcsait tartalmazó kulcscsomójára, amit úgy tartanak nyilván, mint „Renner Erika kulcsai”.

A sok igaznak mondott hazudozót nem zavarta, sőt bátorítást is adhattak egymásnak, hogy fokozzák a hazugságokat, hiszen azokkal még jobban el lehet ítélni. Nem mentegetőzhetnek a bíróságok sem, hogy nem vették észre a banánhéjat. Ez nem futballmeccs, ahol segíthet egy figyelem-felhívó  "Szemüveget a bírónak!" bekiabálás.

dr. Újvári bíró a szabad mérlegelés gumiszabálya mögé bújva, "rendszer-hibának" minősítette a szuper-megbízható Robotzsaruban talált bejegy-zéseket, amelyek leleplezik az eljárás több aljas és perdöntő részletét.

JOGÁLLAM-E AZ?

ahol a bűnüldözés és igazságszolgáltatás szervei minden következmény nélkül sérthetik meg a jogszabályokat; ahol valótlant és iratellenest állíthatnak, hamisan következtethetnek, csak hogy valakit elítéljenek?

Kapcsolódó ajánlott bejegyzés: Nyoma sem volt savnak, lúgnak