Krisztián ellen kezdettől fogva trükkös eljárást folytattak

Ismert, (csak a média nem szereti emlegetni) a III.ker. Rendőrkapitány-ság a bűncselekmény elött már 8 órával korábban feljelentette dr. Bene Krisztiánt "Renner Erika sérelmére elkövetett rablás" bűntett elkövetésével. Később is, biztos tudatában a "nyert" ügynek, további va-lótlanságokra mint tényekre hivatkozva hazudtak egyre nagyobba-kat. Bár zavart okozott 2014 tavaszán, amikor egy "nem kellően kiokta-tott" ügyész megszüntette a cirkuszt, és ezzel a nyomozást is. Ekkor viszont Renner Erika elővette korábbi főnökétől, újkori történelmünk elhíresült nagy hazudozójától tanultakat. Egy héten belül "tálcán prezen-tálták" egyik sértett családtagunkat, akinek állításait viszont joszabály-ellenesen nem vizsgálta ki az ügyészség, hanem kapva az alkalmon, elrendelte a nyomozás folytatását. 

Ettől kezdve az eljárás nem arról szólt, hogy nem lehetett a tetthelyen Krisztián, mert:

• alibijét igazolta vagy 6-8 kórházi tanú,
• telefoninformációi szerint is a kórházban volt, vagy 
• nevetséges ellentmondásokba keveredett a kilenc hónap után először kihallgatott "szemtanú".

Később másról sem szólt a vád és azt folyamatosan felturbózó, tömegpszichózist kiváltó hisztéria, hogy milyen életveszélyben volt a sértett, és egész életére szóló maradandó károsodása kizárólag Krisztiánnak tudható be. Számomra soha nem volt kérdés, hogy

• első naptól kezdve miért zárták ki más elkövető verzióját,
• miért tagadták le a kamerafelvételeket és digitális információkat,
• miért hamisítottak bizonyítékokat és
• miért nem foglalkoztak az ellopott, és egy héten belül megszólat telefon "eladójával"?

És még vagy száz természetesen felmerülő kérdéssel sem, amelyek nem Krisztián, hanem a valódi elkövető felé vezették volna a nyomozást. - Ezt a "kabátot" kezdettől kizárólag Krisztiánra szabták.

A Kúria által 2017-ben megbuktatott másodfokú eljárás és ítélet után már nem kellett aggódnia Renner Erikának. A jogi képviselőjével láthatóan jól együttműködő ügyészi és bírói csapat összehangolt munkavégzése garantálta, hogy a megismételt másodfokú eljárás olyan hosszan lesz húzva, hogy átcsúszik a Büntető törvénykönyv módosításának beveze-tése utáni időszakra, amikor is akármit is vétett a bíró, ítélete lesz a megváltoztathatatlan jogerős. Annak hibáit már nem fogja senki sem vizsgálni. Ez a "savas-lúgos" trükk lényege. A jog-, és igazságszol-gáltatás különbözősége.

Továbbra sem vitatom a bűntény megtörténtét. Sajnálom a sértettet, hogy ezt más ellehetetlenítéséért, ártatlanul kellett elszenvednie. Szá-momra viszont nem mindegy, hogy a fiamat  meg  sem gyanúsítják, vagy 4, 9, ill. 11 évre elítélik. Jogomban áll bemutatni az eljárásnak nem csak a bírói mérlegelés szabadsága, - értsd gumiszabálya -,  mögé bujtatott hamis részeit, hanem a médiában kendőzetlenül hivatkozott egészség-károsodással szemben fennálló tényeket is. Renner Erika védője láthatóan vérszemet kapott, hogy bármit mondhat, azt a vádhatóság és a bíróság majd ténynek tekinti. Ezért jól megnyomta a ceruzáját. A végén már mint egy ügyész erőltette, hogy felfegyverkezve eleve gyilkosságot tervezett az elkövető, aki természetesen más nem is lehetett mint Krisztián.

Mi volt a sérülések fokozásának folyamata?

A "Kitalált történetek" bejegyzésben részletesen ismertettem Renner Erika megtalálásakor tapasztalt állapotát. Az egyetlen ott tartózkodó egészségügyi szakismeretekkel rendelkező személy, a mentőtiszt a következőket nyilatkozta: "Nem volt meztelen,"; "Vérző sebet nem láttunk a testén." ; "Nem látszódott semmi más, csak felhólyagosodott bőr. Véraláfutásnak, vérzésnek nyoma nem volt."  - Mivel válaszolni tudott, és egész mondatokban beszélt, nem lehetett eszméletlen, és nem volt kómában. Sem akkor, és később sem.

Beszállítva az ÁEK Sürgősségi osztályára, ott ellátták. Az állapotfelmérés dokumentumaiban nem szerepel, hogy sérüléseit olyannak találták volna, amelyek három héten túli gyógyulást mutattak volna. Ennek annyiban van jelentősége, hogy ellenkező esetben egy olyan előírás - protokoll - szerint kellett volna kezelni, amely a sérült részek azonnali sebészeti beavatkozását írja elő. (Ez egyébként tankönyvi adat.)

Nem volt életveszélyben a sértett. Ezt igazolja, hogy megtalálásától kezdve folyamatosan kommunikált. Egészmondatos válaszokat adott. Még arra is emlékezett, hogy az elkövető külföldi nyelven beszélt. A kezelő intézmény megengedte, hogy végig mellette legyen B.Attila új barátja, majd délután több barátnője és hozzátartozója, és rendőrök is felkeressék betegágyánál. A tanúvallomások közben rendőrségi jóváha-gyással egymással összebeszélő tanúk egyike, M.Katalin említette először a betegágynál a sértettnek Krisztián nevét. Hamarosan több nyomozó is érkezett, akik mutogatták neki Krisztián fényképét és hosszasan elbeszélgettek vele, beégetve tudatalattijába a rendőrség egyetlen gyanúsítottját. Az iratokból visszakövetkeztethetően még két napig vártak, amíg ezek az információk - B.Attila jelenlétének is köszönhetően - "kellően leülepedtek", "kikristályosodtak". Miután megírták a letartóztatásáról szóló indítványt, csak azután hallgatták meg Renner Erikát.

Az első nap készült kezelési tervében az áll, hogy a sebek ellátását követően égéssebészeti szempontból otthonába elbocsájtható lesz. Még aznap át akarták adni az Égési osztálynak. Végül meg-figyelésre a sürgősségin tartották reggelig. Közben, - frissen feltöltve a rendőrség Krisztiánra terelt gyanújával -, B.Attila  szerint jól átbeszélték a történetet és találgatták az elkövető lehetséges kilétét. - Tehát, továbbra sem esett kómába, de már volt "kiről" beszélniük.. Ha Renner Erika kendőzetlenül tárja a nagy nyilvánosság elé sérüléseit, és beszél azok súlyosságáról, úgy jogos ezeket cáfoló adatokat is bemutatni.

Az orvosi dokumentumok két "csecsemőtenyérnyinek" írják le a sérüléseket.  A teljes testfelület 3%-ának, amiből 0.5% volt harmadfo-kúnak minősítve. Összességében besorolásaként a "0"-ás, - leggyen-gébb - mértéket jelölik a nemzetközi betegségkódok 10 fokozatú veszélyességi skáláján. Mgjegyzem, hogy az igazságügyi orvosszakértő, aki nem találkozott Renner Erikával és nem vizsgálta meg, kicsit nagyobb mértékűnek "saccolta" a sérüléseket. - Kérdezném, kinek lehet hinni, A kezelő orvosoknak, vagy aki nem is látta, nem is vizsgálta meg? 

Furcsa módon Renner Erika első tanúvallomására csak két nap múlva került sor, miután a bűnügyi osztály vezetője erre a még meg nem történt tanúvallomásra hamisan hivatkozva (!) elkészítette és a robotzsaruba iktatta Krisztián letartóztatásáról szóló előterjesztését. Ugye érti kedves Olvasó, hogy már korábban tudta a 3.ker.Rk. illetékes vezetője, hogy később mit fog mondani a sértett. Ezt, mint hatékony erőfeszítést hivatkozta négy nap múlva az RTL Klub tv-ben a BRFK Szóvivője. Még gyanúsítási szakaszban mint bizonyított tényt közölte, hogy a tettes nem más, mint a letartóztatott 43 éves kórházigazgató. Ez az igazi jósdai munka, és teljesítmény. Erre lehet építeni szabadság-korlátozó intézkedéseket és megalapozatlan vádat.

Részletesen foglalkoztam már azzal is, hogy sem a helyszíni szemle, sem a sérülések alapján nem volt eldönthető, hogy az égési sérülések maró szertől, vagy forrázástól keletkeztek. Mivel a lábfejen is volt nagyobb méretű sérülés és alakjukat "lecsorgás" jellegűnek írták le, ezért arra lehet következtetni, hogy a sérülések inkább álló helyzetben következhettek be, amit egyébként a nadrág külsején talált növényi maradványok is valószínűsítenek. Nem gyűjtöttek bűnjelet és nem kezdeményeztek vegyészeti vizsgálatot sem, ami támpontot adott volna maró anyag jelenlétéről, akár a fürdőszobában, akár a megtalálási helyének környezetében, az ágyon, vagy a testével érintkező textíliákon. 

Nyolc nap múlva március 20-án készült zárójelentés szerint hazaen-gedték, háziápolás keretében kenőccsel való kezelésre és kötözésre történő kioktatással. A megismételt másodfokú bírósági eljárás során derült fény arra, hogy ezt az ápolást B.Attila is biztosította. (Ebben az időszakban készíthette azokat a felvételeket, amelyek rémisztő bemuta-tásával kívánta Renner Erika 2014-ben Krisztián családtagjait terhelő vallomásra bírni. Ami nem is kicsit "hajaz" a második börtönügy-nök történetére.) Nem derült ki az eljárás során, hogy mennyire volt szakszerű a háziápolás. Netán ekkor fertőződhettek-el a sebek oly mértékben, hogy az egy hónappal később, április 22-én megkezdett plasztikai beavatkozásokig esetleg ez okból romlott a sértett állapota? Bírói kérdésre B.Attila elismerte, hogy nem rendelkezik semmilyen egészségügyi végzettséggel.

Az igazságügyi orvosszakértő Renner Erika kezelőorvosát vonta be a munkájába mint specialistát, aki érthető módon nem lehet elfogulatlan olyan alapvető kérdés megítélésénél, hogy történhetett-e műhiba, mulasztás az ellátás során? Ugyancsak több alkalommal nyilatkoztatták dr.Zacher Gábort, aki viszont hallgatott arról, hogy az ellátó Sürgősségi osztálynak (SBO) volt vezetője. Így nem tekinthető elfogulatlannak ő sem. Nem is beszélve a lejárt ill. nem létező szakértői jogosítványáról.

Mivel nincs utalás az orvosi dokumentációban arra, hogy az említett előírás-protokoll szerint kellett volna eljárni, csak az feltételezhető, hogy állapotát nem tartották olyan súlyosnak. Ezért véleményem szerint nem merül fel a műhiba lehetősége, ahogyan az életveszélyesség sem. Másrészt, ha majd egy hónapig tartó háziápolásra elengedték a sérültet, akkor ezt felelősséggel és megfontoltan tették. Mivel az igazságügyi orvosszakértő az előírásokkal ellentétben nem vizsgálta meg a beteget, nem állapíthatta meg az életveszély valós fennforgását és a maradandó károsodás okát kiváltó folyamatot. Nem is foglalkozott az ellátó egységek esetleges mulasztásával. Így csak az ügyészség és a bíróság önkényes véleményét - mint tényt - tükrözi a vád és az ítélet. Ami viszont ebben a kérdésben nélkülöz minden szakmai alapot.

A sértett egyik vallomásában azt állítja, hogy az injekció beadása után "filmszakadása" volt, és csak a kórházban tért magához. Máskor viszont ezzel ellentétben azt, hogy a megtámadását követően közel 4 órával később, a megtalálásakor tért magához. Bármelyik állítása is lenne igaz, az azt jelentené, hogy az elkövetőnek teljesen fölösleges volt a kulcsok-kal és az ajtó bezárásával vacakolnia. Ez semmi más, mint kizárólag a gyanú Krisztiánra terelését szolgáló kitalált naív történet, amely úgy szól: Magyarországon farmernadrágon keresztül, kétszer háromszor ugyanabba a szúrásnyomba találva, injekcióval elkábítani egyedül dr.Bene Krisztián tud. A bíróságok tudatában annak viszont nincs semmi jelentősége, hogy a maffiózók - mint ez esetben is -, előszeretettel használják elkábításra az orvosi ketamint. Nem alaptalanul érdekes, hogy a bűncselekményt követő héten meegszólalt ellopott telefont először használó, de csak öt hónap mulva felfedezett, majd futni hagyott személyt éppen kábítószer birtoklásáért körözte az ugyancsak 3.kerületi rendőrkapitányság.

Az illetékes bűnügyi osztály vezetőjének előadása és az ezzel egybehangzó vád szerint is az elkövető a sértettet első percben ártalmatlanná tette. Kezeit hátra kötözte és a szoba ágyán hason fekve tartotta. Ilyen körülmények között nehezen elképzelhető, hogy kulcsokról beszélgettek volna, vagy arcuk szinte érintés közelbe került volna. Az elkövető kívülről ment be a lakásba. Látnia kellett, hogy az ajtón kívül nincs kilincs, csak egy merev fogógomb - ellentétben Renner Erika egyik vallomásával, amikor azt állította, hogy kívül volt kilincs az ajtón. Ezért az elkövetőnek a belépés és eltávozás után is logikusan elegendő lett volna csak behúznia az ajtót. Mert ugye, kívülről nem nyithatta rájuk senki az ajtót. - Ennek felismeréséhez nem kell három diplomás orvosnak lenni. 

Az elkövető levágta és elvitte Renner Erika kötelékeit, ezért nem állhatott szándékában hogy megakadályozza a magához térése után, hogy azonnal kinyissa a szoba balkonajtaját vagy az ablakát, és segítséget kérjen közvetlenül a ház kapuja fölött, az első emeletről, a járdától alig 4m magasban. Ilyen távolságból bárki meg is hallotta volna. Akár még B.Attila is, aki saját vallomása szerint már reggel 9-től aggódott barátnőjének hogyléte felől, és nem merészkedett bemenni a házba, amig az elvált férj oda nem érkezett.

Következetlen az elkövetőről kialakított profil.  -  Ha egyáltalán készült a koncepción kívül profil! - Nagyon tudatosan felkészült, rafinált személyiségnek állítják be, aki minden apró részletet már hónapokkal korábban kidolgozott. Aki a tetthelyen hiány nélkül eltüntette a használt kábelkötözőket, ragasztószalagokat, a kábító- és a maró szerekkel kapcsolatos összes kelléket. Utolsó molekuláig felitatta minden helyről az elcsurgatott maró szert is. - Mert ugye nem tudott volna olyan "tökéletes munkát" végezni, hogy csak a bőrfelületre került volna a szerből, és máshova nem, a ruhára, fürdőkádba vagy az ágyra, ahol állítólag több mint 4 órán át ülve mozdulatlanul kábultan tartózkodott a sértett. - Az elkövető sportcipője nem hagyott lábnyomot a "csupa víz volt" fürdőszobában, ahova a vád szerint becipelte az áldozatát, majd lefürdetés után visszavitte ismét a szoba ágyára. - Sehol egy felfedezett nedves talpnyom! 

A hason fekvő sértett hihetetlenül aprólékos megfigyelőképességére enged következtetni, hogy miközben halálfélelme volt, letakart fejjel, 6-7 méterre a konyhától a belső szobában hallani vélte, hogy az elkövető "feltépi az egyszer-használatos injekciós fecskendő csomagolását". - Nem az ezüstszínű ragasztószalagot, amivel a száját leragasztotta és a lábát is összekötözte! Hanem az injekció csomagolását. Vajon hányszor hallotta Erika ezt a jellegzetes hangot, hogy akár száz közül is felismerte?

Ha igaza van dr.Zacher Gábornak, hogy a vizsgálata alapján milyen mennyiségű kábító anyagot kaphatott a sértett, akkor nem a 2ml-es "zöld" fecskendővel dolgozhatott az elkövető, hanem háromszor akkora "feketével". Ezt erősíti a sértett tanúvallomása is. Ő "még arra is emlékezett" (?), hogy a fecskendőből bőségesen kicsordult az anyag, tehát elég nagy lehetett a töltet. Az elkövető amatőr gyakorlatlanságra  utal, hogy a hason fekvő jobb combjának oldalába, farmernadrágon keresztül (!) szúrta a tűt. Egy orvosnak a kezében "beégett" reflex-szerű rutinja van az injekció adásban. Tehát szóba se jöhetett a dr.Zaher Gábor által vízionált fecskendő vagy tűcsere lehetősége. Erre még a sértett is emlékezett volna. 

De az is lehetetlen, hogy a Krisztián kocsijában ellenőrizetlen körülmények között "talált" és aztán "eltünt" 2ml-es fecskendő az előkészítés eszköze lenne, mint ahogyan dr.Újvári bíró "szakértőként" állítja. Dr.Zacher Gábor addiktológus maga bizonyította, hogy nincs tisztában a két szer egymással történő reakciójával. Ez volt az oka annak, hogy jó darabig két injekciót feltételezett. - Tehát nem banánhéj volt a kocsiból lefoglalt fecskendő, hanem az eljáró szervek fatális tévedése, ha nem éppen egy túlbuzgó nyomozó konstruált "bizonyítéka", mint az egy hónappal későbbi "NAV"-levél.  

A vádlók egy ambivalens érzelmű egyént feltételeznek, aki egyszer állítólag a torkának elvágásával fenyegeti az áldozatát, néhány perc múlva viszont megszánja és "megoldja" az egyébként oldhatatlan kábelkötözőt, majd értelmetlenül hosszasan beszélget lakáskulcsokról. Aki figyelmesen foglalkozott volna azzal, hogy a durván letepert és megkötözött sértett "kényelmesen" feküdjön, csípője alá helyezve csizmát és egy kutyapórázt. Miután elkábította a sértettet, levetkőzteti, marószerrel lelocsolja, majd hirtelen átviszi a fürdőkádba és lezuhanyozza, hogy ne sérüljön tovább, majd felülteti az alélt áldozatát és gondosan betakarja az ágyon egy takaróba, ne hogy megfázzon.

Lélektani szempontból felettébb érdekes és kérdéses a megszakított viszony is. Miért hordta féltve őrzött emlékként Renner Erika naponta a kézitáskájában négy hónap után is Krisztián albérleti kulcsát, amiről maga állítja egy más helyen, hogy azt már régen a "kukába dobtam". Hogyan tudta azt mégis olyan helyzetben és távolságról a többi "sok egyforma kulcs között" megkülönböztetni? Esetleg néha napközben benézett oda még néhány otthagyott holmijáért? Miért válaszolt a tanúvallomásában az erre vonatkozó kérdésre úgy, hogy "akkor még találkozgattunk"? (Talán B.Attila tudtával, vagy szeme láttára?) Arra meg végképp nem is merek gondolni, hogy egy ilyen napközbeni látogatás alkalmas lehetett volna arra, hogy friss, terhelő nyom kerüljön Krisztián lakásából a San Marco-utcai tetthelyre. 

Viszont a Krisztiántól lefoglalt kulcsok között nem volt Renner Erikához köthető kulcs, annak ellenére, hogy vádlói szerint olyan "balek" volt, hogy még egy hónap után is megtalálható volt a mások által naponta használt és takarított irodájának padlóján felejtett - szerintük "Renner Erikához köthető kulcscsomó". Esetleg eszelősen magára akarta terelni ezzel is a gyanút? A kulcsok és egyéb emlékek jelentőségének ilyen erőltetése elárulja, leleplezi magát. Ezek sem banánhéjak voltak, hanem fatális elszólások a koncepcióról!

Agyrém maga az eljárás és a feltételezések az ítéletek indoklásaival együtt. - Kár, hogy bezárták az OPNI-t! Ott még lehetne talán segíteni azokon akik bedolgoztak ebbe a történetbe.

Előző bejegyzés: Savval lúggal maró politika 

Ajánlott bejegyzés: Hamisítás, hamisírás, hamis ítélet I. rész