Erika „komolyabb álcázott felszerelésben” is felismerné a volt férjét és a barátját.

Igen, Renner Erika ezt mondta a megismételt II. fokú eljárásban a sajtó nyilvánossága előtt. Tudjuk, hogy Renner Erika nem ismerte fel a támadóját, akivel 8-10 percig beszélt.

Mi is ezt mondjuk már több, mint 5 éve. Ha Erika magabiztosan kijelenti, hogy - az akkor még csak pár hónapja ismert - barátját álcázva is felismeri, akkor ezerszer jobban fel kellett volna ismernie a fiamat, ha ő lett volna a támadó. Ennek az ordító furcsaságnak próbált utánajárni egy újságírónő tavaly egyik tárgyalás után – eredménytelenül. Most megkaptuk a választ.

Ilyenkor egy normális országban a bíró nem kérdez többet, összepakol, és lezárja az ügyet: felmenti a fiamat. Ott, akkor ennek az ellenkezője történt. A bíró - erre hivatkozva - kizárta Erika barátját, és volt férjét a lehetséges elkövetők közül, mert őket Erika felismerte volna álruhában is. Értik? Nem. Vagy igen?

Kukába dobott ítéletek

A Kúria 2017 tavaszán megsemmisítette a Fővárosi Ítélőtábla ítéletét, mivel olyan sok alapvető hiba és törvénytelenséggel szegélyezve mondták ki, hogy nem lehetett azt fércelő értelmezésekkel megjavítani. Önmagában véve botrányosnak tartom, hogy menet közben nincs felügyelve a bírósági munka, és csak évek múlásával derülhet ki, - ha egyáltalán foglalkoznak vele - hogy mulasztások és tévedések alapján ítélkezhetnek emberek életéről.

Egy félreértést kell eloszlatni az elsőfokú ítélet minőségével kapcsolatban. A médiákban olyan hangvétellel beszéltek az esetről, mint ha a két évvel ezelőtt hozott elsőfokú ítélet már érvényes, és csak a súlyosbításról civakodna a vád és a védelem. Szó sincs erről. Olyan alapvető hibák voltak az elsőfokú ítéletben, amit csak egy új tárgyalás tudott (volna) orvosolni. Tavaly az első II. fokú ítélet nem, hogy kijavította volna, de tovább halmozta a hibákat, aminek a vége a Kúria döntése lett.

A Kúria tavalyi végzésében kimondta, hogy nem bizonyították be fiam bűnösségét, mindkét korábbi ítélet hemzseg a hibáktól. A Kúria útmutatást is adott, mit kell megvizsgálnia a bíróságnak, hogy megalapozott döntés tudjon hozni, hogy fiam bűnös-e vagy ártatlan.

Végső számvetés

Hamarosan összeül ismét a Kúria, hogy végső döntést hozzon Krisztiánnal szemben felhozott vádat illetően. A nyomozás, és a vádhatóság mindent elkövettek azért, hogy a bűncselekmény elkövetőjeként csak is fimat valószínűsítsék. Első órától kezdve - sőt értehetetlen módon, ki nem vizsgált adatok szerint már az előző napon -, egyetlen gyanúsított neve lebegett a nyomozó hatóság szeme előtt. Az első tanú kihallgatására már Krisztiánnak a személyi nyilvántartóból lekért és kinyomtatott adataival és fényképével felszerelkezve ült le a nyomozó. Ő a hivatalos adatok szerint 4 perc alatt végzett is a többoldalas jegyzőkönyv megírásával. Természetesen ez a különleges képesség nem vetett fel semmilyen kételyt az ítészek fejében, hiszen napnál világosabb volt, hogy az egyetlen szóba jöhető gyanúsított csak is dr Bene Krisztián, a kórházigazgató lehet. Ezt erősíti, hogy a helyszínen végzett forró nyomos tanúkutatás eredményeként fellelt két szemtanú kihallgatását 9 hónapon át halogatták. Éppúgy, mint négy héten át annak a 7 kórházi dolgozóét sem, akik már másnap készek voltak igazolni Krisztián alibijét, emlékezve a vele való találkozás helyére és időpontjára. Sőt, négy héttel később, kihallgatásukkor már arra figyelmeztették őket, hogy ilyen időtávlatból nem emlékezhetnek pontosan. Akár poligráfos vizsgálattal is szembe kell nézniük. - Nem így történt T.Györgynével, a „koronatanúval”, akinek gazdag fantáziáját csodálattal hallgatták és jegyezték fel nyomozók, ügyészek és bírók. (Kár hogy nem hívták meg előadást tartani egy egyetem büntetőjogi fakultására „Fokozatosan javítható hosszútávú memória hasznosítása büntetőügyekben” -címmel.)

A Kúria vette a bátorságot kérdéseket feltenni a gyatra munkát teljesítő bíróságoknak

A blog számos kérdéssel foglalkozott eddig, amelyek nem csak számunkra, hanem a Kúria számára is lényeges megválaszolatlan kérdések maradtak. A továbbiakban ezeket veszem górcső alá, hogy bemutassam, milyen eredmények születtek a megismételt másodfokú eljárás során, és ezek mennyiben támasztják alá fiam ártatlanságát. (Ez nem azonos a benyújtott fellebbezéssel, és egy más szempontból készített részletes kimutatással, amely megnevezi az eljárások során keletkezett minden iratellenes, és jogszabályellenes kitételt és hamis következtetést.)

A Kúria megsemmisítette a Fővárosi ítélőtábla ítéletét, és ebben a határozatában előírta, hogy bizonyos kérdéseket külön meg kell vizsgálnia egy megismételt eljárásban. A korábbi ítéletek nem elegendőek arra, hogy valakit valószínűsítés alapján jogerősen elítéljenek. „A valószínűség azonban nem elegendő a bűnösség megállapításához, azt ugyanis oly módon kell bizonyítani, hogy az a bárki más általi elkövetés lehetőségét kétségtelenül kizárja. Ez az ítéleti bizonyosság követelménye.” [87. bek.]

„A Kúria olyan kérdéseket vetett fel, amelyek tisztázatlanok maradtak. Részben ellentmondásokat kívánt feloldani, amelyeket az egyes tanúvallomások kijelentései tartalmaznak. Részben ki akarta zárni a korábban gyakran használt „valószínűsítésre” épített bírósági érvelést. Nevezetesen, hogy „XY-nak az a véleménye, hogy… – tehát Krisztián a bűnös.” (Emlékeztetek arra a már utalt következtetésre, hogy a bejárati ajtóval szemben van a konyha. Erre a táblabíró megállapította, hogy helyesen ítélt a törvényszék bírája, amikor Krisztiánra utaló terhelő bizonyítéknak értékelve arra hivatkozott, hogy az elkövető pontos helyismerettel rendelkezett, hiszen belépve az előszobába rögtön megtalálta a konyhát. – Mást nem is láthatott a nyitott ajtótokban. ) A megismételt másodfokú eljárás során a bíróság sorra vette ezeket a feltett kérdéseket. Egytől egyik a fiam ártatlanságát bizonyították, vagy fennmaradtak az ellentmondások, amelyek miatt nem fogadta el azokat a Kúria. Már azt hittem, hogy komolyan teszi a dolgát, de aztán szembesülnöm kellett, hogy gyakorlatilag lemásolta a korábbi ítéletet. Sokszor nem is ügyelt arra, hogy a hivatkozásokat megjelölje, hiszen Krisztián a bűnös - „Vissza a zárkába!”

Rákosi féle huszárvágás

Mindehhez egy huszárvágást hajtott végre: beblöffölte, hogy a fiam alibije megdőlt, elsősorban azért, mert egy ilyen bejáráson mindenki szokott jegyzeteket készíteni. Ennyi. Ez volt, ami szerintük mindent vitt. A bibi ezzel csak az -–amellett, hogy nem igaz (különbözőek vagyunk, van, aki jegyzetel, van, aki nem) -–hogy az előző bíróságok sem fogadták el az alibit. Így az el nem fogadott alibi tudatában mondta a Kúria, hogy nincs bebizonyítva, hogy a fiam lenne az elkövető. A megismételt II. fokú bíróság érvelése Rákosi bíróságainak gyakorlatát idézi: ha nem tudod bebizonyítani, hogy nem te voltál, (vagy nem hiszem el neked,) akkor elítéllek.

Tudom, hogy a téma iránt érdeklődő elveszne a több-száz oldalas irattömegben. Mivel számomra ez az egyetlen nyílt lehetőség, hogy erről beszámoljak, ezért, bár rövidítve, de a lényeget közvetítve bemutatom azokat a fő kérdéscsoportokat, amelyeket a Kúria felvetett, és amelyekkel kapcsolatban a tárgyalások során adatok-információk keletkeztek. Ezek mindegyike megerősíti dr. Bene Krisztián ártatlanságát és tisztázza egyben a Kúria által feltett kérdésekre adott választ.

 Krisztián ártatlanságának alapját három állítás adja:

1. A bűncselekmény napjának délelőttjén végig a munkahelyén dolgozott, amit több dolgozó és hiteles adatok is igazoltak.

Ezt kitartóan és nagy igyekezettel próbálta a bűnüldözés és igazságszolgáltatás ledarálni. Ennek nyílt módszere volt az, hogy nem vettek tudomást mentő körülményeket bizonyító információkról, elmulasztottak megtenni elemi nyomozati cselekményeket a lefoglalás, megőrzés és feldolgozás érdekében. Nem reagáltak, vagy elutasították a védelemnek erre irányuló indítványait.

2. A bűncselekmény helyén nem volt olyan bűnjel, és tanúvallomás, ami Krisztián jelenlétével kapcsolatba hozható lett volna.

Ez tényszerűen igaz. A nyomrögzítés nem foglalt le olyan bűnjelet, amit szakértői vizsgálat Krisztiánhoz köthetőnek igazolt volna. Renner Erika sértett nem ismerte fel az elkövetőben Krisztiánt. T.Györgyné tanúvallomásai nem állják meg a helyüket és önmagával is ellentmondóak.

3. Több olyan korábban bűnjelnek mondott tárgy és cselekmény felbukkanása, amelyekről később kiderült, hogy nem léteznek, vagy semmi közük a bűncselekményhez

Sok érv támasztja alá, hogy ezek nem hozhatók összefüggésbe Krisztiánnal, illetve felvetnek olyan szándékot, amelyek célja terhelő bizonyíték, vagy befolyásolt tanúvallomás keletkeztetése volt. (Pl. történetek az injekciós tűvel; NAV adóiratok váratlan megjelenése; kulcscsomó indokolatlan terhelő bizonyítékként történő besorolása; informatikai szakértői jegyzőkönyv utólagos módosítása; a 2.sz. védett tanú váratlan megjelenése és visszavonulása, a védelem részéről kezdeményezett megidézésének elutasítása; sértett befolyásolása a DNS-vizsgálat eredményéről szóló hamis tájékoztatással; stb.)

A megismételt másodfokú fokú eljárás Kúria előírásainak való megfelelésének összefoglaló értékelése

1.Renner Erika sértett állításait tisztázó kérdések és azokra adott válaszok alapján kialakítható következtetések

Renner E. sértett és dr. Bene Krisztián vádlott szembesítése

Renner E. XXX –típusú bántalmának-betegségének ismerete

„Kulcsdobálás” eseményének azonosítása

Féltékenység, mint indíték

Rendelkezett-e a vádlott a sértett lakáskulcsával?

A vádlott állítólagos „áramtalanítási” és „nylonzacskózási” szokásai

Renner Erika szerint a vádlott feltörte volna az email-fiókját

A kutya valódi viselkedése

Renner Erika reggeli, napi rutinjával kapcsolatos előzetes ismeretek

Miért nem próbálta a vádlott felvenni Renner Erikával a kapcsolatot a bűncselekmény megtörténte után?

2. T.Györgyné tanúval kapcsolatos kérdések

1. Györgyné vallomásaiban rejlő ellentétek feloldása
2. Györgyné, mint érzékszervi tanú meghallgatása

T.Györgyné elkövetőről adott személyleírások ellentmondásainak feloldása

1. Györgyné hangfelismerése

T.Györgyné szembesítése dr. Bene Krisztiánnal

T.Györgyné és Z.Aranka szemtanúk szembesítése

3. K.Éva és vallomásai közötti látszólagos ellentétek feloldása

Éva és B. Krisztiánné vallomásai közötti ellentmondások feloldása

Éva vallomása Bene Krisztián korábbi tájékoztatásával kapcsolatban

4. Renner Erika és ismerőseinek szembesítése

5. Annak tisztázása, hogy ki kinek említette dr.Bene Krisztiánt mint lehetséges elkövetőt?

Renner Erika és M. Katalin szembesítése az ellentmondások feloldására

Tisztázni, hogy Renner Erika említette-e kezelő orvosának a vádlottat, mint lehetséges elkövetőt?

6. B. Attila és Renner Erika szembesítése

7. NAV adópapírok kipostázásának tisztázása

8. Tisztázni, hogy a vádlott rendelkezett-e a sértett lakásához kulccsal?

9. Fecskendő és tű vizsgálata